Emberöltő a parketten
Negyed évszázada működik a budapesti tőzsdeparketten a Concorde, az egyetlen hazai értékpapír-szolgáltató, ami egy emberöltő óta ugyanazon a néven, ugyanazon tulajdonosi szerkezetben szolgálja ki ügyfeleit, akik között még ott vannak azok a – ma már deresedő hajú, vállalkozó kedvű – magánbefektetők is, akik 1993 őszén egy akkor alakult, jószerével „háromszemélyes” brókercégre bízták megtakarításaikat. Az évforduló kapcsán az új magyar tőzsde történetét Korányi G. Tamás, a Napi Gazdaság jelenleg már csak tiszteletbeli főszerkesztője, a legismertebb, és alighanem a legsikeresebb tőzsdei újságíró és kisbefektető, egykori BÉT-tulajdonos foglalta össze.
(Ez a cikk először Concorde Iránytű magazinjának a cég 25 éves jubileumi különszámában jelent meg.)
Amikor a Concorde Értékpapír Zrt. alakult, alig több, mint három éve működött az „új” pesti tőzsde (az új, mert a „régit”, amely 1864-től adott teret az értékpapír- és terményüzleteknek, 1948 májusában bezárta a kommunista hatalom). A kereskedés még hangos szóval, a Vörösmarty téri tőzsdeteremben zajlott. Az adtam-vettem kijelentéssel és egy-egy kézzel kitöltött kötjeggyel hitelesített üzleteket – naponta vagy ötvenet, pármillió forintos összértékben – az ezekben a hetekben megalakult Keler Rt. öt nap alatt számolta el. A készpénzes zacskókat és a vaskos színes papírkötegeket – 2002-ig minden tőzsdei részvény fizikai formában létezett – a brókerek többnyire gyalog vitték be belvárosi irodáikból az elszámolóházba.
A Budapesti Értéktőzsdén (a BÉT-en) többéves előkészítő munka után 1990 június 21-én indult a kereskedés. Ez az esemény – alig három héttel a 43 év utáni első demokratikusan választott magyar kormány hivatalba lépése után – a kelet-európai rendszerváltás gazdasági jelképének számított. Amikor a jeles napon déli 11-kor először szólalt meg a BÉT csengője ( egyébként a New York-i Értéktőzsde ajándéka), az akkor modernnek számító Váci utcai irodaház alig 80 négyzetméteres termében több volt az újságíró, mint a bróker. Részvény pedig csak egyetlen akadt, az Ibusz papírja, az viszont szárnyalt. Az egy héttel korábban az Állami Vagyonügynökség által 4900 forinton eladott 440 ezer darabos részvénycsomagot – az első hazai nyilvános értékpapír-kibocsátást – 23-szorosan jegyezték túl. A jegyzők között csak elvétve akadtak hazaiak, hiszen a 60 év alatti magyarok túlnyomó része egyszerűen nem is tudta, mi is az a részvény…
Nyugatabbra viszont sikk volt az egy évvel korábban még vasfüggönnyel elválasztott Kelet részvényét venni, mást, mint Ibuszt pedig nem is lehetett kapni. Akiknek nem jutott az allokáció során, igyekeztek a tőzsdén pótolni: az első kötés 5600 forinton született, a nap végére 8000, a harmadik napon már 12 500 forint volt az Ibusz árfolyama. Rögtön beindultak a politikai támadások, hogy túl olcsón adott el a Vagyonügynökség, de mire megindult a parlamenti vizsgálat, már le is konyult az árfolyam, és az évet 4800-on búcsúztatta az Ibusz.
A tőzsdenyitás után az egyetlen hivatalosan bevezetett részvényre 42 tőzsdetag bank és brókercég jutott. A következő egy évben még 11 részvényt vezettek be a BÉT-re, de közülük mára csak a Konzum maradt – alaposan átalakulva.
