Törökország – haverdemokrácia újratöltve
Hétfő este a török líra néhány perc leforgása alatt 3.5 százalékot gyengült. Az ok viszonylag egyszerű: az ország elnöke, Recep Tayyip Erdogan a beiktatását követően úgy döntött, hogy saját vejét nevezi ki az ország pénzügyminiszterének. Ha ez nem lenne elég, kiadott egy elnöki rendeletet, amelyben felhatalmazza magát a jegybank elnökének és alelnökeinek a kinevezésére. Bár a mostani jegybanki vezetés kitöltheti mandátumát, nem kérdés, hogy az ország vezetője a jövőben egyértelműen növelni kívánja a befolyását ezen a gazdaságpolitikai területen is.
A befektetők jogosan ijedtek meg, hiszen a választások után sokan a politikai és a gazdaságpolitikai helyzet konszolidációjára számítottak. Ehhez a külföldi hitelekre alapozott növekedés elhagyására, a gazdaság lassítására lenne szükség, annak érdekében, hogy Törökország súlyos külső egyensúlytalansági helyzete javulásnak induljon.
A SZAKÉRTŐ, A PIAC SZEMÉBEN HITELESEBB GAZDASÁGPOLITIKUSOK ELTÁVOLÍTÁSA, HELYETTÜK ROKONOK, HAVEROK POZÍCIÓBA KERÜLÉSE NYILVÁN NEM ERŐSÍTI A BEFEKTETŐKBEN AZT A HITET, HOGY AZ ORSZÁG NEKILÁT ÉVTIZEDES GAZDASÁGPOLITIKAI PROBLÉMÁINAK HELYREÁLLÍTÁSÁHOZ.
Ezek közül a legalapvetőbb, hogy a török növekedést az elmúlt évtizedben döntően olcsó dollárhitelek finanszírozták, a magánszektor külső eladósodottsága a GDP 85 százalékára rúg.
Törökországból indulhat a következő válság
Amit a gazdaságpolitikával jelenleg művelnek a törökök, csak Magyarország tudta megvalósítani még a 2008-as válság kirobbanása előtt.
A haverok helyzetbehozása sok esetben nem okoz azonnali zavarokat. Ha valaki csak lojális emberekkel veszi körül magát, mert zavarják a kritikus hangok, akkor ez azzal fenyeget, hogy a haverok akkor se mernek szólni, ha tényleg baj van. De ha a külső környezet támogató marad, a líra akár kiheverheti a kabinet, és később a monetáris döntéshozók rokonokkal/haverokkal történő feltöltését.
A külső tényezők eddig is nagy szerepet játszottak abban, hogy Törökország idáig, egyre romló egyensúlyi mutatói ellenére látszólag problémák nélkül meg tudta úszni a piaci turbulenciát, a legfontosabbak ezek közül:
- A világgazdaság 2009 óta bár váltakozó ütemmel, de alapvetően növekszik.
- A nyersanyagokban relatíve szegény országnak kapóra jött az olajár 2015-ös összeomlása, ami csökkentette a kereskedelmi mérlegük hiányát.
- A fejlett országok jegybankjai ultralaza monetáris politikát folytattak, azaz szinte ingyen adták a pénzt. Ez utóbbi hatalmas segítség egy folyamatosan külső finanszírozásra szoruló országnak.
Ha sorrendben visszafele haladunk, akkor a jövőre tekintve a következő a helyzet:
- Az ultralaza monetáris politika a világon mindenütt a végét járja. Az amerikai FED abbahagyta az eszközvásárlást és szigorít, az ECB az év végén fejezi be a programját. A japánok ugyan még húzhatják valameddig, de lassan elfogynak a japán államkötvények és nem fognak tudni mit venni.
- Az olaj ára az elmúlt egy évben 68 százalékot emelkedett. Az iráni szankciók és a venezuelai termeléscsökkenés miatt jó eséllyel magas is maradhat az ára. Ha az USA kormánya képes az iráni szankcióknak erőteljesen érvényt szerezni, akár további emelkedés sem zárható ki.
- A mostani világgazdasági konjunktúra az egyik leghosszabb a modern gazdaságtörténetben. Bár azt szokták mondani, hogy a konjunktúrákkal nem az öregségük végez, azért van számos tényező, ami „végezhet” a mostanival. Lehet ez a kereskedelmi háború fokozódása, vagy akár a FED kamatemeléseinek a folytatása, akár az infláció a vártnál durvább elszabadulása is.
A lényeg: erősen kétséges, hogy azok a tényezők, amelyek eddig segítettek a török vezetésnek a problémák megoldásának elodázásában, a jövőben is megmaradnak-e. Ha pedig akár a külső konjunktúrában, akár török növekedést eddig támogató külső finanszírozásban krízishelyzet áll elő, akkor nagyon nem lesz mindegy milyen tanácsokat kap és hallgat meg az elnök. Nem mindegy, hogy ez a gazdaságpolitikai csapat hogyan teljesít majd akkor amikor nehezebbre fordul a helyzet. Vagy ahogy Warren Buffett mondása tartja : „ csak akkor derül ki, hogy kinn nincs fürdőruha, amikor a dagály elvonul” („You never know who’s swimming naked until the tide goes out”).
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
