Naplóbejegyzés: ErdoGone?
Formálódóban van egy új világrend, az egyik oldalon a hegemón USA és nyugati demokratikus szövetségesei állnak, míg a másik oldalon a kihívó Kína és autoriter hatalmak, mint Oroszország vagy Irán. A billegő szereplők közül a fontosabb Törökország, a május 14-én remélhetőleg megrendezésre kerülő választást nagy figyelem kíséri. Nem mindegy, merre billen a földrajzilag rettentő fontos lokációjú hatalom.
Törökország a második legnagyobb létszámú, roppant fejlett hadsereggel rendelkező NATO-tagállam, a szíriai menekülthullámok pufferzónája. Az elmúlt évben előszeretettel szállított ukránoknak katonai drónt, miközben a béke nagyköveteként is igyekszik szerepet vállalni az orosz-ukrán háborúban. Emellett pedig egy a nyugati értékrendtől elforduló opportunista autoriter rezsim, amely az elmúlt évben vígan üzletelt az oroszokkal, a szankciókat kijátszva értékesít termékeket. Hogy az ország milyen irányba indul tovább, abban döntő jelentőségű lehet a következő választás.
Erdogan helyzete régen volt ennyire nehéz. Az unortodox monetáris politika (teljesen érthetetlen módon alacsony kamattal küzdenek az infláció ellen) teljes kudarcának hatására az infláció eléri a 72 százalékot, a lakosság elszegényedését nagyon jól mutatja a líra gyengülése, ami az elmúlt három évben lett egészen drasztikus.
CSAK HOGY ÉRZÉKELJÜK: A GYENGÜLÉS OLYAN MÉRTÉKŰ, MINTHA A MOSTANI SZINTRŐL 4000 FORINTRA DRÁGULNA EGY EURÓ.
Erdogan gazdasági modelljének robosztus része az elmúlt évtizedben, a beruházások által fűtött növekedésen alapult, főként az építőiparra fókuszálva, ahol hitelből fejlesztették az elmaradott térségeket. A gazdasági modellhez laza monetáris politikára és jelentős fiskális kiadásokra volt szükség, de mivel már a pandémia és a hiperinfláció előtt is komoly egyensúlytalanságokkal működött a rendszer, így a helyzet romlott mostanra.
A lakosság nehézségeiről legutóbb részletesen írtunk. Az emberek elszegényedése hatással volt Erdogan népszerűségére. Ebben a belpolitikai helyzetben jött február elején a 7,8-as erősségű földrengés, majd több utórengés. A katasztrófa, ami tíz tartományt is érint, 46 000 áldozattal járt, több mint 12 000 épületet tett tönkre, drasztikus csapást mérve a legszegényebb rétegre.
A korábban említett gazdasági környezet miatt, a törökök nem képesek maguk finanszírozni a földrengés utáni helyreállítást, ami a GDP durván 3-5,5 százalékát is elérheti a BCA és a Bloomberg szerint. Megsegítésükre, Szaúd-Arábia és Katar valamint a Világbank (1,8 milliárd dollár) sietett. A Szaúdik 5 milliárd dollárt, Katar a tervek szerint 10 milliárd dollár finanszírozást biztosítanak a törököknek, így a kettő együtt a GDP durván 1,8 százalékát teszi ki.
A földrengés gazdasági hatása egyértelmű rövid távon, az ipari kapacitások kiesése (a GDP 9% ezekben a tartományokban termelődött meg) és a fogyasztás elmaradása az idei évben azonnali negatív hatás a GDP-re, de hosszú távon is az látszik a történelmi analógiák alapján, hogy az érintett térségekben az egy főre jutó GDP hatás negatív lehet. Pedig az már korábban sem volt magas: az érintett térségben az egy főre eső GDP 5665 dollár volt 2021-ben, 41 százalékkal kevesebb, mint az ország átlagos értéke.
A földrengések választásra gyakorolt hatása kevésbé direkt, de gyakran a kormányzó pártot hibáztatják a lassú és elégtelen intézkedésekért a választók.
1945 ÓTA AZ FIGYELHETŐ MEG, HOGY A LEGNAGYOBB FÖLDRENGÉSEK SÚJTOTTA DEMOKRATIKUS ORSZÁGOKBAN A KORMÁNYZÓ PÁRTOK ÚJRAVÁLASZTÁSI ARÁNYA 40 SZÁZALÉK VOLT.
A török esetben erre azért van is ok. Elnézte a kormány, hogy a kivitelező vállalatok eltérjenek a földrengésbiztos előírásoktól. A szabályszegés nem vont maga után retorziót, míg a földrengésadót elherdálta. A törököknél kifejezetten nagy a választási részvétel, historikusan 86 százalék. Kérdés, hogy az érintett tartományokban lévő 8,2 millió szavazó milyen arányban lesz képes élni választási jogával, főként mert jellemzően a kormányzó AKP a domináns szereplő a térségben.
A médiában elég sokat írtak az elmúlt hetekben Erdogan bukásának lehetőségéről, amivel azonban nem számoltak, az az ellenzék. A török ellenzéki összefogás (Table of Six) ugyanis két hónappal a választás előtt majdnem szétesett. Nem kellett ehhez sok minden, csak bejelenteni a közös elnökjelöltet.