A BRÓKERCÉGEK SZÁMA 1997-IG 67-RE NŐTT, DE A KÖVETKEZŐ ÉVBEN SÚLYOS RENDET VÁGOTT KÖZÖTTÜK AZ OROSZ VÁLSÁG, ÉS AZÓTA MÁR TÖBB A RÉSZVÉNY, MINT A BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÓ…
A hőskorszak kereskedése és a suttogó brókerek
A BÉT első évtizedében a tőzsdeterem maga volt a kereskedés helyszíne, a „real time” adatszolgáltatáshoz a magánbefektetőnek be kellett mennie előbb a Váci utcai irodaházba, 1992-től a Vörösmarty téri egykori banképületbe, és ha jó füle volt, mindent hallhatott élőben. (Persze, előfodult, hogy az előre megbeszélt tranzakciókat – főként határidős devizaügyleteket – egyesek olyan halkan kötötték, hogy senki se szólhasson bele, de a „suttogó brókereket” el is marasztalta a BÉT szigorú etikai bizottsága…)
A kereskedés kezdetben délelőtt 11-től másfél órán át tartott, de közben volt idő újságot olvasni. A napi kötésszám az első időkben ritkán érte el a harmincat, a milliós üzleteket pedig külön kiemelték a tőzsdei tudósítások. Az 1991 januárjától számolt, ezer pontról induló tőzsdeindex, a BUX 1993 nyarán alig 700 ponton állt, de ahogy megindult a privatizáció, megélénkült parkett is.
Az első igazi hossz 1994 januárjában köszöntött be a budapesti parkettre, amikor néhány nagy külföldi alapkezelő az év eleji átsúlyozással hirtelen magyar részvényeket is pakolt a portfóliójába.
Januárban 80 százalékkal emelkedett az index, ez le is hűtötte a vásárló kedvet. Majdnem két éves apály következett, a nemzetközi mozgásak ekkor még nem érték el Budapestet.
Az aranykor és a száguldó új részvények
1996 janárjában viszont egyszerre beköszöntött az idősebb brókerek és befektetők által máig nosztalgiával emlegetett „aranykor”.
A BUX 19 HÓNAP ALATT 1500 PONTRÓL 8400 PONTIG SZÁGULDOTT FELFELÉ, AZ ELŐZŐ MÁSFÉL ÉVBEN BEVEZETT ÚJ RÉSZVÉNYEK (EGIS, RICHTER, OTP, MOL) A KIBOCSÁTÁSI ÁRFOLYAMUK 4-6-SZOROSÁRA DRÁGULTAK.
Az akkor újdonságnak számító határidős devizapiacon (ezt a 2005-ig külön intézményként működő Budapesti Árutőzsde vezette be, de hamarosan a BÉT-en is lehetett kötni ilyen üzleteket) arattak a „kosarasok”, vagyis az 1995-ös Bokros-program melléktermékeként bevezett csúszó forintleértékelés előre bejelentett ütemének tartásában bízó dollár-márka kosár eladók. Röpke másfél év alatt kialakult egy többtízezres hazai befektető-réteg, amelynek kiszolgálásáért vetélkedtek az ekkor induló új brókerházak. (A forgalom háromnegyedét adó nagy külföldi megbízások azért már ekkor is a 4-5 legnagyobb céghez jutottak el, amelyek között már ott volt a Concorde is.)
