Reszkessetek fogyasztók, spekulánsok!
Ami most az európai energiapiacon történik, arról leginkább a Die Hard 3 nyitójelenete jut eszembe. Akinek nincs meg, az alábbi videóban megtekintheti.
A jelenet végén látható robbantáshoz hasonló elánnal robbant be az energiaválság a Coviddal fűszerezett békés hétköznapjainkba. Mindössze néhány hónap leforgása alatt. A számok, amiket látunk, egészen elképesztőek. Az árampiac határidős görbéjén extrémebbnél extrémebb pontokat találunk. Csak ízelítőül, jelen sorok írásakor a régiók legfőbb benchmarkjának tartott német egyéves áramár 280 eurónál jár. Ez az egy évvel ezelőtti árnak több mint az ötszöröse. A németek még jól is jártak, mert a franciánál ugyanez az ár a 350 eurót közelíti.
Ne feledjük, a fenti árak 2022 végi árak, tehát már egy normalizációt feltételező, egy évvel későbbi ár. Azért hangsúlyozom ezt, mert ez a tél ennél már biztosan durvább lesz, legalábbis az energiapiacon. A januári francia áramot jelenleg 645 eurón kereskedik, ez a békeidők árának tízszerese, és ez a zsinóráram (base-load). A csúcsidős áramár már egy ideje 1000 euró felett cserél gazdát. Sőt, nemrég az 1200 eurót is elérte, ami húszszoros emelkedést jelent.
A magyar árak a fenti szintektől alig maradnak el, tehát 200-400 eurós árak láthatók a hazai áramtőzsdén. Erről bár már írtunk, így csak emlékeztetőül jegyeznénk meg, hogy a lakosság jelenleg 35 eurót fizet azért a termékért, aminek a piaci ára közel a tízszerese ennek.
Energiapiac: baljós árak
Az energiaárak emelkedése világszinten és idehaza is megkerülhetetlen kérdéssé vált 2021 végére. Mit várhatunk a közeljövőben ezen a téren, hogyan rendezheti át az iparági viszonyokat és hogyan hat ez az inflációra?
Az okokat korábban már összefoglaltuk, így leginkább két dologra koncentrálnék most. Egyrészt arra, hogy mekkora esélye annak, hogy Európában egy durva áramszünetbe futunk ezen a télen, és hogy milyen szerepet játszanak ebben a spekulánsok.
Atommal és gázzal
Bár sokszor leírtuk, de a félreértések elkerülése végett még egyszer megtesszük. Azzal a szándékkal, hogy az emberi tevékenység környezetre gyakorolt negatív hatásait csökkentsük, mélyen egyetértek, támogatom a zöldítést.
Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a technológiai fejlettségünk ma még nem alkalmas arra, hogy abban az arányban adaptáljuk az időjárásfüggő energiákat, amelyekben most rövid távon sokan szeretnék.
PONTOSABBAN LEHET, DE CSAK ATOMMAL ÉS FÖLDGÁZZAL EGYÜTT.
(Ráadásul diverzifikált forrásból beszerzett földgázzal, mert nem megengedhető ilyen mértékű orosz függés. Mindehhez viszont véget kellene vetni a nyugati energiavállalatokkal szembeni boszorkányüldözésnek.)
Mindig a spekuláns a hibás
A spekulánsokra visszatérve, nem lehet nem észrevenni, ha a politikusok látványosan elbaltáznak valamit, akkor az elsőszámú bűnbakok ezért a spekulánsok lesznek. (Nyilván a spekulánsok verték szét a török líra árfolyamát, és nem az ostoba gazdaságpolitika.)
8 helyett 18 lett, maradhat? A török végjáték
Kiemelten fontos esemény lenne, ha egy jelentős katonai potenciállal és régiós szerepvállalással bíró ország beleállna a földbe. Most viszont pont ez történik Törökországgal.
Európa gáztermelése 20 év alatt a negyedére esett vissza, eközben a németek lényegében bezárták az atomerőműveiket. Ebben a zöldítési folyamatnak jutott némi szerep. Ennek köszönhetően Európa gázfogyasztását 40 százalékban az oroszok fedezik. Atom és szén hiányában ez tovább fog nőni. Tekintve, hogy a német lokomotív szabadulna a szénalapú energiatermeléstől, ez a trend garantált.
Azt is látni kell, hogy ha Európa belegebed, akkor sem tudja a jelenlegi technológiai tudás és fejlettség mellett mellőzni az orosz gázt még minimum egy évtizedig, és akkor nagyon optimista voltam. Az oroszok el fogják kérni a szeszélyessé, időjárásfüggővé váló európai gázigény árát, ez biztos. Ebbe a helyzetbe Európa navigálta saját magát, kiút ebből rövidtávon pedig finoman szólva sincs.
