A munkaerőpiac és a mindenben megbújó aszimmetria, avagy győzzön az intolerancia
Egy nagy budapesti építkezésre Törökországból, egy kelet-magyarországi tehenészüzembe Indiából érkeztek vendégmunkások a munkaerőhiány miatt. Nem lenne meglepetés, ha a magyar gazdaság a munkaerőhiány miatt egyre inkább átállna a nem keresztény kultúrkörökből érkező munkaerő foglalkoztatására. Projektalapon ez a folyamat már elkezdődött.
(Ez a poszt első közlésként a G7-en jelent meg, 2019.07.19-én)
Sok téma tart minket izgalomban a Concorde-ban, kezdve Trump elképesztő verbális és nem csak verbális ámokfutásától, a Brexit „minden birodalom története tragikomédiaként zárul” történelmi bölcsességét igazoló történésein át a nagy kérdésig, hogy mikor ér véget a lassan évtizedes múltra visszatekintő jelenlegi globális fellendülés.
Kinek jó a kereskedelmi háború?
Tényleg könnyebb ma az európai vagy kínai cégeknek az USA piacára exportálni, mint fordítva, az USA szándékai érthetőek, ha Trump módszerei erősen megkérdőjelezhetőek is.
Kevés téma annyira húsba vágó azonban számunkra, magyaroknak, mint a munkaerőhiány, hiszen súlyos makro- és mikrogazdasági következményein túl egyre többünknek magánszemélyként is komoly gondot okoz. Akkor is, ha csak kisebb javításokra van szükség a háznál, akkor pedig különösen, ha eleve az építkezés szörnyen felelőtlen döntését hoztuk meg a közelmúltban.
Évek óta ugyanazt szoktam mondani:
A DEMOGRÁFIAI ÉS MUNKAERŐPIACI VÁLSÁGRA KÉT MEGOLDÁS VAN A FEJLETT VILÁGBAN: A MIGRÁCIÓ ÉS A TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS.
Utóbbiról a Concorde Blogon hosszabban írtam Mestersége az intelligencia című írásomban. Ezért, és a közbeszédet is lázban tartó jellege miatt most inkább a migráció témájához kapcsolódnék.
Mestersége: intelligencia
Ha a robotok a dolgoznak, honnan lesz pénze az embereknek, hogy megvegyék, amit a robotok csinálnak?
A vendégmunkások már itt vannak
Minap egy baráti beszélgetésben két, a munkaerőhiány és migráció problémájához kapcsolódó történet hangzott el. Az első, amelyet az egyik legnagyobb magyar ingatanfejlesztő cégben dolgozó ismerősöm mesélt az egyik legnagyobb budapesti projekt kapcsán. Nem találtak hazai kivitelezőt a szerkezetépítésre (a teljes budapesti kapacitás felét a Népstadion foglalja le), és végül egy török cég, teljes egészében török munkásokkal vállalta el a munkát. Egyébként a Budapest szempontjából rendkívül fontos építkezés most állna munkaerő-, és részben kapacitáshiány miatt. A török munkások hónapokig fognak itt dolgozni, egy teljes kollégiumot bérelt ki számukra a megrendelő, elintézte a munkavállalással kapcsolatos – feltehetően – nem túl egyszerű bürökráciát, és megszervezte a munka mellett az idegenbe szakadt dolgozók életének menetét (étkezés, szabad idő eltöltése, közlekedés stb).
A másik történet egy mezőgazdasági vállalkozó barátomé, aki Kelet-Magyarországon többek között egy tehenészetet működtet, nem kevés küzdelem árán.
TEHENÉSZETÉBEN A HIÁNYZÓ MUNKAERŐT INDIAI VENDÉGMUNKÁSOK PÓTOLJÁK,
akik barátom elbeszélése szerint a hazai munkaerőnél lényegesen keményebben, pontosabban és az állatokkal humánusabban bánva dolgoznak – mint kiderült, például nem szúrják ki az állatok szemét. No comment. Hónapokig dolgoznak szabad nap nélkül, majd hazamennek Indiába az összegyűlt szabadnapokat pár hetes pihenésre, családlátogatásra váltva.
NEM LEPŐDNÉK MEG, HA A PROJEKTSZERŰ, IDÉNYJELLEGŰ VAGY ÉPPEN ÁTMENETI MUNKAVÁLLALÁS FELŐL INDULVA A MAGYAR GAZDASÁG, LEGALÁBBIS A KÖVETKEZŐ RECESSZIÓ KITÖRÉSÉIG, MAJD AZ ÚJBÓLI FELLENDÜLÉSSEL EGYRE INKÁBB ÁTTÉRNE A TARTÓSABB KÜLFÖLDI, ÉS – NE FORGASSUK A SZEMÜNKET (MEG A KÖPÖNYEGÜNKET SEM) – EGYRE INKÁBB NEM A KERESZTÉNY KULTÚRKÖRBŐL ÉRKEZŐ VENDÉGMUNKÁSOK FOGLALKOZTATÁSA IRÁNYÁBA.