A kárpótlási jegy
A kilencvenes évek tőzsdéjének fontos – mára szinte elfeledett, de a tőzsdei listán ma is megtalálható – szereplője volt a kárpótlási jegy. Az 1992 decemberében a parketten 800 forinton debütáló (ezer forintos címletértékű, de az első 3 évben hozzászámolt kamatokkal 1742 forintos névértékűre hízott) különös értékpapírt állami vagyon vételére lehetett felhasználni. Amíg az állam olcsó részvényt (Picket, Richtert, TVK-t, BorsodChemet, áramszolgáltatókat) adott érte, árfolyama a kínálat függvényében hektikusan mozgott. Ha esett, az rögtön politikai kérdéssé vált, és ármozgását többen követték, mint a BUX-ét…Az 1996-1998 közötti nagy budapesti hosszt a Bokros-program – súlyos lakossági áldozattal járó – vitathatatlan gazdasági eredményei mellett privatizációs részvénykibocsátások táplálták. Ezek legnagyobbika a távközlési óriás, a Matáv ( ma MTelekom) tőzsdei bevezetése volt. Az emisszió 200 milliárd forintos értéke meghaladta a megelőző hét év összes privatizációs tőzsdei kibocsátásáét. A mindmáig egyedüli magyar részvényként New York-ba is bevezetett Matáv emissziója majdnem meghiúsult, az árazás előtti napokban omlottak össze a távol-keleti tőzsdék és az egész világon a válság szele söpört át. Az 1987-es nagy Wall Street-i krach tízéves évfordulóján, október 28-án a NYSE történetének addigi legnagyobb, 16,5 százalékos zuhanásáról szóltak a hírek.
A magyar piac azonban ellenállt, előbb egy 160 millió dolláros, a bank egyötödét jelentő OTP-csomagot sikerült eladni (a mai névértékre vetítve 601 forintos áron), majd két hét múlva 730 forinton jegyezték túl a telekompapírokat. A tőzsdék gyorsan magukra találtak, Budapesten folytatódott a hossz. Az 1997-es évet a Matáv ezer forinton, a BUX 8000 pont felett zárta. A BÉT ekkor 3060 milliárd forintos kapitalizációja tízszerese volt a két évvel korábbinak, és az akkori magyar GDP 36 %-ára rúgott. ( Ezt azóta sem tudta meghaladni…)
Az oroszok már a spájzban voltak
Az első válság, amely igazán megrázta a BÉT-et, és véget vetett a két és fél éve tartó hossznak, az orosz válság volt. 1998 augusztus 17-én az orosz jegybank drasztikusan leértékelte a rubelt és felfügesztette az orosz államkötvényekre járó kifizetéseket. A külföldi befektetők a magyar papíroktól is szabadultak, pánikszerű gyorsasággal.
AZ AUGUSZTUS ELEJÉN 8840 PONTON ÁLLÓ SZEPTEMBERRE 3775 PONTIG ESETT, AZ 54 SZÁZALÉKOS MAGYAR ESÉS VALAHOL A DAX 17, ÉS A MOSZKVAI INDEX 80 SZÁZALÉKOS ZUHANÁSA KÖZÖTT FÉLÚTON HELYEZKEDETT EL.
A zuhanás a forintot is érintette, árfolyama a jegybank által meghatározott plusz-mínusz 4,5 százalékos ingadozási sáv egyik szélétől a másikig gyengült, romlásba döntve a „kosaras” kisbefektetők tízezreit. A két magyar tőzsdén csaknem 500 milliárd forint értékű devizakontraktus volt nyitva, és szinte kizárólag magyar kisbefektetők álltak az eladási oldalon, velük szemben pedig a bankok.
A DRÁMAI SZEPTEMBERI NAPOKBAN A BRÓKERCÉGEKNÉL VEZETETT ÜGYFÉLSZÁMLÁK 15 MILLIÁRD FORINTOS ÖSSZESÍTETT MÍNUSZT MUTATTAK. BEFEKTETŐK EZREI VESZÍTETTÉK EL PÉNZÜKET, ÉS – MIVEL SOK CÉGNÉL KÉSLEKEDTEK A VESZTES POZÍCIÓK ZÁRÁSÁVAL – TUCATNÁL TÖBB BRÓKERCÉG MENT CSŐDBE.
Az év végére ugyan lassan konszolidálódtak az árfolyamok, de a hazai magánbefektetői réteg sokáig nem heverte ki a veszteségeket. Míg 1998 közepén mintegy 500 milliárd forintnyi részvényt tartottak, ez a következő év végén a felét sem érte el. A kibocsátások is elhaltak, a következő öt-hat évben nem érkeztek új papírok a BÉT-re.
