Jól indult az év, de fel kell készülnünk egy márciusi fordulatra

Az év első két hete a mesterséges intelligencia sztorijának újjáéledését hozta magával. Nem árt ugyanakkor elgondolkoznunk, idén újra megvalósulhat-e a 2000-es, 2003-as és 2009-es részvénypiaci forgatókönyv. Amikor az év első 20 százalékában még az előző időszak trendereje, majd utána az új valóság uralkodik az árfolyamok felett.

A tavalyi évet kilenc emelkedő héttel zárta az S&P 500 index. Mivel az elmúlt 35 évben nem volt olyan, hogy tíz egymást követő pluszos hét érkezett volna, ezért nem volt meglepő az, hogy az idei első hét a tavalyi nyertesek alulteljesítése mellett érdemben mínuszos volt.

Annál érdekesebben alakult az év második hete, amikor a technológiai vezetők komoly új erőre kaptak és nemcsak, hogy ledolgozták az első hét eséseit, hanem újra úgy viselkednek, ahogyan a piacot vezető részvények szoktak. A részvényindexeket megelőzve mennek új csúcsra a korrekció után, illetve nagyobb mértékben emelkednek, mint azt a piac teszi. Ennek a jelenségnek érdekes manifesztációja az új 52 hetes csúcsok listájának az eleje (a teljesség igénye nélkül) a január 8. és 12. közötti időszakból, ha ezt a listát tőkeérték alapján nézzük: Microsoft (egyben ATH), Alphabet, Amazon, Nvidia (egyben ATH), Meta Platforms, Salesforce, Netflix.

Még érdekesebb a helyzet akkor, ha a nagyjából a száz legnagyobb amerikai tőzsdei vállalatot tömörítő S&P100 index legjobban és a legrosszabbul teljesítő 10-10 indexkomponensét nézzük meg az elmúlt, január 8. és 12. közötti hétről:

A legjobban teljesítő tízben csak (jellemzően a mesterséges intelligencia történet által érintett) technológiai vállalatok vannak. Míg a legrosszabbul teljesítő tízes lista érdekes egyveleg. Egyrészt a százalékos esések mértéke meglepően magas annak a tudatában, hogy ezen a héten az S&P 100 index 2,3 százalékkal emelkedett. Másrészt egyfajta szuperszelektivitásról tanúskodik az egyes technológiai nevek jelenléte, miközben a szektor más papírjai szárnyalnak. Ugyanerről a szuperszelektivitásról ad egy lenyomatot az a tény is, hogy az index heti szintű érdemi emelkedése ellenére 50 indexkomponens részvény tudott csak emelkedni, míg a többi 50 indextag részvény esett.

Egy szó, mint száz, ez nagyon nem egy széles körben emelkedni kívánó piac. A helyzet viszont kísértetiesen hasonlít a tavalyi esztendő nagyobb részére, amikor a nagy indexsúlyú részvények szűk köre húzta magával a részvényindexeket.

Kicsit olyan, mintha a tőzsdei moziban újra befűzték volna a 2023-ban vetített mesterséges intelligencia sztorit. A kérdés már csak az, hogy mit jelenthet ez a dolog a befektetők számára előre tekintve a 2024-es év lehetséges forgatókönyveit vizsgálva?

Véleményem szerint az a helyzet, hogy a befektetői társadalomnak fel kell készülnie egy „márciusi fordulatos” évre. Ebben a kontextusban a márciusi fordulatos év azt jelenti, hogy nagyjából az adott esztendő első 20 százalékában még fennmarad az előző időszak uralkodó trendje, de annak a már sokszor nagyon fájdalmas végső stádiuma zajlik le. Majd márciusban kialakul egy utána évekig (vagy akár évtizedekig is) fennálló lokális csúcs vagy mélypont és ezt követően egy hosszú távra érvényes trendforduló zajlik le.

Mivel az itt leírt folyamat egy nagyon markáns tőzsdei trendfordulót takar, ezért nyilván elég ritkán következik be. Ami pedig ritkán fordul elő, annak kicsi a valószínűsége. Egy ilyen márciusi fordulatos 2024-nek jelenleg a tőzsdei múltat nézve maximum 5 és 10 százalék közötti esélye van. Alaphelyzetben. Ami miatt ez az írás megszületett, az viszont az a véleményem,

HOGY IDÉN ENNEK A FORGATÓKÖNYVNEK NÁLAM 25-30 SZÁZALÉKOS VALÓSZÍNŰSÉGE ÁLL FENN.

Mielőtt ezt a meglátásomat alátámasztanám, érdemes megvizsgálnunk a 2000 óta eltelt időszak klasszikus márciusi fordulatos évjáratait, amiből három volt: 2000; 2003 és 2009. (A 2020-as év nem felel meg ennek a kritériumnak, mivel akkor februárban és márciusban összeomlás is volt, illetve az év hátralévő időszakában fantasztikus feltámadás is, azaz nem egy trendforduló volt és nem fordult meg az irányadó trend.)

