Így lett egy orvostanhallgatóból kosárlabdabíró
A globális csúcssport kiemelkedően magas fizetéseivel egyre nagyobb elszívó erővel bír a hagyományos szakmákkal szemben. A mai posztban a The Hustle írásának segítségével azt vizsgáljuk meg, hogy miképpen lett NBA-s kosárlabda játékvezető egy tehetséges indiai származású orvostanhallgatóból.
A szezonra azt a fogadalmat tettem magamnak, hogy mindenkivel rendesen beszélek majd: a játékosokkal, a szülőkkel, a jegyzőkönyvvezetőkkel és a többiekkel. Kivéve a játékvezetőket, azokkal nem lehet.
A mondatok pár évvel ezelőtt hangzottak el egy augusztusi alapozás kezdetén egy briliáns tudású utánpótlásedző szájából, aki be is vallotta, hogy nem az irodalmi Nobel-díj begyűjtését tekinti szakmai feladatának. Aki játszott már bármilyen csapatsportot, vagy csak jár mérkőzésekre, jól tudja, milyen sanyarú sorsa van a játékvezetőknek ebben a világban.
A mai történetünk is egy friss kosárlabda játékvezetői karriert mutat be, a helyzetet azonban ezúttal nem a bírók nehéz kenyerének az oldaláról vizsgálva, hanem egyfajta esettanulmányként arról, hogy milyen brutális agyelszívó hatással jár a csúcssport.
Suyash Mehta 1991-ben született Baltimoreban, egy olyan indiai család sarjaként, amelyik az 1980-as évek közepén vándorolt ki az Egyesült Államokba. Az orvos apuka egy helyi kisboltban dolgozott addig, amíg indiai doktori papírjait honosították. Az alázatos családi munkamorál és a szülők magasszintű oktatásban való bizodalma arra inspirálta főhősünket, hogy ő is orvosként állja majd meg a helyét a felnőttek világában. Mehtát és három testvérét kiegészítő órákra és zongoraleckékre hordták a szülők gyermekkorukban. A sport világa egyfajta idegen nyelv volt a család számára.
Gyermekként azonban Mehtát megfogta a kosárlabdázás világa, sok társához hasonlóan ő is Michael Jordant és Kobe Bryantet tekintette egyfajta példaképének. A délutáni labdapattogtatás közepette sokszor álmodozott a sport világáról, családjában azonban kikövezett út várta az orvosi karrier felé.
Így jutott el Mehta a University of Maryland neurobiológusi tanulmányaihoz, ahol olyan szobatársa lett a kollégiumban, aki diákmunkaként kosárlabda meccseket vezetett helyi gyerekeknek. Ő adta az ötletet Mehtának ahhoz, hogy eredetei ellenszenvét a bíráskodással szemben leküzdve végül adjon magának egy esélyt arra, hogy játékvezetőként tegyen szert zsebpénzre az egyetem mellett.
Lelkiismeretes munkamorálját a játékvezetői tevékenységébe is beletette. Az alacsonyabb szintű helyi meccsek után gyorsan eljutott a gimnáziumi szintig, ami a sportág őshazájában sok esetben már olyan színvonalú meccseket hoz, ahol kétméteres, hihetetlenül jól képzett kölykök zsákolják át egymást. És nem mellékesen egy meccs levezetése már 70 dolláros díjazással járt együtt.
Nem hátráltatva medikusi tanulmányait Mehta elkezdett egyre nagyobb energiát belefektetni kosárlabdabírói tudásának a fejlesztésébe. Sokszor órákon át gimnáziumi, egyetemi és profi meccseket nézett, ahol tanulmányozta a játékvezetők mozgását és ítéleteit. Csiszolgatta a saját mozgását, és esténként a fogmosó tükör előtt a karjelzésein dolgozott. Elkezdett egyre több NBA meccset nézni, ahol külön figyelemmel követte a bírói kommunikációt.
Ezek csak gimnazista meccsek voltak, ám sohasem tudhatod, hogy ki figyel téged. Mindig úgy vezettem a meccseket, hogy akár figyelhetnek is.
A lelkiismeretesség pedig egy 1993-as gimnazista meccs után elkezdett kifizetődni. Ekkor történt ugyanis, hogy egy rejtélyes idegen szólította meg 22 éves főszereplőnket az adott mérkőzés végén azzal a szöveggel, hogy kiválasztásra került. Mint később kiderült, ez az úriember egy NBA referee scout volt, azaz a professzionális amerikai kosárlabdaliga játékvezetői tehetségmegfigyelője. Ugyanis van ilyen szakma is napjaink sportvilágában.
A játékvezetők vita nélkül a leginkább utált profik a modern munkaerőpiacon. Szidják őket a szurkolók, el kell viselniük a játékosi, edzői és tulajdonosi gúnyolódást, úgy hogy közben elképesztően magas sztenderdek mellett kell végezniük tevékenységüket. A kosárlabda játékvezetői ítéleteinek több mint a 95 százaléka helyes, ám mégis mindenki a maradék kisarányú helytelenre emlékszik.
Az NBA játékvezetői tehetségmegfigyelői járják az Egyesült Államok gimnazista kosármeccseit és azokra a bírókra figyelnek fel, akiknek kivételesen pontosak az ítéletei, becsületesek, jól helyezkednek a pályán és megvan a kitartásuk és állóképességük. Mehta minden kritériumnak megfelelt. Az ominózus meccs után meghívták egy olyan játékvezetői alaptáborba, ahol száz hasonló kaliberű bírót tesztel a profi liga. Innen negyvenen kerültek be a következő középszintű táborba, majd innen húszan az elittáborba. Végül az elittáborból tíz játékvezetőt választottak ki a G-liga számára, ami az NBA közvetlen farmligája. (Az itteni farmcsapatokban játszanak pár meccset például a sérülésből visszatérő játékosok, mielőtt visszakerülnének az NBA húsdarálójába.)
