A koronabiztos befektetés ára

A koronavírus okozta speciális válság

Az EKB osztalékot tiltó döntéséről szóló cikkemhez számos konstruktív hozzászólás érkezett. Ugyanakkor időről időre visszatér egy gondolat, aminek a lényege, hogy a bankok, légitársaságok, vagy bármilyen vállalat általában, amelyik most, vagy korábban bajba került, nem jól gazdálkodott, nyakra főre osztalékot fizetett a részvényeseknek, most meg itt a baj, és segélyért kuncsorognak.

Megkésett gratuláció az EKB banki osztalékokat tiltó nyári döntéséhez

2020. november 26. Gyurcsik Attila, CFA

A mostani, egyébként a 2009-es válságnál mélyebb recesszióban egy bank se ment eddig tönkre. Ilyen még nem volt és persze lehet annak örülni, hogy válságálló a bankrendszer, de sajnos ezért cserébe óriási árat fizetünk.

A jó vállalatok is bajban lehetnek

Igen, vannak rosszul gazdálkodó vállalatok, amelyeknek a menedzsmentjei rossz döntéseket hoznak, és amikor jön a ciklus vége, és egy recesszió, akkor csődbe mennek. A gazdasági ciklusok pont erre jók, hogy a rossz vállalatok/menedzsmentek elbukjanak, a jók meg túléljenek. Ilyen esetekben az élet igazságot szolgáltat, a részvényesek bukják a befektetéseik nagy részét, sőt többnyire egészét. Ha ezek után az állam úgy dönt, hogy nemzetgazdasági okokból megment egy ilyen vállalatot, attól még a korábbi részvényesek így is, úgy is minden pénzüket elbukták, meg lettek büntetve, azért mert rossz menedzserekre bízták a vállalatot.

Amit ma meg kell érteni, hogy a koronavírus-válság nem egy klasszikus recesszió. Itt most a jól gazdálkodó vállalatok is csődbe fognak menni, csődbe mehetnek, mert arra nem lehet vállalatot, vállalkozást építeni, hogy a bevételek 60-100 százaléka esik ki egy jó időre. Lehet bármennyire jó egy légitársaság, arra nem lehet tőkét optimalizálni, hogy hónapokig nulla lesz az árbevétel.

Ha ilyen logikával működnének a társaságok, akkor teljesen más – nem titok: rosszabb – színvonalon élnénk. Nézzünk egy egyszerű számpéldát, hogy miért.

Akarok indítani egy plüssmaci gyárat, 200 millió a beruházás összege. Indíthatom úgy is a vállalkozást, hogy 100 millió tőke, 100 millió hitel. De lehetek óvatosabb is, és teljes egészében tőkéből finanszírozom a teljes beruházást. A harmadik esetben pedig nagyon óvatos vagyok, mert bármikor jöhet egy újabb koronavírus vagy egyéb válság, és mondjuk egy évig nem akarnak majd az emberek plüssmacit venni, így egy évnyi működési költséget is félre szeretnék tenni, biztos ami biztos. Így indulás után 4 évig nem fizetek osztalékot, ülök a pénzen, míg az előző két terv esetén a tulajdonosok megkapják az adózott eredményt osztalékként.

Azok, akik a jól menedzselt, de bajba került vállalatokat szidják, azokat akkor kérem, hogy fektessenek be a Kőkori Plüssmaci Kft.-be. Szerény 6,5 százalékos megtérülést tudok nekik biztosítani 4 év múlva. Addig sajnos egy fillért se látnak a befektetésükből.

VICCET FÉLRETÉVE, A KŐKORI PLÜSSMACI KFT. SOSE FOG LÉTREJÖNNI, MERT NINCS ÉPESZŰ BEFEKTETŐ, AKINEK A 6,5 SZÁZALÉKOS MEGTÉRÜLÉSI ÍGÉRETEM AZ ÜZLETI KOCKÁZAT VÁLLALÁSA MELLETT MEGÉRNÉ.

Az is erősen kérdéses, hogy meg tudnék-e győzni bárkit a 9 százalék körüli megtérülést ígérő Óvatos Plüssmaci Kft. elindítása mellett. Úgy fest, hogy elfogadható hozamot csak a Vagány Plüssmaci Kft. tudna biztosítani. Nagyon leegyszerűsítve, a Vagány Kft. 7 év alatt hozza vissza az eredeti befektetés árát, Kőkori Kft. pedig közel 15 év alatt. Ez jelentős különbség úgy, hogy a pénz időértékével nem is számoltunk.

Konzervatívabb működés=nagyobb szegénység

A gazdaság egészére vetítve a fenti egyszerű dilemmával a következő a helyzet. Akik azt gondolják, hogy csak ultrakonzervatív tőkeszerkezetű vállalatoknak szabadna működni a világban, azoknak erre az a válasz, hogy akkor számos vállalat ma nem létezne, nem alkalmazna embereket, nem gyártana termékeket. Mert azzal a tőkeszerkezettel sokkal kevesebb vállalat kapna bizalmat a befektetőktől, jóval szegényebb lenne a világ, és a munkanélküliség is messze nagyobb lenne. Mindemellett az áruk és szolgáltatások is jóval drágábbak lennének. Tehát kőkori tőkeszerkezethez kőkori életszínvonal társulna.

Ezt a gondolatot a fenti példára vetítve képzeljük el, mi történne ha megtiltanánk a hitelfelvételt a plüssmaci gyáraknak. Számos vállalat abbahagyná a működést, mert a befektetőknek értelemszerűen ez így nem érné meg. Alacsony megtérülésű szektorokra a konszolidáció jellemző, tehát kevesebb vállalat, kevesebb munkavállaló, idővel kisebb termékválaszték. Egy ponton, amikor már csak néhány szereplő marad a piacon, akkor megemelik a plüssmacik árát, mondjuk 20 százalékkal. Ez az áremelés lehetővé teszi, hogy a Kőkori Kft. nagyjából ugyanazt a megtérülést biztosítsa, mint a Vagány Kft. A végeredmény egyértelmű, drágább termékek, kisebb választék, kevesebb munkavállaló. A köz számára az a jó, ha a vállalatok költséget és tőkeszerkezetet optimalizálva versengenek a kegyeiért.

A fenti példák végtelenül leegyszerűsítettek, de a lényeget jól mutatják. A tőkeszerkezetben a hitel optimális szintje iparáganként, országonként is teljesen eltérő lehet. A hitel akár a jó bor, megfelelő mennyiségben egészséges, túlzó mennyiségben meg káros. Egy vállalatot a jó időkben célszerű felkészíteni arra, hogy akár rossz idők is jöhetnek, ehhez megfelelő tőkeszerkezettel. Azonban a koronavírus által okozott gazdasági atombombára nem lehet optimalizálni. Csak úgy ha visszamegyünk a kőkorba, fejlettségben, életszínvonalban. Így viszont a koronabiztos tőkeszerkezetnek súlyos ára lenne.

(Címlapkép: Benjamin Franklin maszkban a 100 dolláros bankjegyeken, illusztráció, forrás: StaffingHub)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.