Több helyen kilyukadhat a Lufthansának dobott úszógumi
Állami intervenció, több milliárd eurós mentőcsomagok, érdekellentétek - ettől hangos a világsajtó, amikor a légitársaságok jövőjéről esik szó. De valóban megérdemli mindenki a mentőövet? Személyes véleményem szerint nem, de ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, ahogy olvasok a sorok között. A szektorban jelen lévő legnagyobb társaságoknál néhány üdítő példa kivételével szinte mindenhol ég a ház. Így van ez a 67 éves múltra visszatekintő német Lufthansánál is, de ez most legfeljebb csak a menedzsmentet és a német kormányt izgatja, miközben az Európai Unió komoly aggályokkal figyeli a tagállamok egyedi elbírálás alá eső kényszerintézkedéseit.
Ki emlékszik már arra, amikor hónapokkal ezelőtt arról írtam a blogon, hogy a német kormány hadjáratot indított országa egyik jelképével szemben. Ennek egyik legfontosabb okai környezetvédelmi okokra vezethetőek vissza, mivel EU-s szinten egyre intenzívebben előtérbe kerültek a károsanyag-kibocsátással kapcsolatos aggodalmak az utóbbi években. A német vezetés a repülőjegyekre kirótt környezetvédelmi adó emelésével reagált, mely áprilistól lépett volna életbe. Ez a belföldi járatok visszaszorítását és a vasúti közlekedés népszerűsítését hivatott elősegíteni. Csak éppen nincs utas, akire rá lehetne terhelni az adót, mert a koronavírus megjelenése elvágta a németek, meg persze az egész világ számítását. Hiszen ezzel természetesen nincsenek egyedül, de ilyen pálfordulásra mégsem számítottam, mint ami most következett be.
A válságkezelésben több ponton csatát vív a német kormány az Európai Unióval, a legújabb ütközőzóna pedig a német légitársaság 9 milliárd eurós állami támogatása körül alakult ki. A német mentőövvel ugyanakkor más szereplők sem értenek egyet minden ponton. Jogosan lehetnek felháborodva azok a tőkeerős társaságok, akik a jelenlegi válságon nyerészkedni szeretnének és piaci részesedést szerezni majd a jövőben. Hiába a német intervenció, az állami beavatkozást az EU tiltja. Így járt ezzel megannyi bajba jutott légitársaság is az elmúlt évek során, elég, ha csak az Air Berlin bedőlésére gondolunk. Most mégis az körvonalazódik, hogy a pénzszórásnak szinte határt sem szabnak, s nem számít, hogy mi az ára a vállalatok túlélésének, így a munkaerő megőrzésének.
A Lufthansának tesz keresztbe leginkább a német kormány
Átszabnák a tömegközlekedési szokásokat a klímavédelem jegyében az Európai Unió legnagyobb gazdaságában. Kimondhatjuk: Németország hadat üzent a légitársaságoknak, sőt, szinte kész megásni a sírját az ország egyik szimbólumának számító Lufthansának. De ahhoz, hogy a vasút valódi alternatíva legyen, ennél több pénz és állami beruházás kellene.
A probléma mélyen gyökerezik a Lufthansánál
A 2008/2009-es nagy gazdasági világválság után csődhullám söpört végig számos szektorban, így a légitársaságok sem maradtak ki világszerte. Habár olyan mértékű konszolidáció nem zajlott le, mint az Egyesült Államokban, ahol gyakorlatilag 5 légitársaság uralja napjainkban a teljes piacot, az európai színtéren is beindult az átrendeződés. Ennek ellenére jelenleg is egy viszonylag szétszabdalt piacról beszélünk, számos életképtelen, állami lélegeztető gépen életben tartott zombi vállalattal. A kisgömböc – ami jelen esetünkben a német vállalat – stratégiája nem az organikus növekedésen volt, hanem az elgyengült társaságok felvásárlásán. Kisgömböc így kapta be többek között a Swiss-t, a Brussels-t és az Austrian Airlines-t is a múltban, csak hogy a legnagyobbakat említsem, arról azonban elfeledkezett, hogy az integráció rengeteg pénzt és energiát fog felemészteni.