Mehta minden kiválasztáson átment, így végzős egyetemistaként egy kegyetlenül kemény döntést kellett meghoznia. Vagy megpróbál a hobbijából megélni, és eljutni 3-5 év alatt a G-ligás játékvezetésből az NBA-be, ahol éves 200-525 ezer dolláros alapfizetés és rengeteg különféle egyéb bónusz várja a sport nagyszínpadának minden izgalmával, vagy pedig beteljesíti a családi pályát és orvosnak áll. Végül úgy döntött, hogy orvos azután is lehet, hogy ha nem jön be a játékvezetői kaland, míg az NBA ajánlata egy egyszeri lehetőség. Ezért családja támogatásával úgy döntött, hogy tesz egy próbát.
A nagy kaland 2015 nyarán indult, amikor az NBA nyári ligájában fújt (ahol a csapatok tehetségeket és új játékosokat tesztelnek). Itt egy európai edzőlegenda már bemondta a szülőknek, akik életükben először jártak sporteseményen, hogy nagy játékvezető lesz a fiukból. Suyash Mehta az NBA nagyszínpadán végül a 2019-2020-as szezonban mutatkozott be. Egy évvel később, 2020 november 27-én pedig megkapta a teljes állású szerződését a professzionális ligától, csatlakozva a 75 hasonló kosárlabdabíróhoz, akik éves átlagban 50 mérkőzést vezetnek.
Aki még az itt leírtak után is egyfajta fütyörészgetésnek gondolná a csúcsszintű kosárlabda játékvezetést, annak álljon itt egy bírói meccsnapi program:
- 10:00: Találkozó a játékvezetői csapat vezetőjével, beszélgetés a soron következő meccsről, áttekintve a játékosok szokásait és a csapatok előtörténetét;
- 11:00: Találkozó a játékvezető társakkal, beszélgetés, előző meccsszituációk megtekintése;
- 12:00: Ebéd, kis pihenő;
- 13:00: Edzőterem 30 percnyi kardióedzéssel és 30 percnyi súlyokkal végzett munkával;
- 16:00: Korai érkezés az arénába, bemelegítés, felkészülés a mérkőzésre;
- A meccs után: visszaérkezés a szállodába, kapcsolatba lépés az NBA visszajátszási központtal és a mérkőzés visszanézése órákon át.
És nem elég az, hogy maga a bíráskodás a hiperkritikus közönség, játékosok, edzők, tulajdonosok és csapattagok előtt zajlik. Ott vannak még az NBA és az egyes csapatok kvantitatív adatvarázslói, akik előtt semmilyen nüansznyi hiba sem maradhat rejtve.
Neked szó szerint kevesebb, mint fél másodperced van olyankor is, amikor egy 110 kilós 203 centi magas szuperatléta száguld 25 kilométeres sebességgel a pályán.
Mehta szerint ebben a világban nincs idő szubjektív döntéseket hozni. Ezért nem is hisz abban az örök szurkolói véleményben, hogy sokszor „hazai pályát fújnak” a bírók. Egyébként az NBA-ben a játékvezetői döntések 98 százaléka korrekt.
Egy szó, mint száz, ez a kis sztori megmutatta azt, hogy miképpen lett egy reményteljes orvostanhallgatóból professzionális kosárlabda játékvezető. Ez az egész történet kis képe. A nagy kép is teljesen hasonló véleményem szerint napjainkban. A professzionális sport csúcsán elképesztő mértékben megnőttek a játékosok, edzők és a stábtagok fizetései. Nem pusztán nominális értelemben, hanem a normál polgári szakmákhoz képest is.
Fociinfláció – őrületes nőttek tíz év alatt a focistafizetések
Ötszörösére emelkedett tíz év alatt a legjobban kereső focisták bére – tíz évvel ezelőtt Ibrahimovic 750 ezer eurós havi keresete volt a csúcs, ma ezzel az első tízbe se férne be. Messi havi bére 700 ezerről 8,3 millió euróra nőtt. A top 20 klubcsapat összesített árbevétele tíz év alatt a duplájára, 8,3 milliárd euróra emelkedett.
Ez pedig, tekintettel a sport mint szórakoztatóipar egyre nagyobb méretére, immár évente ezerszámra szívja el a tehetséges, lelkiismeretes és kiváló munkaerőnek bizonyuló fiatalokat világszerte a hétköznapi szakmáktól. Pusztán azért, mert az elérhető fizetések sokszorosak a sportban. És itt nem feltétlenül a játékosokról és az edzői stáb tagjairól beszélek. Csak a 30 NBA csapatnál száznál több kvantitatív elemző vizsgálja napi 10-12 órában az egyes játékhelyzeteket. Miközben a városok közlekedésének tervezésére, az iskolarendszerek optimális kialakítására, és úgy általában a széles embertömegek életminőségét javító tevékenységek kvantitatív optimalizálására egyre kevesebb minőségi ember jut…
(Mai posztom a The Hustle április 3-i „The guy who quit medical school to become an NBA referee” című írása alapján készült. Köszönet érte. Borítókép: Suyash Mehtát (középen) már gyermekként megfogta a kosárlabdázás világa, forrás: The Sporting News)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
