Új pénznem a szomszédban: horvát euró 2023-tól

Miközben a devizapiacokon mostanában a 400-as szint közelében ragadt EUR/HUF árfolyam és a két évtized után újra a paritást tesztelő EUR/USD kötik le a figyelmünket, a szomszédunkban szép csendben nyugdíjba vonul egy pénznem (modern életét tekintve szokatlanul fiatalon, éppen még mielőtt elérné a 30 éves életkort): a horvát kuna átadja a helyét az eurónak.

picture

2023. január 1-én ezzel immár a negyedik szomszédunk csatlakozik az euróövezethez. Ausztria (1999), Szlovénia (2007) és Szlovákia (2009) után Horvátországban is euróval lehet fizetni majd.

NYOLC ÉVVEL A LEGUTÓBBI CSATLAKOZÁS (LITVÁNIA) UTÁN EZZEL 20 TAGÚRA BŐVÜL AZ EURÓZÓNA.

Az euró bevezetése óta ez volt a leghosszabb szünet két bővülés között, és a Covid-világjárvány miatt ez sem alakult izgalommenetesen. Zágráb alig több mint fél évvel a járvány kitörése előtt, 2019. július elején kérte felvételét az európai árfolyam-mechanizmusba (ERM-II). Kevesebb, mint másfél évvel ezután be is jelentették a 2023-as céldátumot. 2022 júliusában az Európai Központi Bank (EKB) konvergencia-jelentését és a valutaövezet tagországainak ajánlását követően az Európai Unió Tanácsa ráütötte a végső jogi pecsétet a csatlakozásra. A kuna immár rögzített 7,5345-ös EUR/HRK szinten történő átváltására. Ez az árfolyam a kuna ERM-II. árfolyamrendszerhez 2020 júliusban történt csatlakozásakor kijelölt (+/-15 százalékos szélességű) árfolyamsáv közepe is egyben.

Horvátország sikeres csatlakozásában fontos szerepet játszott a költségvetési fegyelem. A Covid által megterhelt 2020-as év világszerte nagy deficitjei (Horvátország esetében 7,3% a GDP arányában) után a horvát költségvetés azonnal visszatért a 3 százalék alatti hiányhoz. Azóta is egyre kisebb hiányt ér el, illetve tervez a következő évekre: 2021: 2,9%, 2022-es terv: 2,6%, 2023-as terv: 2,4%. Az Európai Bizottság (EC) tavaszi értékelése szerint még a tervezettnél is jobb lehet majd a helyzet. Idén (2,3%) és jövőre is (1,8%). A globális gazdasági lassulás és a megugró infláció hatásai Horvátországot sem kerülik el. Az idei 3,4 százalékra várt GDP-bővülés és 8,2 százalékos átlagos infláció után az EC prognózisa szerint 2023-ban minimális lassulás (2,9%-ra) és az ideinél lényegesen alacsonyabb infláció (3,6%) jöhet.

Az inflációt illetően Horvátország számára nem az emelkedő trend, hanem konkrétan a 2022 április inflációs mutató okozhatott némi fejfájást. Ez volt az a mutató (az áprilist megelőző egy évre vonatkozó árindex), ami az euróövezeti alkalmasság vizsgálatához használt maastrichti kritériumok teljesítése szempontjából fókuszban volt. Az inflációs kritérium szabálya szerint a horvát árindexet (4,7%) az EU adott hónapban három legalacsonyabb inflációt elérő országának átlagához kell viszonyítani. Ennél legfeljebb 1,5 százalékponttal magasabb árindex lehet elfogadható. Áprilisra vonatkozóan a három legalacsonyabb adatot Málta, Portugália és Franciaország produkálta, 2,6 százalékos átlaggal. Így a horvát inflációs mutató (4,7% > 2,6+1,5=4,1%) elbukott volna a vizsgán.

Csakhogy! Az EC és az EKB a máltai és a portugál adatott kivette a számításból, arra való hivatkozással, hogy ezek lényegesen az euróövezeti átlag (4,4%) alatt vannak, illetve mivel mindkét esetben olyan országspecifikus tényezők okozták az alacsony szinteket, melyek nem jellemzőek az euróövezet egészének inflációjára.

ÍGY A SZÁMÍTÁSBAN A SORBAN KÖVETKEZŐ KÉT MÁSIK, MAGASABB INFLÁCIÓJÚ ORSZÁGGAL KALKULÁLVA MÁR “BEFÉRT” A 4,7 SZÁZALÉKOS HORVÁT INFLÁCIÓ. ÍGY VÉGÜL EZ SEM LETT AKADÁLYA A CSATLAKOZÁSNAK.

