Dollárszűke világháború

A Fed a dollár világpénz jellege miatt kisebb-nagyobb mértékben valahol az egész világ jegybankja is. Hiába zajlik napjainkban gőzerővel a világban a deglobalizáció, még mindig óriási a jelentősége annak, hogy mekkora bőséggel vagy éppen szűkösséggel áll rendelkezésre a világgazdaság szereplői számára az amerikai dollár. Éppen ezért a Fed kezében az USA fizetőeszköze egyben egyfajta globális fegyelmező eszköz is.

Hasonlóan a 2018-as év utolsó negyedéhez, az idei év tőkepiaci főszereplője eddig a Fed. Utoljára négy évvel ezelőtt láthattunk dupla szigorítási ciklust (kamatemelésekkel és mennyiségi szigorítással), aminek akkoriban meg is lett a tőkepiaci lenyomata a maga 20,2 százalékos S&P 500 esésével egyetlen negyedéven belül. Az idei évből eltelt szűk öt hónapban is megvan a 20+ százalékos zuhanás (20,9 százalék a pontos értéke a január 4-i élete csúcsa és a május 20-i eddigi 2022-es mélypontja közötti esésnek), ám mégis sok tekintetben más történetet láthatunk most.

Szemben 2022-vel, 2018-ban nem volt masszív inflációs nyomás a világban, nem volt háború, és a Fed mérlegfőösszege feleannyi volt a mostaninak a mennyiségi szigorítás megkezdésekor. A különbségek mellett azonban volt már egy kisebb hasonlóság a két időszak között, ez pedig a gazdasági világháborús helyzet: akkor Donald Trump kezdett Kínával szemben kereskedelmi háborúba. Ez az amerikai-kínai csörte azonban csak egy laza bemelegítés volt napjaink egyre jobban eszkalálódó gazdasági világháborújához.

Ha visszatekintünk az 1980-as évektől a 2018-as már említett amerikai-kínai kereskedelmi háború kezdetéig, akkor ezt a nagyjából 35 éves időszakot a globalizáció korának is lehet tekinteni. (A technológiai kibontakozás és az egypólusú világrend mellett). A globalizáció a résztvevő gazdaságok számára a nagyképet tekintve mindenképpen win-win szituáció volt. A kialakuló szinergikus hatások ugyanis elképesztő gazdasági hatékonyságnövekedést hoztak magukkal.

A VILÁGGAZDASÁG GLOBALIZÁCIÓS FOLYAMATA AZTÁN ELKEZDETT LEZÁRULNI.

Bár a globalizációt leíró gazdasági mutatók egy része már egészen 2008-2009 óta stagnált, a globalizáció végének fontos mérföldköve az amerikai-kínai kereskedelmi háború. Az igazi záróakkord pedig a globális beszállítói láncok koronavírus által okozott problémáinak felszínre kerülése volt. A mindenki számára világossá váló korszakváltást, és a deglobalizációs hullám begyorsulását pedig az orosz-ukrán háború február 24-i kitörése hozta el.

Ez az esemény évtizedes problémákat, függőségeket és gazdasági gyengeségeket hozott felszínre a világ nagyon sok részén. A globalizált világ éppen több pólusra szakad most. Az egyes szereplők a létező legkevésbé szeretnének függeni valamely másik pólus által szolgáltatott erőforrástól. Hazánkban és Európában a híreket az orosz energiahordozókról való leválási igényekről szólnak. Joggal történik ez, ám a kőolaj és a földgáz problémája mellett észre kell vennünk a paritás felé haladó euró-dollár árfolyamot és a 360 forint feletti dollárt is.

Miközben ugyanis Európa az orosz szénhidrogénforrásokkal szembeni függését szeretné megszüntetni, addig a világ egy jelentékeny része hasonló problémának éli meg, hogy az amerikai dollár a világpénz. (Kína és Oroszország mindenképpen ide sorolható). Sokan szeretnének szabadulni a dolláruralom alól. Ám az ugyanannyira nem egyszerű a következő három-négy évben, ahogyan Európa számára megszabadulni az orosz kőolajtól és kifejezetten a földgáztól.

