Irán valódi célja az USA kiűzése a Közel-Keletről – és most közelebb van hozzá, mint valaha
Iránt nem a szankciók enyhítése érdekli elsősorban, a szaúdi olajfinomítók elleni támadás, és ezzel az USA provokálásának valódi célja már sokkal inkább annak bizonyítása és elérése lehet, hogy az USA számára a közel-keleti térség már nem kontrollálható úgy, mint eddig. Jól használják ki, hogy Trump csapdahelyzetben van: a választási kampányban egy nyílt háborúval járó válaszcsapást nem engedhet meg magának – pláne egy, a Hasogdzsi-gyilkosság után abszolút népszerűtlen Szaúd-Arábia oldalán –, de azt sem, hogy az olajárak emelkedése befolyásolja gazdasági mutatóit. Eközben az olaj tekintetében közel önellátóvá vált USA számára ráadásul jelentősen csökkent a térség geopolitikai jelentősége. Rosszul hangzik, de Teherán nagyon jó időzítéssel piszkálja az oroszlán bajszát, és a minden korábbinál reálisabb hosszú távú cél – az USA közel-keleti pozícióinak feladásának kikényszerítése – reményében az sem nagyon zavarja, ha átmenetileg nemhogy enyhítenék, hanem szigorítanák a szankciókat.
Egy héttel azután, hogy az Aramco összehívta egy kellemes hangulatú terepszemlére azokat a bankárokat akik a tőkepiaci debütálását szervezik, tucatnyi drón támadta meg a szaúdi királyság legnagyobb kincsének számító olajvállalat létesítményeit.
A szaúdi olajtermelés közel fele kiesett a támadás következtében, ami a teljes világkereslet 6-7 százaléka, vagyis olyan szignifikáns mennyiség, ami meghatározó szerepet játszik az olaj világpiaci árában.
A támadás hatására az olaj minden idők legnagyobb napi emelkedését produkálta, több mint 20 százalékkal ment fel az ár.
Mozognak a bábuk Közel-Kelet sakktábláján
Rijád azonnal nyugtatni kezdte a piaci szereplőket, hogy a kiesett mennyiség jelentős részét biztosító kapacitásokat sikerül hamarosan helyreállítania, és addig is, amíg ez bekövetkezik, az ország tartalékaiból minden kötelezettségüknek eleget tudnak tenni. Ennek hatására a pánik enyhült, és az olaj árfolyama csökkenni kezdett.
A befektetők egy része ugyanakkor már nem is az átmenetileg kiesett mennyiségre koncentrált, hanem arra, hogy mit lép majd erre a királyság legnagyobb szövetségese, az Egyesült Államok. Hajlandó lesz-e Trump elnök válaszcsapásra?
A BCA elemzőház geopolitikai stratégája szerint nem véletlen, hogy a támadást az elnök keményvonalas nemztebiztonsági tanácsadója, John Bolton leváltása utáni napra időzítették, elejét véve ezzel az USA-Irán viszony enyhülésének. Bár az USA és a Szaúdi Királyság között nincs közvetlen védelmi megállapodás, mégis: ha az Egyesült Államok nem hajlandó megvédeni szövetségesét az nagyban erodálja világhatalmi tekintélyét. A higgadtságáról legkevésbé ismert Trump számára még sem volt evidens a parancs kiadása.
Paraszt lép C4-re
Trump hezitálásában nagy szerepet játszik a jövő évi amerikai választás, amelyen mint regnáló elnök komoly esélyekkel indul, ha addig nem buktatják meg a demokraták.
A bizonytalan szavazók között népszerűtlen lépes egy újabb drága, és nagy áldozatokat követelő közel-keleti nyílt háború. Ehhez képest is rekord alacsony a szaúdi királyi család, de főként a herceg amerikai népszerűsége. A választási kampányban nehezen kommunikálható, miért is lenne szükséges megvédeni azt az uralkodó dinasztiát, aki nemrég hidegvérrel kivégezte a Washington Post újságíróját.
Idén eddig azt láttuk, hogy ha az olaj árfolyama emelkedett, az elnök gyors twitter-cunamit indított ennek megállítására, hiszen magas olajárral nem tud billegő szavazatokat szerezni. És bár a szankciók hatására az iráni kitermelés jelentősen lezuhant a korábbi napi 3.6 millió hordós szintről, a válaszcsapás a kisebb várható kiesés esetén is tovább emelheti az olaj árfolyamát.
Mindezt ráadásul akkor, amikor az OPEC kartel szabad kapacitásai a historikus átlag alatt vannak. A szaúdiaknál például 2015 óta a királyság készlete 40 százalékkal csökkent.
Miért tart Trump az olajár tartós emelkedésétől? 1970 óta minden amerikai recessziót az olaj árának jelentős mozgása előzött meg. Ha a következő emelkedést egy kínálati sokk okozza, miközben a világ gazdaságai egyre lassulnak, az csak tovább növeli egy tartós válság lehetőségét. A fentiek alapján Trump számára racionális a nyílt konfliktus kerülése, és ehelyett akár egy kibertámadással való visszavágás, de ezzel pont azt nem éri el az elnök, hogy a világon mindenki tudja: nem lehet vele packázni.
