Hát mi baj lehet?! Például egy tajvani válság

Annyira szép és jó minden a szervezett piacok környékén, hogy a professzionális befektetők körében zajló diskurzusban és a nyilvános kommunikációban az egyetlen komoly kockázatként már csak éppen ez a rendkívül pozitív hangulat, és a szélsőségesen optimista pozicionáltság kérdése merül fel. Bár a mi kis vírusunk mutációi kezdik némileg árnyalni a vakcinák által rózsaszínre festett képet, egyelőre a járvánnyal kapcsolatos uralkodó narratíva hozzávetőleg a győzelmi jelentések szokásos elemeiből áll, miközben a globális fiskális és monetáris stimulus teljes erővel dübörög. Igen, a heves áremelkedések, a mániák, a piacokra beözönlött tapasztalatlan, eddig csak könnyű nyerőket látott játékosok, az optimista hangulat, a már megtett tétek önmagukban is veszélyesek, súlyos piaci megrázkódtatások melegágyai lehetnek. De ha be is következik valami ilyesmi, ha a piacok beomlanak a saját súlyuk alatt, ahogy az lenni szokott, igazán kell attól félni? Elmúlik az gyorsan, nem? Amíg a jegybankok velünk, addig ugyan ki ellenünk? Hát mi baj lehet?!

picture

A koronavíruson túli potenciális kockázat

Pedig bizony lehet. Ha lesz, jó eséllyel olyasmi lesz, amire senki nem gondolt, de ez nem ok arra, hogy ne is gondolkodjunk, és ne vegyünk számba olyan potenciális kockázatokat, amelyek könnyen véget vethetnek egy időre a tőkepiaci habzsi-dőzsinek – hiába főznek ránk lelkesen a világ legnagyobb jegybankjai. A gyomorrontás lehetséges néhány kiváltó okát külön-külön járjuk körbe egy kis sorozat keretében. Az első lehetséges kellemetlenség, amit sorra veszünk, egy ronda tajvani válság lehetősége. Sok jel utal arra, hogy ebből előbb lehet baj, mint remélni szerettük volna.

Az alapprobléma

A majdani tajvani válság lényege természetesen az, hogy a Kínai Népköztársaság, a „nagy” Kína vissza akarja kapni 23 millió hűtlen gyermekét és a szigetüket, a hűtlen szigetlakók pedig ezt nem akarják. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg és a célja között nem csak a 180 kilométer széles tajvani szoros áll, hanem egy viszonylag jól felkészült, bár jelenleg nem a legjobb formájában lévő tajvani haderőrendszer, és – elvileg – az Egyesült Államok biztonsági garanciája.

Kína, Xi elnök nem tréfál, és nem blöfföl, hanem várja a kedvező alkalmat. A kínai haderőfejlesztés egyik legfontosabb mozgatórugója egy tajvani invázió sikeres végrehajtására való felkészülés, ami rohamléptekben halad. Kína hosszú időn keresztül a répa és a bot nyelvén beszélt egyszerre, gazdaságát, piacát megnyitotta Tajvan előtt, irányított, barátságos turizmussal, egyre szorosabb hivatalos kapcsolatokkal kecsegtette Tajvant a közeledést bátorítandó,

MIKÖZBEN A FENYEGETÉS SEM TŰNT EL SOHA EGY PILLANATRA SEM.

A tajvani belpolitika még egy évtizede is végletesen megosztott volt a Kínához való viszony tekintetében, de a mérleg nyelve lassan elbillent, a 2019-es hongkongi válsággal és a világjárvánnyal pedig a függetlenség formális kinyilvánításának támogatottsága soha nem látott szintre emelkedett Tajvanon, tavaly már elérte az 54 százalékot, míg az újraegyesítés támogatottsága alig 13 százalékos. Az elmúlt években, évtizedekben felnőtté vált generációktól pedig nem sok jót várhatnak Pekingben, a helyzet ebben a tekintetben hasonló a birodalmat vezető elvtársak hongkongi problémáihoz. Mára létrejött a tajvani nemzeti identitás, márpedig annál nagyobb politikaformáló erő nem nagyon volt ezen a világon az elmúlt kétszáz évben. 1991-ben Tajvan lakosságának 17 százaléka vallotta azt, hogy ő nemzeti hovatartozását tekintve tajvani, és utasította el a kínai identitást, ez az arány egy 2017-es felmérés szerint 60 százalékra nőtt, a legutolsó vizsgálat szerint pedig 83 százalék érez így. A békés „megoldás” lehetősége legalább újabb évtizedekre semmivé foszlott.

