Iran is coming

Mi várható az olajpiacon?

Kedden este ért véget a tizenhetedik OPEC és nem OPEC országok miniszteri találkozója, melyet most talán a szokásosnál is nagyobb figyelemmel követett a világ. Nem mintha valami váratlan húzásra lehetett volna számítani, éppen ellenkezőleg. A küldöttek a vártnak megfelelően ragaszkodtak az áprilisi találkozón elfogadott ütemtervhez és júliustól a napi kitermelésüket 841 ezer hordóval növelik majd, ezzel folytatva azt a tervüket, hogy május és július között a kínálatukat több részletben, a piacot szorosan követve, összesen napi 2,1 millió hordóval növeljék. A döntés eredményeként a világjárvány miatti kényszerű kínálatcsökkentésük napi 5,8 millió hordóra fog apadni (tavaly 9,7 millió hordó volt).

Ami a jövőt illeti, igyekeztek az optimizmusuknak hangot adni: erős keresletnövekedésre számítanak, melyet a szokásos nyári szezonalitáson túl a folyamatosan javuló vírushelyzetre, a gazdaságok újranyitására alapoznak. Ezt a várakozásukat az IEA (International Energy Agency) előrejelzése is megerősíti: habár a globális olajkereslet várhatóan még nem fogja elérni a járvány előtti szinteket, és jelentős kockázatot rejt a vírushelyzet esetleges újbóli romlása, a világ olajkereslete az idei évben hatalmasat pattanva a tavalyi mélypontjáról elérheti a napi 96,7 millió hordót.

EZ PEDIG A KÍNÁLATI OLDAL SZIGORÚ KONTROLLÁLÁSA MELLETT TOVÁBBRA IS MAGASABB OLAJÁRAKAT JELENTHET.

Irán és az USA

A piaci szereplőket azonban ennél sokkal jobban érdekelte, hogy mi lesz az iráni olajkínálattal hosszabb távon. Irán a nemzetközi szankciók előtt igen jelentős szereplő volt az olajpiacon, a kitermelése meghaladta a napi 4,5 millió és az exportja elérte a 2,5 millió hordót. Az új Biden-kormányzat láthatóan szeretné újra megkötni Iránnal a nukleáris egyezményt, amelynek keretében részben vagy egészben feloldanák az Iránnal szembeni nemzetközi szankciókat, ha cserébe Irán felhagy a katonai célú nukleáris programjával.

Irán esetleges visszatérése az olajpiacra komoly következményekkel járna, már ami a kínálati oldalt illeti. Az iráni keményvonalas vezetésnek gyakorlatilag létkérdés az olajbevételek maximalizálása, és ennek megfelelően mindent meg fognak tenni a kitermelés és export újbóli felpörgetése érdekében. Bár a nyilatkozatok szintjén arról beszélnek, hogy szeretnék újra elérni az 1970-es évek kitermelési szintjét, ami napi 6-6,5 millió hordó volt, sokkal reálisabb cél a szankciók előtti 4-4,5 milliós szinthez való visszatérés.

Mi várható az atomalku után?

Elemzői várakozások szerint, ha idén megszületik az atomalku, akkor az év végéig az iráni kitermelés potenciálisan 0,5-1 millió hordóval növekedhetne, és jövőre elérhetné a napi 4 millió hordót. Az olajat persze nem elég kitermelni, azt el is kell adni. Valószínűleg ezzel nem lesz gond, ugyanis a hírek szerint már megkörnyékezték a korábbi törzsvásárlóikat (pl. India, Kína), akik nyitottak az újbóli üzletelésre. Persze Mohammed Barkindotól, az OPEC főtitkárától kezdve a szaúdiakon át mindenki igyekezett nyugtatni a piacot az iráni olajkínálat esetleges felpörgésével kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy nem céljuk az eddig elért eredmények romba döntése, ami láthatóan sikerült is. Azonban egyre biztosabbnak látszik, hogy Iránnal újra számolni kell.

Hogy valóban lesz-e újabb nukleáris megállapodás a nyugati hatalmak és Irán között, azt persze nem tudhatjuk biztosan. Az viszont igencsak érdekes és sokat sejtető lehet, hogy az Egyesült Államok 1991 óta először idén márciusban kezdett újra perzsa olajat importálni: az EIA (US Energy Information Administration) hivatalos adatai szerint napi 33 ezer hordót. Nem sokat, de mégiscsak vett. Ez talán egyfajta indikációként is felfogható az atommegállapodással kapcsolatban.

Az persze megint más kérdés, hogy vajon bölcs dolog-e a kissé naiv Biden-kormányzattól baráti jobbot nyújtani és kimondatlanul is hagyni atomfegyverhez jutni egy olyan iszlám fundamentalista államot, amely szerint az USA maga a sátán, és el kell söpörni a Föld színéről.

(Címlapkép: a Persian Gulf Star olajfinomító alkalmazottai az iráni Bandar Abbasban, forrás: Ali Mohammadi / Bloomberg via Getty Images)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.