Gondolkodunk, mielőtt döntünk?

Amennyiben azt a kérdés tennénk fel a kedves Olvasónak, hogy adjon meg egy széles sávot, amiben legalább 90 százalékos valószínűséggel benne van a helyes válasz arra vonatkozóan, hogy Magyarországon egy adott évben mennyi tojást fogyasztanak el, vajon mit válaszolna?

És ha segítenénk annyival, hogy adunk két sávot, akkor mit válaszolna?

1. válasz: 200 millió – 1 millárd között
2. válasz: 10 millió és 100 milliárd között

Nos, a helyes válasz nem is annyira lényeges, az viszont kimutatható tény, hogy a kutatások alapján még az áltagosnál racionálisabban gondolkodó emberek is a szükségesnél szűkebb sávot adnak meg. Sokan fogják az „a” választ adni annak ellenére, hogy a „b” választ tartalmazza az „a” válasz sávját, tehát a logika alapján minél szélesebb sávot kellene adnunk, hiszen annál valószínűbb, hogy benne lesz a helyes válasz. A fenti kérdésre a 0 és a 1000 milliárd is nagyobb valószínűséggel tartalmazza a helyes választ, mint egy szűk 800 milliós sáv.

A JELENSÉGET, HOGY A RACIONÁLISNÁL SZŰKEBB SÁVOT ADUNK MEG VÁLASZNAK, A TÚLZOTT ÖNBIZALOM CSAPDÁJÁNAK HÍVJÁK.

Akik a fenti kérdésre a helyes, egyébként „b” választ adták, vagy az átlagnál racionálisabban gondolkodnak, vagy már találkoztak a döntéselméletet kidolgozók (Kahneman, Thaler vagy Tversky) munkásságával.

Ha a tőkepiacokat nézzük, a fent említett döntéselméleti helyzetek rendkívül relevánsak. A tőkepiacokon van, aki csak az árakat, árfolyamokat figyeli, és vannak olyan befektetők, akik bonyolult pénzügyi modellekkel próbálják előrejelezni egy-egy vállalat vagy ország fundamentumait és az alapján hoznak döntést. Valójában rengetek féle befektetési stílus és logika létezik, ezek sikeressége időben és térben (a piacok típusai szerint) is változik. Ez a fajta sokszínűség az, ami miatt egy adott részvényben, devizában vagy kötvényben vannak eladók és vevők is, mivel máshogy gondolkodnak a szereplők egy adott termék értékét illetően.

Ami a szereplőket ma még összeköti, hogy a többségük, a mai tudásunk szerint minden ember valamilyen emberi logika, félelem, tudás és/vagy meggyőződés alapján hoz döntést.

ÍGY VALÓJÁBAN A PIACOKAT SOKSZOR AZ EMBERI GONDOLKODÁS JOBBAN BEFOLYÁSOLJA, MINT ÉPP AKTUÁLISAN A FUNDAMENTUMOK VAGY EGYÉB TÉNYEZŐK VÁLTOZÁSA. A PIACOK KISZÁMÍTHATATLANSÁGA ÍGY SOKSZOR AZ EMBERI PSZIHÉ KISZÁMÍTHATATLANSÁGÁNAK TÜKÖRKÉPE.

De vajon tényleg ennyire megjósolhatatlan az emberi viselkedés?

A fenti kérdésre sokféle válasz létezik. A közgazdaságtant meghatározó egyik alaptétel évtizedeken keresztül az volt, hogy az ember mindig racionális, kiszámítható döntéseket hoz. Ezt a domináns nézetet törte meg évtizedek kemény munkájával Daniel Kahneman társaival. Bebizonyították, hogy az emberi döntéshozatal közel sem alapul mindig a hideg logikán és a racionalitáson.

A fentiekről, az elmúlt évek egyik legjobb olvasmánya Daniel Kahneman-tól származik, akik a döntéselmélet (behaviour finance) kétségtelenül legnagyobb alakja. Könyve a „Gyors és lassú gondolkodás” egy érthető keretrendszeren keresztül mutatja meg gondolkodásunk döntéseink mögött álló olykor évezredes túlélési sémákat. Alapvetése, hogy agyunk kétféleképpen hoz döntést. A lassú gondolkodás, valójában agyunk racionálisabb fele. Ez esetben döntéseinket meghozatalához megerőltetjük, az agyunk próbálunk logikusan gondolkodni, számolni.