Közelebb van a katonai megoldás lehetősége, mint valaha

A birodalom azonnal reagált is a politikai helyzet immár végletesnek látszó megváltozására, 2020-ban, a járvány biztosította információs zajban elképesztő mértékben megnövekedett a Tajvanra nehezedő katonai nyomás. Fenyegető gyakorlatok, egyre nagyobb kötelékékkel végrehajtott, támadást imitáló légtérsértésekkel, kocsmai stílusú, durva fenyegetésekkel igyekeznek felőrölni mind a lakosság, mind a tajvani fegyveres erők morálját. A kínai légierő zaklató műveletei miatt a tajvani légvédelmi rendszer lényegében folyamatos harckészültségben működik hónapok óta, a Tajvani-szoros „felezővonalának” megsértése esetében pedig minden esetben levegőbe emelkednek a tajvani légierő készültségben lévő harci repülőgépei. A játék anyagilag sem olcsó, a tajvani védelmi minisztérium közlése szerint 2020-ban csak ez a móka 1,2 milliárd dolláros addicionális kiadást generált a védelmi költségvetésben.

A tajvani vezérkar véleménye szerint egy kínai invázió mindössze egy véresen egyszerű, szakmai természetű helyzetértékelés függvénye. Ők úgy vélik, hogy amint a kínai tervezők kalkulációja szerint rendelkeznek akkora tűzerővel, olyan erőfelfejlesztési képességgel, amely többé-kevésbé garantálja egy invázió elviselhető veszteségekkel történő végrehajtását,

MÁSNAP HOZZÁ IS FOGNAK.

A tajvani vezérkar szerint ha az eddigi hadműveleti koncepciók keretében kell ezt megítélni, akkor még legalább öt évig nem jön el ez a pont, de a csapásmérő robotrepülőgépek fejlesztése és tömeges rendszeresítése az ő véleményük szerint is új megvilágításba helyezi a problémát. Azerbajdzsán tavaly őszi, a török fegyveres erők által előkészített és koordinált, sikeres támadása Örményország ellen állítólag nagy figyelmet kapott és komoly aggodalmat váltott ki Tajvanon. A robotrepülőgépek ottani tömeges alkalmazása olyan forgatókönyveket tehet valószerűvé, amelyekben a tajvani fegyveres erők az ellenállásra való képességük jelentős részét elveszíthetik még azelőtt, hogy az első kínai tengerészgyalogos hajóra szállt volna.

USA és Tajvan jó kapcsolata vajon mennyit érhet?

A tajvani politikai és katonai vezetés megteszi, amit tud, és egyelőre az Egyesült Államok sem maradt adós az elkötelezettsége kinyilvánításával. Joe Biden elnök beiktatására meghívták a hivatalosan államként nem elismert Tajvan diplomáciai képviselőjét – ez soha korábban nem fordult elő. Az új adminisztráció az első megszólalásai között „sziklaszilárdnak” nevezte az USA és a Tajvan közötti biztonsági együttműködést. A Biden beiktatása után éppen soron következő, légtérsértéssel egybekötött, a behatoló kötelék tajvani harci repülőgépek általi elfogásával végződő, szimulált kínai légitámadás után órákkal az amerikai külügyminisztérium nyilvánosan utasította rendre Kínát, a „szomszédai és szövetségesei” elleni zaklatás következményeire figyelmeztetve, egyben Tajvan közelébe irányította a VII. flotta egyik, a Theodore Roosevelt repülőgép-hordozó által vezetett harccsoportját. Ezt követően Lloyd J. Austin tábornok, az új amerikai védelmi miniszter hivatala közleményt adott ki arról, hogy a védelmi tárca új vezetője elsőként a NATO-központot, majd a brit védelmi minisztert hívta fel telefonon, majd rögtön utána sorban a japán, a dél-koreai, és az ausztrál kollégáját.

AZ AMERIKAI-KÍNAI KATONAI FESZÜLTSÉGEK TALÁN MÉG SOSEM VOLTAK ILYEN NYILVÁNVALÓAK.