Mivel a politikusok tévedhetetlenek, nyilván nem fogják beismerni, hogy a piaci folyamatokba történő drasztikus beavatkozás ide vezetett. Ehelyett a piaci egyensúlyt biztosító áramtőzsdék szereplői, a „spekulánsok” a hibásak.
Mi lenne velünk spekulánsok nélkül?
Csak a történeti hűség kedvéért elmondom, mit köszönhetünk az áramtőzsdének és a rajta „spekuláló” szereplőknek. 2010 és 2020 között elképesztően nyomott volt az áram ára, a fent említett német áramárat 20 euró környékén kereskedték 2016-ban.
Ezen az áron az áramtermelők többsége a csőd szélén üzemelt, olyan árszinten, ahol a hatékony termelők a változó költségüket épphogy ki tudták termelni. A profi szereplők többsége úgy élte túl ezt az időszakot, hogy a tőzsdén korábban eladta az áramot még magasabb áron, így képes volt kisimítani, ha úgy tetszik időben elnyújtani az alacsony áramárak miatti negatív pénzügyi hatást. Emiatt sok szereplő végül túlélt, a tőzsde nélkül csődbe mentek volna. Mi lenne most nélkülük, rossz is belegondolni.
Hozzá kell tenni a fentiekhez, hogy az is durva spekuláció volt, amerikai befektetők részéről, hogy 2010-es évek közepétől a rendkívül nyomott energia- és gázárak ellenére az USA-ban milliárd dollárokat költöttek LNG terminálok építésére. Így ma már a cseppfolyósított földgáz az európai fogyasztás 20 százalékát biztosítja. El se képzeljük, mi lenne velünk ezek nélkül (az egyébként hosszú távú vízióval rendelkező) spekulánsok nélkül.
MANAPSÁG ÓRIÁSI HASZNA VAN A TŐZSDÉNEK.
Drasztikusan hangzik a 200-300 esetleg 1000 eurós áramár, de egy elég egyértelmű információt közvetít a szereplők számára. A fogyasztókat arra ösztönzi, hogy takarékoskodjanak az árammal, amennyire tudnak. A termelőket meg arra ösztönzi, hogy erejük felett termeljenek annyit, amennyit csak tudnak.
A szabad piaccal szemben persze be lehet rögzíteni az árakat bárhova, 10-20-30-50 euróra, a sör is lehet ingyen, ha megszavazzuk, ez nem kérdés. Ugyanakkor a rögzített, nyomott árak eltorzítják a szereplők viselkedését. A termelők kevesebbet termelnek, a fogyasztók értelemszerűen többet fogyasztanak. Az árak rögzítése és így a szereplők motivációinak eltorzítása az éppen hiánnyal küszködő piacon megadhatja a kegyelemdöfést. Az árampiac ugyanis nem rendelkezik érdemi tartalékokkal. A termelt áramot el kell fogyasztani, ha nincs elég, akkor viszont sorban le kell kapcsolni a fogyasztókat, különben összeomlik a rendszer. Nincs más opció.
A HELYZET EGYÉBKÉNT ELÉGGÉ KIÉLEZETT AZ ENERGIAPIACON.
Fordulópont és a hideg tél
Az, hogy meddig mennek az árak és bírják-e a termelők, elsősorban azon múlik, hogy milyen hideg lesz a tél. Ha nagyon hideg lesz, tehát az átlagosnál hidegebb, akkor bajba kerülhet az energiaellátás. Mivel a piaci szereplők (többek közt a „spekulánsok”) erre készítik fel a termelőket és fogyasztókat, a magas árak elrettentő és egyben termelésre ösztönző hatásán keresztül elkerülhetjük a legrosszabb forgatókönyvet.
Az EU szempontjából így fordulóponthoz érkeztünk. Ha az EU a zöldítési folyamat részévé teszi az atomenergiát, és az átmenet fontos szereplőjévé a földgázt, akkor néhány éven belül a helyzet stabilizálódhat. Legalábbis a mai állapotokhoz képest biztosan. (Tehát hátat fordítanak a teljesen atom és fosszilis energia ellenes eddigi hozzáállásnak, ami a fenti helyzethez vezetett.)
Rövid távon a piaci árakba való beavatkozás meglehetősen kontraproduktív lehet. A tél tekintetében egyetlen dolgot lehetett volna tenni, nevezetesen valahogy meggyőzni a németeket, hogy az év végére tervezett paksi méretű három atomerőmű blokkjukat mégse állítsák le. Enélkül, egy rendkívül hideg, borongós, szélcsendes januári hétköznapon ötletem sincs, miből lesz áram Európa közepén.
(Címlapkép: kereskedő kézjelekkel kommunikál a chicagói árutőzsdén, forrás: Bloomberg)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
