Zsebuniverzum – 2. rész
Michael Jordan legnagyobb titka a jelenlét volt. Persze ő még a mobilinternet és a közösségi média előtti korban tevékenykedett. A világon egy helyen féltik nagyon a szülők a gyermekeiket a technológia túlzott használatától: a Szilícium-völgyben. Nem ok nélkül éreznek így. Sajnos napjainkban egyre több gyermeknél cserélődik le a 10.000 órányi gyermekkori mozgásra szánandó idő 10.000 órányi képernyőidőre.
Az okostelefon és a gyerekek
„A legtöbb embernek nehezére esik jelen lenni. Van, aki húsz éven át egy asramban ül Indiában, hogy képes legyen rá. Jógázik, meditál, próbál az itt és mostban lenni. Sokan félelemben élnek, mert a múltat kivetítik a jövőre. Michael misztikus figura, ő sosem volt máshol. A tehetsége nem abban állt, hogy magasra ugrik, gyorsan fut, betalál. Az ő tehetsége a tökéletes koncentráció, a teljes jelenlét volt. Ez volt a választóvonal. Sok egyébként tehetséges játékos vesztét az okozza, hogy a kudarcra gondol. Michael nem engedte, hogy hasson rá az, amit nem tud kontrollálni.”
Ezek a mondatok Mark Vanciltől származnak és Michael Jordan zsenialitását írta le velük a The Last Dance című dokumentumsorozat utolsó, tizedik részének elején. Vancil 1993-ban Rare Air címmel írt könyvet Jordanről.
Jelen lenni már az évezredekkel ezelőtti ősi Indiában is embert próbáló feladat volt a fennmaradt jógatanítások leírásai alapján. Pedig az egy nagyon ingerszegény környezet volt napjaink világához képest. Számomra az 1991 és 1998 közötti Chicago Bulls és személyesen Michael Jordan sikertörténetét feldolgozó The Last Dance című tavasszal vetített filmsorozat egyik legfeltűnőbb aspektusa az volt, hogy mennyire másképp nézett ki egy sikercsapat rutinja 25 éve, még az internet, a mobiltelefon és a közösségi média előtti világban. Például a játékosok még beszélgettek az öltözőben és nem a telefonjukat nyomkodták. És már ebben a 25 évvel ezelőtti világban is abszolút unikumnak számított Michael Jordan, a maga koncentrálóképességével és a fontos pillanatokban mutatott emberfeletti teljesítményével.
Az okostelefon adta új lehetőségek és buktatói
Ugorva nagyjából 25 évet az időben, és megérkezve 2021-be azt láthatjuk, hogy jelen lenni nagyságrendekkel nehezebb lett. A technológiai fejlődés kulcsfontosságú vívmányaként kvázi 0-24-ben beköltözött a zsebünkbe egy egész univerzum, amit okostelefonnak hívnak. Néhány gombnyomással egy komplett világ tárul fel a szemünk előtt a telefonunk segítségével. Az okostelefon egy kommunikációs és problémamegoldó varázseszköz, amellyel lehetőségek korábban hihetetlennek tűnő tárháza jelenik meg előttünk pillanatok alatt.
Mint oly sok mindenben napjainkban a technológiai kibontakozás csapdahelyzetek garmadáját is hozza magával, és az eredetileg életminőségjavításra alkotott eszköz vagy megoldás sokszorosan túladagolva méreggé válik. Az okostelefonnal és a rajta futó applikációkkal, különös tekintettel a közösségi médiára, pontosan ugyanez a helyzet.
ARRÓL, HOGY MIKÉPPEN VÁLIK POKOLGÉPPÉ AZ EMBERI ZSEBBEN AZ OKOSTELEFON KÖNYVEK EZREIT LEHETNE MEGÍRNI, ÉN ITT A SZÉLES SPEKTRUMBÓL A FIATALKORÚAK KÉPERNYŐIDEJÉVEL KAPCSOLATOS BUKTATÓKKAL SZERETNÉK FOGLALKOZNI.
A mobilinternet életünkbe történő betörésére én a 2010-2011-es síszezonban döbbentem rá. Az előző szezonhoz képest arra lettem figyelmes, hogy az alpesi környezet, mint fantasztikus szépségű természetes benyomás már nem érdekli annyira az embereket. Ahogy megérkeztek a hüttékbe, előkapták telefonjaikat és nyomkodni kezdték őket.
Az okostelefon és az idő
Ha a tízes számmal kell kifejeznem a mobilinternet által a világunkban felkínált „lehetőséget”, az a következő: tíz éve tart az a történelmi kor, amiben egy tizenévesnek lehetősége van gyermek és tinédzserkorában napi három órányi képernyőidővel számolva tíz év alatt 10.000 órányi okostelefon bambulásra. Meg is van a bűvös 10.000 óra, amit sajnos nem erre találtak ki.
A siker titka: 10 000 óra
Nem a született tehetség, nem tulajdonságok vagy személyiségjegyek együttállása, hanem a sok – legalább tízezer óra – gyakorlás, és az ezt biztosítani-támogatni képes körülmények játsszák a kulcsszerepet a sikeres emberek életében, állítja könyvében Malcolm Gladwell.