Egy különleges adalék: a chipek

Miközben a világunk tökéletesen elképzelhetetlenné és működésképtelenné vált hálózatban kötött számítógépek és így chipek nélkül, ami a gyártókapacitások földrajzi eloszlását illeti, egy egészen perverz koncentráció alakult ki. A világ chipgyártása Tajvanra és Dél-Koreára összpontosul – és még e kettő közül is Tajvan a fontosabb játékos, különösen ami a bérgyártást, tehát a mások által fejlesztett chipek gyártását illeti. Ebben a szegmensben a Taiwan Semiconductor nevű óriásvállalat önmagában a világpiac 55 százalékát fedi le. A legkisebb, legfejlettebb chipek gyártására való képessége pedig lényegében megkerülhetetlen szereplővé teszi a világgazdaságnak ezt az új „stratégiai nyersanyagát” tekintve, még a volumenektől függetlenül is.

A chipellátás természetes piaci zavarai is jelentős hullámokat tudnak vetni, gondoljunk hát bele abba, mi történne,

HA EGY KATONAI KONFLIKTUS KÖVETKEZMÉNYEIVEL KELLENE SZÁMOLNI A CHIPEK PIACÁN.

Az világos, hogy egy háborús küszöb feletti konfliktus azon a néhány száz négyzetkilométeren még akkor is lényegében satuféket jelentene a világgazdaságnak, ha nem lenne belőle közvetlen amerikai-kínai fegyveres összeütközés. De nem kell idáig eljutni, a világgazdasági katasztrófához éppen elegendő lehet az is, ha még messzebbre hatolnak be a kínai gépek a tajvani légtérbe, és előbb-utóbb elindul egy rakéta, vagy ha akárcsak robotrepülőgépeket semmisít meg a tajvani légvédelem. Ez szinte garantáltan a chipek árának elszállását, ész nélküli készletezést tartalékolást eredményezne, számtalan büntető intézkedést indukálna minden irányban, Kína leállítaná a ritkaföldfémek amerikai exportját, a tőkepiacok leginkább kifeszített árazású termékeiben alakulna ki nyilvánvalóan továbbgyűrűző pánik.

Ha pedig a válság eszkalálódna akár „csak” egy tengeri blokádig – amelyben az amerikai és a tajvani politikai vezetésnek döntenie kellene, hogy használjon-e fegyvert a blokád megtörésére, vagy tűrjön, ameddig tűrhet, fenyegessen, blöfföljön, más eszközökkel büntessen – ahogy telnének az idegőrlő napok és hetek, szinte biztosa vehető, hogy egyetlen rakéta, egyetlen robotrepülőgép elindítása nélkül is a pánik lenne az úr a szervezett piacokon és a gazdaságban általában.

A konklúzió

A konklúzió az, hogy nincs konklúzió, mert nem tud lenni, ez a vészmadár-károgás műfaji sajátossága. Ha van körülöttünk egy súlyos, reális fenyegetés, amivel régóta együtt élünk, akkor az hiába lesz egyre veszélyesebb akár hónapról hónapra, képtelenek vagyunk rá időben és érdemben reagálni. Bízunk benne, hogy csak annyi bajunk lesz belőle, amennyi a megelőző évtizedekben, azaz szinte semmi. Ráhatása alig van valakinek, az Egyesült Államok elnökének például nem áll módjában úgy dönteni, hogy egy ilyen válság legyen vagy ne legyen, ha Xi elnök úgy dönt, hogy legyen, akkor lesz. A felfokozott katonai összefeszülés körülményei között pedig hibák, véletlenek is kiválthatnak leállíthatatlan láncreakciókat.

CSAK AZ BIZTOS, HOGY HA EZ BÁRMILYEN FORMÁBAN BEÜT, MINDEN NYILVÁNVALÓSÁGA, MINDEN ELŐJELE ELLENÉRE AKKORÁT FOG ÜTNI, MINTHA DERÜLT ÉGBŐL CSAPNA LE.

Egy körültekintően menedzselt portfólió kitettségeinek súlyozásához erről nem lehet tudni többet annál, minthogy nem lehet tudni, megtörténik-e belátható időn belül. De sokszor ezt tudni is éppen elég a jó döntésekhez.

(A cikk először a Portfolio.hu-n jelent meg, 2021. február 22-én. Címlapkép: tajvani katonák a Kinmen-szigeten lévő katonai támaszponton, mindössze pár száz méterre Kínától, forrás: Ann Wang / Reuters)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.