Paks 3 előbb kész lesz, mint Paks 2?
Miközben hazánkban folyamatos esélylatolgatás zajlik Paks 2 sikeres kivitelezésével kapcsolatban, sokan már azt vetik fel, hogy figyelembe véve hazánk energiaéhségét, valamint azt a tényt, hogy előbb-utóbb Paks 1-et mégiscsak le kell állítani, már rég Paks 3-on kellene gondolkodni.
Kétségtelen, ugyanakkor lehet, hogy „Paks 3” előbb lesz kész, mint Paks 2. Ugyanis a világban a nukleáris energia terén komoly fejlesztések zajlanak, amelyeknek akár hazánk is komoly haszonélvezője lehet.
Mire is gondolok?
A nagy állami projektekkel általában rengeteg gond van, nem csak hazánkban, szerte a világon. És nem is csak az energetikában. Ott az egyik leghíresebb állatorvosi ló, a londoni olimpia, ami költségben a tervezett összeg több mint duplája lett. Az olimpiák költségtúllépéséről már tanulmányok tucatjai születtek, átlagban kétszer annyiba kerülnek, mint az eredeti elképzelések. A nagy energetikai projekteket nemcsak a költségtúllépés sújtja, hanem a brutális időbeli csúszás is. A finnek 2022-ben átadott Olkiluoto 3-as atomerőműve 12 évvel a tervezett indulás után készült el.
A nagy energetikai projekteket, különös tekintettel az atomerőmű-beruházásokat, a költség és határidő-túllépésen túl strukturális problémák is terhelik. Ezzel nem azt állítom, hogy ne lenne hazánknak szüksége egy alaperőműre, ugyanakkor a franciák példája mutatja, hogy az se jó, ha egyfajta erőműtípusból áll az energetikai mix 80 százaléka. Mert ha pont egyszerre nincs elég hűtővíz, mert aszály van, vagy épp karban kell tartani egyszerre mindet, akkor az komoly nehézségeket okoz. Tehát amikor majd egyszer Paks 2 egyik blokkját épp karbantartantartják, akkor kell valahonnan hirtelen 1200 MW áramot szerezni.
Minél több nagyobb blokkból áll a rendszer, annál több – többnyire álló – tartalékkapacitás kell a rendszerbe, ami értelemszerűen tovább drágítja az amúgy sem olcsó beruházást. A megújulók térnyerése is elsősorban amellett szól, hogy kisebb, a teljesítményüket jobban szabályozható erőművek sokaságára van szükség.
A fenti problémákat Nyugaton is felismerték. A nagy blokkok helyett a nyugati atomtechnológiában érintett vállalatok, például a GE Hitachi vagy a Nuscale moduláris reaktorokat (SMR) fejlesztenek. Az elmúlt hetekben sorra érkeztek a hírek efelől a technológia felől. Néhány napja az USA-ban engedélyezték az első moduláris atomreaktort. A GE Hitachi aláírta az első szerződést moduláris reaktor építésére az USA-ban.
Mi is ez a technológia, melyek a legfőbb előnyei?
A nagy teljesítményű, tehát Paks 2-szerű atomerőművekhez képest a moduláris reaktorok teljesítménye jóval kisebb, jellemzően 300 MW alatti. Így egy modul kiesése karbantartási okokból jóval kevésbé terheli meg a hálózatot. A sok kis modulból természetesen ugyanúgy lehet Paks 2 méretű kapacitást építeni, de nem muszáj egyetlen helyen tenni azt. Ez azonban apró előny ahhoz képest, hogy telepítési költsége a gyártói ígéretek szerint 60 százalékkal – igen jól olvassák, 60 százalékkal – alacsonyabb, mint egy hagyományos atomerőmű esetén. Ezek „polcról” levehető, sorozatgyártott termékek lesznek. A piacon verseny van, nem füstös szobák és háttéralkuk döntenek, hanem a jobb technológia és az olcsóbb ár. A telepítés 24-36 hónapot vesz igénybe.
Az SMR technológia tehát az ígéretek szerint olcsóbb és gyorsabb lesz, ezáltal a létesítése is kiküszöböli azokat a bizonytalanságokat, amelyek a mega projekteket jellemzik. A teljesítményük messze jobban szabályozható, így a megújuló energiák okozta kiszabályozási gondokra is megoldást jelentenek.
Jelenleg közel 70 különféle típus fejlesztése van folyamatban. A technológia számos fejlesztőnél most ér a megvalósítási/engedélyezési fázisba, reálisan 2030 körül kezd majd úgy terjedni, mint “polcról levehető” megoldás.
Fontos kiegészítés, hogy maga a moduláris reaktor technológia nem újdonság, régóta létezik. Ami újdonság, az a tömeggyártás, a biztonsági és költségkritériumoknak való megfelelés, valamint az időtényező. Nagy esély van rá, hogy ezeken a területeken ez a technológia komoly áttörést képes elérni a hagyományos erőművekhez képest, és hozzájárul ahhoz, hogy gyorsan, biztonságosan, szén-dioxid-mentesen lehessen ellátni a világot energiával a jövőben.
A technológia iránti érdeklődés sem kicsi. Csak a régiónban a Nuscale már leszerződött Romániával, Lengyelországgal, Észtországgal, Bulgáriával. A GE-Hitachi szintén leszerződött Lengyelországgal, miközben a nukleáris energiát egyik legnagyobb arányban felhasználó Franciaország saját moduláris reaktort fejleszt, amire szintén bejelentkeztek a lengyelek is.
A régiónkban legkorábban a lengyelek és a románok használhatnak ilyen erőműveket, reálisan 2029-30 környékén érkezhetnek az első moduláris reaktorok. Paks 2 eredeti tervezett indulási időpontja elvben pont az idei év, azaz 2023 lett volna. Ha csak ugyanannyit késik ez a projekt, mint a finnek esetén, akkor Paks 2 akár 2035-re üzembe állhat. Ha Magyarország 2030 elején rendel néhány moduláris erőművet az akkorra már több tucatnyi elérhető modellből, akkor ezek a kis Paks 3-ak, még Paks 2 előtt elindulhatnak.
(A cikk először a G7.hu-n jelent meg, 2023. február 3-án. Borítókép: GE Hitachi)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