Ez persze nincs teljesen összhangban a jelenlegi kurzus (legalábbis kommunikációs) politikájával. Persze a GDP-növekedés, adósság leépítés, gazdasági stabilitás, versenyképesség-növekedés és még vagy párszáz pontban összefoglalható egyéb (politikai) preferenciák világában, ahogy mondani szokták, a szükség (alap)törvényt bont.
Ugyanakkor sok szempontból érthetőek és értelmezendőek a politikát Európában és az Egyesült Államokban is erősen meghatározó migráció- és idegenellenes hangulat okai, mégha ezen hangulat politikai következményei igen érzékeny további kérdéseket is felvetnek, társadalmi értékrendről, humánumról, nyitott gondolkodásról, toleranciáról, vagy éppen a nagy világvallások tanításaiban, szabályaiban megtalálható könyörületességről, bajba jutottak segítéséről…
A kisebbségi szabály: a matematikus gazdasági alapvetése a politikában
Különösen érdekes ebből a szempontból régi kedvencünk, Nassim Nicholas Taleb, legújabb könyvének (Skin in the game) néhány gondolata a kisebbség uralmáról a többség felett és számtalan elgondolkodtató történelmi példája. A termelőtől a feldolgozókon át a nagy- és kiskereskedelemig terjedő értékesítési lánc logikáját követve nem túl meglepő, hogy az USA-ban miért felel meg a kosher szabályoknak nagyon sok élelmiszer, noha ezeket az étkezési szabályokat a népesség kevesebb, mint fél százaléka követi, vagy miért az iszlám halal előírásoknak felel meg az Egyesült Királyságba importált bárányhús nagy része, miközben ezen előírásokat követő muzulmánok a népesség mindössze 3-4 százalékát teszik ki. Egyszerűbb viszonylag kis költséggel a kisebbség preferenciái szerinti szabályokat követve előállított élelmiszert forgalmazni a többség számára, mint a kisebbség kedvéért külön eljárásokkal, receptekkel, csomagolással és marketinggel egy második termékvonalat vinni (valószínűleg veszteségesen). Az már a gazdasági logikánál bonyolultabb kérdés, hogy a társadalmak fejlődésében, változásában miért érvényesül a Taleb által kisebbségi szabálynak hívott törvényszerűség, de a lényege hasonló:
CÉLRAVEZETŐBB EGY SZŰK, A SAJÁTJÁTÓL ELTÉRŐ ÉRTÉKRENDDEL SZEMBEN MAXIMÁLISAN INTOLERÁNS, DE A VÁLASZTÁSOKAT AKÁR ELDÖNTENI KÉPES VÁLASZTÓI RÉTEG SZÁMÁRA POLITIKÁT, JELSZAVAKAT FABRIKÁLNI, HA AZ „BELEFÉR” A TÖBBSÉGI PREFERENCIÁK RENDSZERÉBE.
Az már a gazdasági logikánál bonyolultabb kérdés, hogy a társadalmak fejlődésében, változásában miért érvényesül a Taleb által kisebbségi szabálynak hívott törvényszerűeség.
Az európai migrációs félelmek szempontjából izgalmas Közel-Keleten a korai kereszténység a Római Birodalom általi üldöztetése ellenére, vagy éppen annak köszönhetően átvette az egyébként a kérdésben meglehetősen toleráns Római Birodalom államvallásának szerepét, szeretettel elbánva a korábbi politeizmus hírmondóival is, így a közel-keleti népek esetében is meghatározóvá vált. Később azonban egy szintén a korábbi és más vallásokkal még intoleránsabb vallás, az iszlám hasonlóan bánt el a régióban a kereszténységgel. Miközben például egy muzulmán nőt nem muzulmán is elvehet (ha felveszi az iszlám vallást) és gyerekeik is automatikusan muzulmán hitűek lesznek, addig a muzulmán vallásról történő lemondás halálbüntetést von maga után.
Vagyis ahogy Taleb találóan (és elismert matematikustól elvárhatóan) fogalmaz a „társadalom nem a konszenzus, szavazás, többség, bizottságok, akadémiai konferenciák révén … változik”. Elég néhány ember, hogy alapjaiban érjen el változást … a mindenben megbújó asszimetria és elkötelezettség (soul in the game) kell mindössze.
Bismarck, aki egy emberként elég sok változást ért el, kevésbé volt kifinomult, szerinte a kor nagy kérdéseit vérrel és vassal döntik el. (“Nicht durch Reden und Majoritätsbeschlüsse werden die groβen Fragen der Zeit entschiedenen – sondern Eisen und Blut.”) Igaz, a modern társadalombiztosítás akkoriban szocialistának titulált bevezetése is a nevéhez kapcsolódik, csak akkor még nem kellett demográfiai válságtól rettegni – és ezzel vissza is értünk a migráció kérdéséhez. Ezekre a kérdésekre pedig, mint minden másra, Taleb szerint a legkevésbé toleráns kisebbség és nem a többségi konszenzus fogja megadni a választ. Vagy van ahol már meg is adta?
(Fotó: Neil Palmer (CIAT), kenyai farmer munka közben, CC BY-SA 2.0)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
