Posztkoronavilág: infláció és deglobalizáció
A ma megszokott árakat és az alacsony inflációt jelentős részben a globalizációnak köszönhetjük. De a vírus utáni világ lényegesen drágább lesz, mivel várhatóan felborul az eddig megszokott globális munkamegosztás és a beszállítói rendszerek, és számos hétköznapi megszokás – például az éttermi standardok – is átalakulnak. Az infláció a legnagyobb lökést mégsem a várható áremelkedések, hanem az államok szükségszerű eladósodása miatt kaphatja.
Miközben a világ még javában küzd a koronavírus-járvánnyal, azzal is érdemes elkezdeni foglalkozni, hogy mi lesz a járvány után. Annál is inkább, mivel erős meggyőződésem, hogy civilizációnk túléli a vírust, ugyanakkor a vírus utáni világ némileg más lesz. Nyilván sok ponton igaz lehet ez az állítás, de itt elsősorban a gazdaságot érintő szempontokra gondolok.
Régóta téma, hogy a globalizáció szekere túljutott a csúcson, és a globalizált világ visszarendeződése várható, ezt angolul ma deglobalization néven emlegetik egyre gyakrabban. A folyamat politikai támogatást is kapott még jóval a vírus megjelenése előtt Donald Trump elnökké választásával, aki lehet, hogy véletlenül, de lehet, hogy tudatosan érzett rá erre a trendre.
A vírus a deglobalizációs folyamat szempontjából katalizátorként fog működni.
A POSZTKORONA IDŐSZAK EGYIK LEGNAGYOBB TANULSÁGA AZ LESZ, HOGY A VÍRUS JÓVAL NAGYOBB GAZDASÁGI KÁROKAT OKOZOTT, MINT BÁRKI VALAHA GONDOLTA VOLNA.
Ennek okaként sokan a túlzottan globalizált feldolgozóipari logisztikai láncokat és a just in time termelési logikát fogják kárhoztatni. A just in time termelési rendszerek azt jelentik, hogy a termelés adott pontjain minimális raktárkészletet tartanak az alapanyagokból/alkatrészekből, mivel a beszállítói/logisztikai rendszerek hajszálpontosan szállítják az összetevőket (alkatrészek, nyersanyagok és a többi). A nagy ipari leállást is pont ez okozza vagy okozhatja: egész egyszerűen a fenti termelési láncokban nincs készlettartalék. Néhány hét alatt iparágak sora kerül padlóra, ha az áruforgalom akadozni kezd. Ennek a kockázatára a koronavírus-járvány világít rá egyértelműen.
Ami a befektetéseinket illeti, a globalizáció 40 éve tartó gyorsuló trendjének kellemes mellékhatásai az alacsony inflációs mutatók voltak. Az infláció visszaszorult, mert az olcsó kínai és kelet-európai munkások beléptek a globalizált munkaerőpiacra, és így alacsonyan tartották vagy lenyomták a termékek árait. Ha a koronavírus miatt a globalizáció legalábbis részben visszájára fordul, akkor lényegesen magasabb inflációt fogunk érzékelni a korábbiakhoz képest.
Ha a just in time túlságosan kockázatos, akkor több készletet kell tartani, ez két oldalról drágítja a termelést: egyrészt a raktározásnak van költsége, másrészt a készleteket finanszírozni kell. A fentieken túl a Kína-függőség csökkentése azt is jelenti, hogy legalább részben visszaszervezik a fejlett gazdaságok a kritikus termékek egy részének vagy egészének a termelését a fejlett – vagy legalábbis földrajzilag közelebbi – világba. Ez szintén drágítja a termelést.
Bár könnyen lehet, hogy a turizmus jelentős pofont kap, és lesz egy-két év, amikor a bátrak olcsóbban utazhatnak, itt is drágulással kell számolni a koronavírus-járvány végét követő években. Nehéz megjósolni jelenleg, de a higiéniás standardok emelése fontos lesz a bizalom és a turizmus visszaépítésében. Jó példa lehet erre a svédasztalos étkeztetés a szállodákban. Gondoljunk bele, megfogunk-e ezek után egy szedőkanalat, amit előttünk kétszáz másik ember is megérintett? Ha viszont ez megszűnik, akkor az á la carte étkezéshez lényegesen több pincérre lesz szükség, ez drágít minden szolgáltatást – és ez csak egyetlen, nagyon egyszerű példa.
Az infláció elszabadulásához hozzá fognak járulni az állami költségvetések brutálisan elszálló hiányai is. Egyrészt a megreccsenő gazdaságok miatt a költségvetések bevételi oldala szenved vélhetően rövid távú károkat, ugyanakkor a kármentésre brutális milliárdok fognak elmenni. Csak a cikk írásáig bejelentett állami mentőcsomagok azt jelzik számomra, hogy a kötvénypiacot rendesen ki fogják tömni az államok. Így bár most a részvénypiac esik, és az állampapírpiac szárnyal, hosszú távon úgy gondolom, az államoknak való hitelezés igazi forró krumpli lesz az elszálló infláció miatt.
Egy adott szempontok szerint biztonságosabb, hasonló – és sajnos a tudományos körökben régóta várt – járványok esetén kisebb fennakadásokat elszenvedő, gyorsabban és hatékonyabban reagálni képes világnak komoly ára lesz. Ha az új világban a most látható, és bizonyos fokig akár észszerű bezárkózás erősödik tovább a jobb globális együttműködési megállapodások helyett, akkor ezt az árat régiónként, társadalmi rétegenként eltérő mértékben fogják kifizetni. Az a jövő kérdése, hogy ez kit milyen mértékben és hogyan érint.
(A cikk először a G7.hu-n jelent meg, 2020.03.24-én. A szerzővel podcastot is készített a G7 csapata.)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