Az orosz-ukrán háborúval egyértelműen véget ért a koronavírus által még csak sokszorosan megtépázott win-win globalizációs megatrend. Egy sokkal cudarabb új világ vette a kezdetét. (A deglobalizációs új érában inkább csak vesztesek és kevésbé vesztesek vannak.) Ebben a világrendben az egyes országcsoportok illetve piaci szereplők hajlandóak immár masszív veszteségeket is bevállalni. Akkor, ha a büntetni kívánt másik fél veszteségei elviselhetetlenebbek lesznek a saját károknál.

ÉS ITT JÖN BE A KÉPBE AZ AMERIKAI DOLLÁR, MINT VILÁGPÉNZ.

A dollárutalások kontrollálásán keresztül az Egyesült Államok már régóta képes világszerte megbüntetni az általa nemkívánatosnak tartott gazdasági szereplőket. Van azonban az amerikai dollárnak, mint szankciós eszköznek egy másik aspektusa is.

A 2009 és 2021 közötti időszakban – leszámítva a rövid 2018-as intermezzot – a Fed extrém laza monetáris politikát folytatott, amely dollárbőséget hozott magával. Az olcsó finanszírozást szerette a világgazdaság, a tőzsdék pedig egyenesen imádták. Az éles 2021 november végi kommunikációs irányváltás óta a Fed öles léptekkel indult el egy másik irányba. Egyre inkább érkezik a világgazdaság és a tőkepiacok életébe a rég nem látott dollárszűke helyzet. És ebben a helyzetben muszáj feltenni egy kérdést anélkül, hogy az összeesküvés-elméletek sikamlós talajára lépnénk. Mi van akkor, ha a Fed nem pusztán csak az inflációs veszélyhelyzet miatt szigorítja szignifikánsan a monetáris politikáját?

A dollár az Egyesült Államok kezében ugyanis egy aduász a jelenlegi világrendben. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az lesz öt-tíz év múlva. A mostani világrendben ezáltal a dollár mennyiségének a szabályozásával tudja az USA gyengíteni ellenségeit, ellenfeleit és kihívóit. A Fed most elszántnak tűnik abban, hogy akár egy recesszió árán is letöri az inflációt. A kérdés már csak az, hogy egy esetleges amerikai recesszió és mellé a jelentékenyen visszaszűkített dollármennyiség vajon milyen hatásokat fog kiváltani a világ többi részén? Személyes véleményem szerint egy ilyen helyzet a relatív amerikai világgazdasági pozíció erősödését hozná el. Éppen ezért látok néhány százaléknyi esélyt arra, hogy amit a Fed monetáris szigorodása kapcsán most látunk, az nem pusztán egy infláció elleni harc.

HANEM A DOLLÁRSZŰKE VILÁGHÁBORÚ KEZDETE.

Nehezen tudom elképzelni, hogy a mennyiségi szigorítást, amely szeptembertől a jelenlegi tervek szerint havi 95 milliárd dollárnyi összeget jelent, hogyan fogják elbírni a részvénypiacok bárminemű dollárszűke világháború nélkül is. (Június és augusztus között 47,5 milliárd dollár lesz ennek a mértéke).

A 2021-es évben döbbenetes volt nézni a Fed extrém lazaságát az egyre erősödő inflációs nyomás mellett. Idén egyre félelmetesebb nézni a monetáris kondíciók szigorodását. Ahogyan haladunk az idei ősz felé, könnyen lehet, hogy egyre erősebb tőkepiaci kockázata lesz annak, hogy a Fed túlszigorít.

(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2022. május 23-án. Borítókép: az amerikai dollár, mint világpénz, forrás: Yuriko Nakao / Reuters)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.