Kelet-Európa nagy évtizede: fiam, maga befogta Dél-Európát
A csehek vagy a szlovákok már majdnem olyan jól élnek, mint az olaszok?
Az IMF friss világgazdasági kitekintésének (WEO) egyik adatsorát, a vásárlóerő-paritás (PPP) alapon mért egy főre jutó GDP-t nézegetve pontosan ezt látjuk, Portugáliát és Görögországot pedig évekkel ezelőtt lehagyták. Még az ilyen szempontból lemaradónak tekintett Magyarország felemelkedése is számottevő, és velünk együtt érik be már idén Portugáliát a 2008-ban még sereghajtó lengyelek is. (Az adatok 2018-ra és azt követő két évre az IMF előrejelzését mutatják. A grafikonon az egyes országokra kattintva kiemelheti vagy láthatatlanná teheti az egymást fedő görbéket.)
A RÉGI JÖVEDELMI TÖRÉSVONAL KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTT TEHÁT EGYRE INKÁBB ÉSZAK ÉS DÉL VISZONYLATÁBA HELYEZŐDIK ÁT.
A változás oka egyrészt a KKE régió átlag feletti növekedése, másrészt természetesen a dél-európai államok tartós gazdasági válsága – ennek köszönhetően szűkült így az olló. Számtalan hosszú tanulmányt lehetne megtölteni a folyamatok részletesebb elemzésével, most elégedjünk meg a ténnyel: Kelet-Európa gazdasági aranykorát éltük/éljük, érdemi külső egyensúlyhiány felépítése nélkül sikerült látványos jövedelmi felzárkózást megvalósítani – ez még akkor is igaz, ha országon belül és társadalmi csoportok között is jelentős különbségek tapasztalhatóak. (A ciklikus visszaesés kockázata ugyanakkor fennáll, a jelentős exportkitettség nemcsak lehetőség, hanem kockázat is a következő két évben)
A fenti mutatószám persze nem tökéletes mérőeszköz, a külföldi tőke magas súlya miatt pedig a belföldön megtermelt jövedelem egy számottevő része nem a hazai szereplőknél csapódik le, emiatt ténylegesen még várni kell arra, hogy olasz vendégmunkások tömegével induljanak el északkelet felé. De anekdoták alapján hallani ilyet: biztosan többen találkoztak már Budapesten dolgozó olasz pincérekkel, ezen túl van olyan olasz tulajdonú hazai iparvállalat is, ahová Dél-Olaszországból is érkeztek alkalmazottak, miután a nettó szakmunkásbérek versenyképessé váltak az ottani juttatásokkal – ahol viszont nem nagyon van szabad állás.
Mit jelent ez a jövőre nézve? Például azt, hogy
NEHEZEBB LESZ AZ EU-TÓL PÉNZT KÉRNI ÉS KAPNI EZEN ORSZÁGOKNAK 2020 UTÁN, A FEJLESZTÉSI FORRÁSOK INKÁBB A KOMOLY NÖVEKEDÉSI PROBLÉMÁKKAL SZEMBENÉZŐ DÉL-EURÓPA FELÉ HELYEZŐDHETNEK ÁT
– de legalábbis lesz erre irányuló politikai szándék. A KKE régiónak pedig fel kell készülnie erre a növekedési modell átalakításával. A valóság persze ennél jóval komplexebb, az EU működési modellje alapján nem fog teljesen elapadni a pénzcsap, de a „víznyomás” csökkenni fog. Kérdés azonban, hogy megvannak-e a növekedéshez szükséges belső feltételek ezekben az országokban oktatási rendszert vagy éppen az intézményrendszert tekintve. Ez nemcsak állampolgárként, hanem befektetőként is fontos kérdés.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