A válságnak két haszna azért volt: egyrészt tisztult a brókerszakma, másrészt szorosabbak lettek a szálak a nemzetközi tőzsdék és a pesti parkett között. Ez jól látszott az ezredfordulón, amikor az 1999-2000-es világméretű internetbuborék hullámai elérték a BÉT-et. Hazai dotcom-papírok hiányában a befektetők a Matávot találták meg, és fel is húzták 2655 forintig a kurzust. 2000 március 9-én, mielőtt kipukkadt a lufi, a Matáv adta a BÉT 5000 milliárd forintos részvénykapitalizációjának a felét. Aznap az index 10471 ponton zárt, október óta 65 százalékos volt az emelkedése. Ezután ismét apály következett, az index legközelebb csak 2004-ben tudta meghaladni ezt a csúcsot, amikor az EU bővítése mozgatta meg a külföldi vásárlók fantáziáját.
Tulajdonosváltások a tőzsdén
Közben lezajlott a BÉT nagy átalakulása. A tőzsdét alapítói 1990-ben „sui generis” intézményként hozták létre, az a tagok tulajdonában állt, nem volt a társasági jog alanya. Időközben az eredeti alapítók egy része megszűnt, a tagok közötti méret- és forgalomkülönbségek miatt anakronisztikusá vált az egy tag-egy szavazat elvének fenntartása. Ráadásul a világban is mind több tőzsde vezette be saját parkettjére saját részvényeit.A BÉT 2002-ben alakult át zártkörű részvénytársasággá, és – miként az árutőzsdén is – azonnal megindult a részvények koncentrációja. 2004 májusában három tulajdonos (az Arago, a Cashline és a Baál) a BÉT-részvények 50,1 százalékát és a BÁT, az árutőzsde 76 százalékát eladta egy osztrák konzorciumnak. Ezután 11 évig a prágai tőzsdét is ellenőrző Wiener Börse volt a BÉT meghatározó tulajdonosa, ezzel a BÉT-részvények tőzsdei bevezetési tervei is lekerültek a napirendről.Időközben a két magyar tőzsde összeolvadt, és a BÉT azóta is a Keler, a központi elszámolóház 46,6 százalékát is birtokolja. Az újabb tulajdonosi átrendeződés 2015-ben következett, amikor az MNB visszavásárolta az osztrák konzorciumtól a magyar tőzsde 68 százalékos pakettjét, és hazai vásárlásokkal 88 százalékosra növelte részesedését a BÉT-ben. Az új felállás növelte a tőzsde szerepét a magyar gazdaságban, még ha ez a részvénykínálat bővülésén még nem is látszik…EU-hossz, a válság és a 2010-es évek
Az uniós csatlakozás újra élénkülést hozott a parkettre, a BUX 2003 vége és 2005 vége között 9 ezer pontról 25 pontig száguldott fölfelé, majd egy bő 30 százalékos esést hozó 2006-os korrekció után 2007 július 23-án 30118 pontos – tíz évig megdönthetetlen – csúcsot ért el.
A parketten az ekkor már csak 24 tőzsdetag – időközben a legtöbb kisebb magánbrókerház megállapodott valamelyik naggyal ügyfelei átadásáról és csendes kivonulásról – mind nagyobb, nemritkán napi 20-30 milliárdos forgalmat bonyolított le. A 2007-es nagy rally szinte teljes egészében a Mol körüli felvásárlási harcnak volt köszönhető. A magyar olajtársaság – az OTP és a magyar állam támogatásával – erőteljesen védekezett az ÖMV felvásárlási szándéka ellen, a csata 30 ezer forint fölé hajtotta a magyar olajrészvény árfolyamát. Ahogy elmúlt az olajcsata ( az OMV 21 százalékos pakettjét egy orosz cég, a Szurgutnyeftegaz vette meg, tőle vette vissza 2011-ben a magyar állam 22400 ezer forintos árfolyamon), úgy esett vissza felére a Mol kurzusa a parketten.