TRUM CSAPDAHELYZETBE KERÜLT:
- ha katonai lépésre szánja el magát kockáztatja az olaj árának emelkedését, arról nem is beszélve, hogy az iráni haderő is okozhat kellemetlen meglepetéseket számára, ami végzetes presztízsveszteséggel járhat.
- Ha viszont nem lép semmit, akkor csorbul a tekintélye nem csupán az ellenfelével szemben, hanem szövetségesei felé is.
Sah-matt?
Ezt a csapdahelyzetet mérte fel tökéletesen a teheráni vezetés. Észrevette, hogy a választás miatt
NYÍLT EGY IDŐABLAK, AMIKOR IRÁN BÜNTETLENÜL DEMONSTÁRLHATJA EREJÉT A RÉGIÓBAN ÉS MEGKÉRDŐJELEZHETI AZ USA KÖZEL-KELETI BEFOLYÁSÁNAK LÉTJOGOSULTSÁGÁT.
Irán gazdaságát a szankciók jelentősen meggyengítették, mégis az irániak fájdalomküszöbe magasabb, mint az amerikai adminisztrációé, így racionális ezt felhasználva megerősíteni tárgyalási pozíciójukat.
Másfelől az amerikai gazdaság mára nettó olaj exportőrré vált, így számára a közel-keleti olajkészletek feletti kontrol közel sem élet-halál kérdése, mint a Bush kormány alatt volt.
Ezenkívül a világ olajfüggősége is jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. 1990-hez képest napjainkra az egységnyi reál GDP megtermeléséhez szükséges olajmennyiség felére csökkent.
Ennek megfelelően
TEHERÁN FOKOZATOSAN TESZTELI ELLENFELEINEK A TŰRŐKÉPESSÉGÉT, AMERIKAI DRÓNOK LELÖVÉSÉVEL VAGY BRIT TANKERHAJÓK ELFOGÁSÁVAL.
Látszik, hogy Irán számára átmeneti megoldást kínálhat a mostani szorult helyzetének feloldására, ha egy demokrata elnök, arcvesztés nélkül, enyhít a szankciókon, de az is, ha Trump enged a választási eredményét féltve.
Mindkét megoldáshoz az szükséges, hogy továbbra is dobálják a gyufát a szaúdi olajtermelés felé.
Ugyanakkor a szankciók enyhítése csak részsiker lenne Teheránnak,
AZ IRÁNI KÜLPOLITIKA LEGFONTOSABB PRIORITÁSA, A „HITETLENEK” KIŰZÉSE A TÉRSÉGBŐL.
Teherán számára létkérdés, hogy az amerikai csapatok kivonuljanak a környező országokból, feladva azokat az előretolt helyőrségeket, amelyekből megvalósítható lenne az ország lerohanása. Emiatt bár rövidtávon lehet tűzszünet a felek között,
HOSSZÚTÁVON MÉG A SZANKCIÓK FELOLDÁSA ESETÉN IS ELKÉPZELHETETLEN A TARTÓS BÉKE, AMENNYIBEN AZ AMERIKAI HADERŐ NEM FÚJ VISSZAVONULÓT.
A közeljövőre nézve három szcenárióval érdemes számolni, amelyből az első kettő a nagyobb valószínűségű, míg az utolsónak van véleményem szerint a legkisebb esélye.
- Trump új tanácsadójának, Robert O’Brien-nek sikerül tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket és egy átmeneti megállapodással enyhítenek a szankciókon – cserébe a választás végéig tűzszünet lesz. Teherán ezalatt stabilizálja gazdaságát, növeli olajbevételeit, amiből fokozza nukleáris programját.
- Elmarad az amerikai válaszcsapás és ezen felbátorodva Teherán újabb támadást hajt végre, aminek következtében az olaj árfolyama jelentősen kilő, de a pánik már kevésbé tud csitulni, mivel a tőkepiacon a tartós konfliktust kezdik árazni.
- Az USA hasonló mértékű ellencsapást hajt végre, aminek hatására az iráni olajkereskedelem tovább csökken, de ennél is fontosabb, hogy a befektetők elkezdik árazni, hogy Irán biztosan nem hagyja válaszcsapás nélkül az esetet. Ebben az esetben hamar visszaérkezünk a kettes ponthoz.
Október elejére a szaúdi kapacitások újra teljes üzemben pörögnek, aminek hatására az olaj árfolyama visszacsorgott a támadás előtti szintre. A piac jelenleg nullára értékeli a geopolitikai prémium értékét egy olyan térségben, amely véleményem szerint bármikor robbanhat.
(Címlapkép: A John C. Tennis repülőgéphordozó naplementében az arab tengeren, 2013, US Navy)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