A leányvállalatok nyereségessége messze elmaradt a menedzsment várakozásaitól, az integrációs folyamat kudarcot vallott, a legnagyobb részpiacain pedig soha nem tapasztalt versennyel szembesült. Mindezek mellett diszkont légitársasága, a Eurowings alig tud jegyárakban versenyezni a Ryanair, easyJet, Wizz Air trió mellett, piaci részesedése pedig az elmúlt két évben fokozatosan zsugorodott a kapacitásvágásoknak köszönhetően legnagyobb piacain, Ausztriában és Németországban. Az idő eljárt a Lufthansa feje felett, az extrém alacsony költségstruktúrával működő diszkont társaságokkal pedig képtelen felvenni az árversenyt, ha nem akar piaci részesedést veszíteni.
A koronavírus felszínre hozta a vállalat belső problémáit, a félremenedzselt Lufthansa vezetése pedig az adófizetők pénzéből strukturálná át a csoportot. A nagy állami mentőcsomagokat élesen bírálja a Wizz Air és a Ryanair vezérigazgatója is, hozzáteszem nem alaptalanul. Szinte napi rutin lett, hogy az ír diszkont légitársaság vezére magából kikelve szúr oda a versenytársaknak és a kormányoknak egyaránt, kifejezve nemtetszését. Előző negyedéves jelentésükben még egy remek montázst is sikerült összeállítaniuk, hogy bemutassák, a riválisok mekkora mértékű mentőcsomagban részesülnek vagy részesülhetnek, ezzel is mutatva relatív erejüket, s azt, hogy az EU-nál a falig is hajlandóak elmenni, csak hogy érdekeiket megvédhessék.
A Lufthansának szánt német állami mentőcsomag feltételeiről hiába állapodott meg a kormány és a menedzsment, az Európai Bizottság versenyhatóságánál fennakadt a tervezet. A piactorzító hatású állami euró milliárdokért cserébe az Európai Bizottságnak egy lényeges kérése van, hogy a frankfurti és müncheni bázisokon adjanak fel slotokat, azaz repülőtéri résidőket, amibe viszont a németek nem akartak belemenni. Ezen a németek teljesen fel vannak háborodva, pedig az idő ellenük dolgozik. Bár a társaság felügyelőbizottsága mégis rábólintott az EU kérésére, elképzelhető, hogy hetekig huzavona lesz a felek között, ha a jelenlegi részvényesek nem támogatják az új feltételeket, de az idő vészesen fogy.
A Lufthansa likviditása egyes belső források szerint június 15-ig kielégítő mennyiségű, így a júniusi fizetések is veszélybe kerültek, nem beszélve a csőd kockázatáról. Emiatt egy ilyen szituációban sok esélyt nem adok annak, hogy a részvényesek felülkerekedjenek az EU által támasztott elvárásoknak, mert máskülönben kiszolgáltatott helyzetbe hozzák önmagukat. Már csak azért sem, mert az EU-nak biztosan nem áll érdekében, hogy a német piac további torzulását segítse elő. Az elmúlt évtizedekre jellemző hegemónia végét jelentheti, ha Münchenben, vagy Frankfurtban elkezdene visszaszorulni a Lufthansa pozíciója, mivel ezeken a repülőtereken a Lufthansa csoport a slotok durván kétharmadát birtokolja.
A diszkont társaságok felett kiderülhet az ég
A Lufthansa elbírálása precedens értékű lehet a hasonlóan nagy bajban lévő francia-holland Air France-KLM csoportra nézve, melyet Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenyjogért felelős dán biztosa az elmúlt napokban megerősített. Eltérő megítélés alá esne ugyanakkor az Alitalia, mivel a koronavírus járvány kirobbanását megelőzően súlyos strukturális problémákkal küzdött az olasz légitársaság.
A hagyományos társaságok romjain a tőkeerős, komoly növekedési potenciált rejtő Wizz Air és a már érettebb fázisban lévő, de hasonlóan stabil háttérrel rendelkező és növekedni akaró ír Ryanair tartósan komoly piaci részesedést szerezhet a következő időszakban, ha a piac normalizálódik. Mivel a korábban nagyra növő versenytársak még évekig a sebeiket nyalogathatják, a jól menedzselt, bőséges likviditással rendelkező diszkont társaságok továbbra is kilóghatnak a sorból.
Összességében elmondható tehát, hogy az állami mentőcsomagok átmeneti megoldást nyújtanak csak az olvasatomban, de a hosszú távú problémákat nem oldják meg. Emiatt nem kizárt, hogy a most felhasznált euró milliárdok csupán a munkaerő átmeneti megőrzését és a szektorból élő háztartások megélhetését fogja tudni támogatni, mintsem a válságban lévő hagyományos légitársaságok gyökeres átstrukturálását előidézni.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