2008 augusztusában – mikor a világban már sokasodtak a baljós előjelek – 20 ezer alá bukott a BUX-index. Két hónap múlva már alig tudott megkapaszkodni a tízezres szinten. Bezuhant a forint is, a magyar lapok az OTP elleni „támadásról” írtak. A külföldi alapkezelők pánikszerűen szálltak ki a részvényekből, a feltörekvő piacok különösen kockázatosnak számítottak. A mélypontot – egy átmeneti felpattanás után – 2009 márciusa hozta. Ekkor 1500 forintért is lehetett a parketten OTP-t, 9000-ért Molt kapni, az olajcég 2016-ban lejáró, részvényre is átváltható Magnolia kötvénye a tőzsdén kívüli piacon pedig a névértéke alig 25 százalékáért is csak a legbátrabbaknak kellett. ( A Magnolia a visszaváltásig hét év alatt ezen az árszinten évi 26 százalékos hozamot hozott…)
Miközben a külföldiek eladtak, a hazai magánbefektetők – akik nem hittek az OTP vagy a Mol esetleges csődjében – vásároltak. Nem tették rosszul, előbbi a mélyponthoz képest máig hatszoros, utóbbi két és félszeres profitot hozott, a gyors ütemben szinte a nulláig eső banki kamatszint mellett.
A válság utáni felívelés meglehetősen gyors volt, 2010 elején már újra a 25 ezres szinten járt a BUX, igaz, a korábbinál jóval kisebb tőzsdei forgalom mellett. Ekkor kezdődött az eurózóna országainak hosszú, máig tartó válsága: a befektetők hol a portugál csődtől, hol az olasz államadóssághegytől, hol a görög összeomlástól retteghettek. A magyar országkockázat is megnőtt, ezzel párhuzamosan estek az árak. A pesti parkett indexe 2011-2015 között a 16-20 ezres sávban oldalazott. Az időszak egyetlen nagyobb tőzsdei bevezetése, a CIG Pannónia Biztosító sem hozott szerencsét befektetőinek: árfolyama a 2011-es 938 forintos kibocsátási árról 2016 végére 144 forintig esett.
40 ezer pontos csúcs és a Mészáros-blue chip
A világ tőzsdéin zajló folyamatok és a magyar gazdaság mutatóinak javulása 2015 végétől egy újabb tőzsdei rallit hoztak a BÉT-re. Az index értéke alig több, mint két év alatt megduplázódott, ráadásul története során most először gyakorlatilag inflációmentesen, és 2018 januárjában 40 ezer pontos abszolút csúcsot ért el. A 11 ezer forint feletti OTP az európai nagybankok között jószerével egyedüliként lépett túl a válság előtti árfolyamcsúcsán.
Új társaságok is megjelentek a tőzsdén (például az Alteo, a Duna House és a Wáberer), ha nem is olyan számban, mint amire a tőzsde újbóli magyar kézbe kerülése után sokan számítottak. A bevezetések utáni áralakulás sem mindig igazolta vissza az árazást, így a hazai kisbefektetők kedvencei nem az új, hanem az új köntösbe bújtatott régi cégek lettek. Az Opus és a legrégibb tőzsdei szereplő, a Konzum 2016-ban a Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett pénzügyi csoport ellenőrzése alá került. Ez a hír előbbi árfolyamát 30, utóbbiét egyenesen a százszorosára hajtotta föl és a két – egyesülés előtt álló – papír sikerrel ostromolja a blue chip-ek két évtizede változatlan négyszögét… Ismét több tízezres hazai befektetői réteg spekulál a parketten – és tart egy újabb válságtól –, igaz, többnyire már real-time adatok birtokában, a brókereit sokszor személyesen nem is ismerve. De ez már a jelen, amikor a Concorde belevág története második 25 évébe…
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