Korábban írtuk, hogy az ankarai Mansur Yavas (CHP), vagy az isztambuli polgármester Ekrem Imamoglu (CHP) jó választás közös ellenzéki jelöltnek. Népszerűek az ellenzéki szavazók széles spektrumán, és jó eséllyel vehetik fel a versenyt Erdogannal. A harmadik opciót, a CHP párt vezetőjét Kemal Kilicdaroglu nem említettük, racionális volt, hogy a két népszerűbb polgármester közül választanak, de nem ez lett.
Történt ugyanis, hogy decemberben az ügyészség eljárást indított Isztambul polgármestere ellen, miután egy beszédében idiótának titulált közszolgákat. Galád bűnéért 2,5 év börtönre ítélhetik, és eltiltják minden közigazgatási pozíciótól. Így a választáson se indulhat, ha jogerős lesz az ítélet. Nem éppen elegáns, de látványos, hogy Erdogan aktívan menedzselni a választásokat.
Kemal Kilicdaroglu lett az ellenzéki összefogás (Table of Six) közös elnökjelöltje, amit követően a második legnagyobb ellenzéki párt, az IYI egyből felborította az asztalt. Az IYI azt követelte, hogy a két népszerűbb polgármester közül legyen a közös jelölt. Pár nap alkudozás után, az ellenzéki összefogás újraépült, egységesen állt be Kilicdaroglu mögé, a két polgármester VP pozícióját sikerült kijárnia az IYI-nak.
Ez önmagában is jó hír az ellenzéknek, az viszont egészen remek, hogy a kurd HDP (10-12 százalékra mérik őket) bejelentette, hogy a földrengésre való tekintettel, nem indít önálló elnökjelöltet, csatlakozik az ellenzéki összefogáshoz.
Várhatóan több fordulós lesz az elnökválasztás, és jó eséllyel a HDP lesz a királycsináló erő. De mint láthatjuk, 48 óra is rettentő sok idő a török politikában, a következő két hónap hozhat váratlan fordulatokat.
Az ellenzéki összefogás egységes erejét látva Erdogan számára három opció bontakozhat ki: 1.) megméretteti magát, és ha úgy adódik, emelt fővel veszít, 2.) aktívan menedzseli a választás kimenetelét, és nyer 3.) elhalasztja a választást olyan időpontra, amikor nagyobb esélye van. Az utolsó kettő opció egyértelműen alkotmányos válságot okoz, amely korábban a történelemben gyakran katonai puccshoz vezetett az országban.
A választás roppant fontos, nem csak lokális, hanem globális politikai szinten is. Amennyiben sikerül megtartania hatalmát bármi áron, megszilárdul autoriter rendszere, amely inkább hasonlít a kínai vagy orosz modellre, sem mint a nyugatira. Így növekszik annak esélye, hogy hosszú távon ehhez a táborhoz csatlakozik. Ugyanakkor ha nem sikerül megtartania hatalmát, Törökország nagy valószínűséggel visszatagozódik a nyugati szövetségesi rendszerbe.
A választás nem csak a törökök, de a mi jövőnket is jelentősen befolyásolja!
„Remain in power by using power”
Törökországban hagyománya van a katonai hatalomátvételnek, vagyis a puccsnak, ami egy klasszikus Black Swan eseményként szokott a piacra zúdulni. Az elmúlt több mint fél évszázadban hat alkalommal próbálták a törökök átvenni a hatalmat erőszakkal, aminek a fele sikeres volt. Erdogannak a 2016-os puccsal vannak maradandó élményei, kevesen múlott.
Amennyiben végignézzük egyesével a hat puccskísérletet (1960, 1962, 1971, 1980, 1997, 2016) a teljesség igénye nélkül két mintázat kiolvasható:
● a puccsot hiperinfláció vagy magas kétszámjegyű infláció előzi meg,
● a hadsereg igyekszik stabilizálni a szekuláris rendszert és visszatéríteni egy nyugatbarát irányba
A 2016 júliusi puccskísérlet kilóg ebből a mintázatból, csak az egyik faktor bizonyult relevánsnak, most mindkettő stimmelhet. Nagy kérdés, hogy a 2016-ot követő mély tisztogatást, bebörtönzési hullámot követően, a hadsereg eltűrne-e egy választási csalást, vagy cselekedne. A hadsereg kapacitásait lekötötték a külföldi hadműveletek Líbiában vagy Szíriában, most meg a földrengésnél kell helytállniuk.
Fontos, hogy a török alkotmány nem teszi lehetővé, hogy természeti katasztrófa miatt érdemben elhalasszák a választásokat. Erre csak akkor van lehetőség, ha az ország hadban áll, ekkor a parlamentnek kell szavaznia évente.
A legutóbbi puccskísérletkor 16 százalékot esett a részvényindex. Most a földrengés napján 19 százalékot, ami után egy hétre fel is függesztették a kereskedést. Nem tudjuk, mit hoz a választás, de érdemes volatilitása felkészülni.
(A cikk először a Telex.hu oldalán jelent meg 2023. március 13-án. Címlapkép: Recep Tayyip Erdogan, forrás: Reuters)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