A 2000-es évben az egész kilencvenes évek döbbenetes erővel bíró technológiai szárnyalása ért a végére egy buboréképítéssel és egy március 10-i Nasdaq Composite csúccsal. Ezt követően jött a két és fél év alatt bekövetkező 80 százalék körüli indexesés. Utána 15 évre volt szükség az új indexcsúcshoz. A technológiai mánia után bekövetkező esés legvégső szakasza 2003 elején jött el, amikor március 12-én volt meg a lokális mélypont, amit négy és fél évnyi globális részvénypiaci rally követett.

Ez a rally is a végére ért a 2008-2009-es pénzügyi válsággal. Ennek a válságnak a tőzsdei pokla 2009. március 6-ig tartott, amely márciusi fordulatot most érdemes egy charton is megnéznünk. A következő grafikonon az S&P 500 index látható napi gyertyákkal ábrázolva 2008. augusztus 1. és 2009. augusztus 31. között:

Az ábrán zöld karika jelöli az ominózus márciusi fordulat időpontját. Kék téglalap mutatja a 2009-es év eseményeit. És vastag piros nyíl a 2008-as Lehman Brothers csődesemény utáni zuhanás irányadó trendje.

A márciusi fordulat létrejöttéhez két egymással gyökeresen szembenálló elegyre van szükség. Az egyik a megelőző időszak trendjének az ereje, illetve az ebből fakadó, és az új kereskedési évre is átnyúló befektetői fájdalom. A másik elegy pedig a trenderővel szemben már fennálló, és gyökeresen megváltozóban lévő alapvető gazdasági valóság. Egy olyan új valóság, amiben az év elején még nem tud hinni sem a megelőző időszak trendereje kapcsán elbizakodott, sem pedig a megkínzott része a tőkepiaci társadalomnak.

És itt látok – természetesen ellenkező előjellel – jó analógiákat a 2009-es és a 2024-es év között. A 2009-es év elején még tombolt a teljes világgazdaságban és a pénzügyi piacokon a 2008-as őszi csődesemények félelmetesen negatív hangulata. Annak ellenére is, hogy már megszületett a pénznyomtatási program, és egyre inkább látszott, hogy a rendszerszintű szisztematikus kockázatot bármi áron kiszedik a kockázatok közül. Az év eleje még a kényszereladásokkal telt el, aztán az új mélypontok alatt jött még egy utolsó eladási hullám, majd ezt követően a fordulat és a 200 hetes mozgóátlagot referenciának tekintve egy azóta is tartó bikapiac.

A mostani helyzet kiértékelését is kezdjük egy ábrával, amin az S&P 500 index látható havi gyertyákkal 2007. január 2. és 2024. január 12. között (zöld vonal jelöli a közelítő 200 hetes mozgóátlagot):

A zöld nyíl a már említett 2009 márciusa óta, azaz lassan 15 éve fennálló extra hosszú távú trenderő. A kék téglalap pedig a 2023 elején a mesterséges intelligencia sztori kapcsán fennálló középtávú trenderő. A rövid távú trenderő október vége óta áll fenn. Azaz minden időtávon erős felhajtó trenderő van érvényben az indexre, ami a (nominális) új indexcsúcs elérésével könnyen megerősödhet és csinálhat még egy pár hetes utolsó emelkedő hullámot.

Mik lehetnek ennek az utolsó emelkedő hullámnak a katalizátorai? Egyrészt az egész mesterséges intelligencia sztoriról való befektetői lemaradás, aminek a fájdalma minden egyes új csúcsnál fokozódik. Ennek kiváló lenyomata jelen pillanatban az Nvidia kitörése az egész 2023 második felében megtartott bázisból.

Az Nvidia kitörés jelentősége

2024. január 12. Jónap Richárd

Az Nvidia újra a vezető részvényekre jellemző magatartást tanúsít, ez pedig jó hangulatot hozhat a piacra a következő hetekben. De könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó emelkedő hullám.

A másik katalizátor a Fed belazulásába vetett befektetői hit lehet. Muszáj még egyszer hangsúlyoznom, nem a Fed belazulása, hanem az ebbe vetett hit. Ha ez márciusig megmarad, esetleg még fokozódik is egy kicsit, az még tud előhozni részvényvásárlókat. És ha a márciusi fordulatos szcenáriót vizsgáljuk, akkor teljesen mindegy az, hogy év végére 3 százalék vagy 8 százalék lesz-e az amerikai jegybank irányadó kamatlába.

Az utolsó kérdés pedig természetesen az, hogy mik lehetnek a márciusi lefelé fordulás katalizátorai? Itt természetesen nem kell nagyon mélyen elgondolkoznunk, hiszen annyi mindentől félt a befektetői társadalom az elmúlt bő egy évben. Recesszió, eredményrecesszió, infláció, stagfláció, geopolitikai kockázatok, amerikai-kínai válás (elég csak az Apple és a Tesla chartra nézni már most is) és egy teljesen kiszámíthatatlan amerikai elnökválasztás.

Ha bármelyik imént megnevezett kockázat magas indexszintek és elsöprő befektetői optimizmus mellett bukkan fel a színen, akkor az a medvék elpusztítása után könnyen hozhat heves fordulatot a részvénypiacon.

Éppen ezért nem árt fejben tartani a „márciusi fordulatos” forgatókönyvet, mert az elmúlt hónapok eseményei után szignifikánsan megnőtt ennek az eshetősége.

(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2024. január 16-án. Borítókép forrás: Bloomberg)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.