A gyors gondolkodást generációk alatt túlélési taktikánk részeként jött létre, gyorsan ösztönből sokszor félelmeink/érzelmeink által vezérelve hozunk döntést. Nem meglepő módon agyunk lusta és így inkább szeret gyors döntéseket hozni, így fordul elő, hogy érzelmeink/félelmeink vagy épp lustaságunk sokkal több döntésünket befolyásolják, mint a racionálisabb felünk.

Nincs ez máshogy a piacokon sem,

SZÁMOS BEFEKTETŐI MAGATARTÁST LEHET AZONOSÍTANI, AHOL NEM A LOGIKA HANEM A FÉLELEM IRÁNYÍT MINKET.

Sokszor előfordul, hogy a befektetők nem adnak el egy részvényt, amin veszteségük keletkezett, mondván „nem realizálják” a veszteséget. Ez egy rendkívül tipikus hozzáállás, a veszteségtől való félelem. Holott a veszteség a valóságban már ott van, racionálisan nézve az eszköz kevesebbet ér, pont.

A másik tipíkus ilyen helyzet a dollárjáték, ahol a szereplők elkezdenek egy dollárra licitálni úgy, hogy a második legtöbbet ajánlónak is be kell fizetnie a felajánlott összeget. A dollárjáték végeredménye szinte kivétel nélkül az, hogy a szereplők egy dollárért annak többszörösét fizetik ki, a kapzsiság a nyerni akarás és nem pedig a racionalitás vezérli őket.

A horgonyhatás a lakáspiacon és a tőzsdei elemzéseknél

Számomra a „legkedvesebb” döntéselméleti csapda a horgonyhatás. A lényege, hogy egy adott döntési helyzetben sokszor egy referenciaponthoz igazodunk. Például egy lakáseladásnál az eladó által megadott ár szokott lenni az esetek 90 százalékában az alku tárgya. Ha magasabb árat adunk meg annál mint amit fairnek tartunk jó eséllyel magasabb árat kapunk, mert a vevők ehhez a referenciaponthoz igazodnak. Vagy például az elemzők egy adott társaság árbevételének előrejelzésekor az előző év adataira támaszkodnak, ezért van az, hogy nagy válságokban a várakozásoknál nagyobbat esnek a vállalati profitok/árbevételek, mert a korábbi évek dinamikái befolyásolják a szakértők gondolkodását. Ezért van az is, hogy ha egy vállalat fundamentumai hírtelen megváltoznak, akkor az elemzők lassan reagálnak, mert lehorgonyoztak a korábbi véleményük mellett. Tucatnyi olyan minta figyelhető meg, ahol a gyors döntéshozatal, az emberi ösztönök és vagy tudattalan énünk csapdái felülírják a racionalitást.

A döntéselmélet ezer szálon kötődik Daniel Kahneman-hoz és barátjához Amos Tversky-hez, akivel közösen kutatták az emberi gondolkodás folyamatainak megismerését. A döntéselmélet kialakulásának, valamint kettejük barátságának történetét dolgozza fel Michael Lewis könyve, a „The Undoing Project, amelynek magyar fordításáról még nem hallottam.

A fenti két könyv elolvasása átfogó képet ad a döntéselmélet kialakulásáról annak lényegéről. Ennek a tudásnak a birtokában jobb döntéseket hozhatunk, könnyebben megérthetjük más emberek döntéseit, vagy akár a piacok mozgásait is. A két kötet egy jó kezdőcsomag azok számára is, akik a döntéselmélettel, mint tudományággal szeretnének könnyedebb formában megismerkedni. A fenti ízelítőn túl álljon itt Daniel Kahneman előadása, melynek címe „Thinking fast and slow”.

(A cikkben következetesen a döntéselmélet szót használtam, ugyanakkor a könyveket angolul olvastam így ez a saját fordításom. A magyar szakirodalomban többféle megnevezést is láttam, alapvetően a könyvek a „behaviour finance” kialakulásáról és lényegéről szólnak, ezt magyarul a „döntéselmélet” mellett „viselkedés közgazdaságtan”-nak is szokták fordítani.)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.