A brüsszeli Bruegel kutatóintézet elemzése szerint ez a gáláns segítség három fontos problémát is felvet:

  1. Mire alapozták ezt a döntést? Tekintve, hogy semmilyen EU-s jogszabály nem utal arra, hogy az inflációs kritérium számításánál bármilyen kivételt lehetne tenni.
  2. Az infláció értékelésénél több hivatkozás is történik az euróövezeti átlagra. Így a legjobb inflációs teljesítményt nyújtó három országként tekinthetnék az euróövezeti átlaghoz legközelebb eső inflációt mutató három országot is. Ez alapján pedig az áprilisi értékelésnél még az 5,9 százalékos inflációt mérő Bulgária is befért volna az euróövezetbe…
  3. Az indoklás, ami alapján a legalacsonyabb inflációjú Máltát és Portugáliát kizárták az átlagszámításból, más országok kivételét is megalapozhatta volna. Már teljesen átalakítaná a szabály alkalmazását.

Mindenesetre, ami történt megtörtént, a döntés végleges. Természetesen az inflációs kritérium „meghajlítása” semmit nem von le Horvátország érdemeiből, amit az euróövezeti csatlakozás érdekében tettek. A zökkenőmentes csatlakozást a horvát gazdaság jelentős „euróizációja” is segíti: az elmúlt években az euró használata a fizetési folyamatokban és a megtakarításokban a kelet-közép-európai régióhoz viszonyítva lényegesen nagyobb arányt ért el, a hitelezésben pedig a kétharmadot is meghaladja az eurós állomány aránya. A csatlakozás már a 2023. januári indulás előtt is szépen hozott / hoz a konyhára Horvátország nemzetközi megítélése és elismertsége szempontjából is. Július 14-én a Fitch, majd július 17-én a Moody’s és az S&P is – azaz a három leginkább meghatározó nemzetközi hitelminősítő – felminősítette a horvát államadósságot, ami ezzel „BBB+” / „Ba2” szintre került. Egy kategóriával a magyar besorolás fölé. Ugyancsak július folyamán Horvátország megkezdte a hivatalos tárgyalásokat az OECD-hez való csatlakozás érdekében is.

A maastrichti kritériumok számítási részleteire még érdemes lesz visszatérni, nem csak a módszertani apróságokban szívesen elmerülő elemzők kedvéért. És még nem is kizárólag Bulgária miatt, ahol ez is hozzájárult ahhoz, hogy az euró bevezetése (a Horvátországgal egyidejű ERM-2-csatlakozás ellenére) legalább egy évet csúszik. Azért is érdekes az euróövezeti egyszeregy, mert két másik fontos kritérium, a költségvetésre és az államadóságra vonatkozó, jelenleg a Covid-járvány hatásaira tekintettel hivatalosan is felfüggesztett állapotban van. A hírek szerint egyben átdolgozás alatt is.

Az elmúlt években számos alkalommal felmerült már a 3 százalékos deficitcél rugalmatlansága. Nyilvánvalóvá vált a 60 százalékos államadósság, mint cél meghaladottsága a nagy tagállamokra jellemzővé vált 100 százalékhoz közeli adósságállományok miatt is. (Még azzal együtt is, hogy utóbbi kritériumot finomítja az adósság csökkenő trendjének figyelembe vétele.) Ha ezek orvoslása mellett az inflációval kapcsolatos kérdőjeleket is tisztázzák, a jövőben csatlakozó országok egy megújult, a gazdasági ciklusokat rugalmasabban kezelő és precízen definiált kritériumrendszerrel számolhatnak. Ez talán az euróövezet jövőbeni stabilitásához is hozzátehet egy apró elemet.

De mikor jöhetnek a további csatlakozók? Bulgária szinte biztosan a következő befutó lehet, akár már 2024-ben. Románia is határozottan tervezi az euró bevezetését, de jelenleg 2029 előtti csatlakozással nem számolnak. Ha a különböző okok miatt kimaradásra játszó Dániát és Svédországot nem tekintjük, akkor már csak három hiányzó van a csapatból: Magyarország, Lengyelország és Csehország. E három ország esetében még céldátum, sőt tervezgetés sem nagyon van az euró bevezetésére – de ez már egy másik történet…

(Borítókép: Yves Herman, Reuters)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.