A gyermekkornak is megvan a maga 10.000 órás szabálya. Legalább ennyi időre van szükség a megfelelő idegrendszeri beidegződések, a megfelelő mozgásszervi lenyomatok, illetve az egészséges testfelépítés létrejöttéhez. Ezt az internet előtti korok gyermekei rengeteg kültéri szabadidős program során teljesítették. Focizás, fogócska, ugrókötelezés, ugróiskola, gyaloglás, gesztenyegyűjtés, biciklizés, napi több órányi játszótér és lehetne még sorolni a hasonló tevékenységeket. Gyermekeimnek, akik 1999-ben és 2001-ben születtek még így telt az óvodás és általános iskolás koruk.
Aztán ahogyan a síházak ebédjeinél lecserélték az emberek az egyik télről a másikra a benyomásaik forrását, úgy cserélték le néhány év alatt a gyermekek is a szocializációs környezetük elsődleges forrását. A túladagolt technológiai környezetben felcseperedő fiatalokat óriási veszélyek érik, amire a legnagyobb figyelmeztetés pont a Szilícium-völgyből érkezik. Már 2011 végén is olvashattunk arról, hogy mennyire a technológiától mentesen igyekeznek az oktatást megvalósítani a helyi Waldorf iskolában. Láthattunk 2018 elején olyan technológiában utazó családfőt, akinek a 12 és 10 éves gyermeke heti 10 percet játszhat a szülők telefonjával. Illetve a két nem kisebb technológiai gurunál, Steve Jobsnál és Bill Gatesnél is tabu volt a gyerekeknek a technológia.
Digitális detox - hogyan győzzük le a mobilfüggőséget?
Az amerikai felnőttek közel fele bevallja, hogy szex közben is ránéz a telefonjára. A függőség döbbenetes mértékűvé vált alig tíz év alatt, miközben az árfolyamgrafikonok jól mutatják, micsoda pénzt is termel ez olyan cégeknek, mint a Facebook. Sokkoló statisztikák és tanácsok egy elvonókúrához Cathrine Price könyvében.
Nem ok nélkül tiltanak a technológiai vezetők. Gondoljunk egy pillanatra bele abba, hogy a túladagolt képernyőidő mellett tulajdonképpen elvesznek a „normál” gyerekkor klasszikus fizikai tevékenységei. A mozgással járó aktivitások mellett például a társasjáték és a kártya. Emellett a mozgásszegény és rossz tartással járó képernyőidőben „gazdag” életmód súlyos testi elváltozásokat is létrehoz például az sms-nyak, a rosszul kialakuló gerincgörbület és a mozgásterjedelemben elkorcsosuló hüvelykujj formájában.
Az okostelefon mint az évtized legújabb függősége
Gondoljunk bele, hogy mennyi mindentől igyekszik megóvni több-kevesebb sikerrel a 18 év alatti korosztályt a társadalom. Alkohol, cigaretta, kábítószer, szerencsejáték és egyéb addiktív tevékenységek vannak a tiltólistán. Arról természetesen lehet vitatkozni, hogy ezek a tiltások mennyire érik el a céljukat, ám legalább a társadalmi szándék megvan arra, hogy az imént felsorolt függőségekbe ne menjenek bele a fiatalkorúak.
A MOBILTELEFON FÜGGŐSÉG, A KÖZÖSSÉGI MÉDIA FÜGGŐSÉG ÉS NAGY ÁLTALÁNOSSÁGBAN AZ INTERNET VIRTUÁLIS VALÓSÁGÁBA TÖRTÉNŐ SÜLLYEDÉS ELLEN AZONBAN NAPJAINKBAN MINTHA SENKI SEM KÜZDENE.
Az egy dolog, hogy a már felnőttkorú lakosság tömegesen választja a zsebuniverzumot, mint alternatív valóságot életterének. Vesz egy telefont 50; 100; 200 vagy 400 ezer forintért, előfizet egy szolgáltatónál nagyjából havi 10 ezer forintért egy korlátlan csomagra és már létre is jött a csereuniverzum. Nem kell jelen lenni, mint ahogy Michael Jordan tette.
Ám az valahol döbbenetes, hogy mennyire elfordítja a társadalom a tekintetét arról, amikor a gyermek tolja túl az okostelefon használatát. Vajon hányan lehetnek ma a 6 és 18 év közötti korosztályban, akik az elmúlt egy évben napi átlagban minimum három órát Tik-Tokoztak. Megnéztek napi 700-800 darab 15 másodperces kisvideót, azaz láttak 250 ezer ilyen kisfilmet az elmúlt 12 hónapban? Négy év alatt ebben a tempóban meg lehet nézni egymillió „szuperigényes” megnyilvánulást. Mit várhat ezektől a gyermekektől a társadalom? Egyet biztosan nem, nevezetesen azt, hogy koncentrálóképességben utolérjék Michael Jordant. Napi több száz átugrás a valóságból a zsebuniverzumba, majd vissza a valóságba nem segíti elő a jelenlétet. A komoly viselkedészavarokat és figyelemhiányt annál inkább.
Személyes véleményem szerint a közeljövőben hatalmas létjogosultsága és „piaca” lesz azoknak a szakértőknek és vállalkozásoknak, akik segíteni fognak a digitális világban mélyen elsüllyedt főleg fiatal generáció tagjait visszahozni a valódi valóságba.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
