Az adatgyárakban készül a láthatatlan GDP
A személyes adat is pénz, azzal az előnnyel, hogy mindenkinek van és naponta újratermelődik. Az, hogy a Facebook, a Google és más techóriások, social platformok a kiválóan célzott hirdetésekkel váltják pénzre a személyes adatokat, csak az egyik, ismertebb része a folyamatnak, de közben egy sor szolgáltatásuk használatával jutnak értékhez a felhasználók és más vállalkozások.
Az elmúlt 15 évben széles körben és globálisan terjedtek el olyan szolgáltatások, melyek használatáért a felhasználók látszólag nem fizetnek. Közöttük az adott területen a világ ma elérhető legjobb megoldásait is ott találjuk, ilyenek például egyes kommunikációs termékek (GMail, Messenger, Viber), navigációs megoldások (Google Maps, Waze), óriás és naprakész tudástárak (Google keresőmotor, Facebook programajánlók), szórakoztatóipari megoldások (a YouTube, a Facebook, a Snapchat, az Instagram hírfolyamai), vagy egyes üzleti információs szolgáltatások (LinkedIn). Mind-mind valódi, értékes, akár pénzben is mérhető értékkel bíró – részben pénzért is értékesített – szolgáltatás.
Ezekért a szolgáltatásokért a felhasználók személyes adataikkal fizetnek, a személyes adat pedig mint egyfajta pénz kerül be a gazdasági vérkeringésbe. A személyes adatok és szolgáltatások üzleti-gazdasági rendszerét hívom adatgazdaságnak.
A személyes adat mint pénz nagyon izgalmas eszköz, ugyanis mindenkinek van. Helyből. Ráadásul
A SZEMÉLYES ADAT TÖBBSZÖR IS ELKÖLTHETŐ, SŐT MINDEN NAP TERMELŐDIK IS.
Az elmúlt évek amerikai kutatásai pedig azt mutatják, az amerikai felhasználók egyre tudatosabban kezelik pénzként viselkedő személyes adataikat: nem adják oda bármikor, bárkinek az adataikat, de odaadják bármikor, bárkinek azokat, ha értékesnek vélt szolgáltatást kapnak cserébe.
+1% a GDP-növekedés üteméhez
A felsorolt, látszólag ingyenes szolgáltatások természetesen nem létezhetnének, ha előállítóik nem tudnának a személyes adatok mellett pénzbevételt is termelni. De tudnak, méghozzá sokat és egyre többet. Pénzbevételre a személyes adatok indirekt értékesítéséből (pl. hirdetésértékesítéssel), valamint az adatok segítségével optimalizált és testreszabott termékek értékesítéséből tesznek szert, gyors növekedésüknek köszönhetően pedig egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a GDP-növekedésből.
De ez még nem minden. A személyes adatokkal fizetett szolgáltatások értéke ugyanis szerintem lényegesen meghaladja az azokat előállító vállalatok pénzbevételét.
A FACEBOOK VAGY A GOOGLE HIRDETÉS-ÁRBEVÉTELE JÓL TÜKRÖZI, MENNYIT ÉRNEK A FELÜLETEIK A HIRDETŐK SZÁMÁRA, AZONBAN NEM MOND SEMMIT ARRÓL, MILYEN ÉRTÉKET KAPNAK A FACEBOOK ESEMÉNYSZERVEZŐ ÉS KOMMUNIKÁCIÓS, VAGY A GOOGLE NAVIGÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSAINAK FELHASZNÁLÓI.
Úgy gondolom, ez az érték ma már a gazdaság egészéhez képest nézve is számottevő méretű, ugyanakkor a GDP-adatokból hiányzik.
A hiányzó érték becslésére egyelőre nem vállalkoznék, de megteszi ezt helyettem más: 2012-ben a BCG az évtized végére évi 1.000 milliárd dollár értékűre becsülte a GDP-adatokban nem látható európai adatgazdaság méretét, ami az EU GDP-jének 5-6 százaléka,valamint évente 20%-ot meghaladó mértékűre becsülte a további növekedését.
A 2012-es becslésnél ma már alighanem lehetünk bátrabbak is, az pedig szinte biztos, hogy mind az EU, mind az USA GDP-je az elmúlt 10 évben lényegesen erősebben növekedett annál, mint ami a számokból látszik. Ha a BCG becslése helyes,
AZ ADATGAZDASÁGNAK KÖSZÖNHETŐEN ÉVENTE LEGALÁBB 1%-KAL MAGASABB A GDP-NÖVEKEDÉS, MINT AMIT A SZÁMOK MUTATNAK.
Azt is bátran állíthatjuk, hogy az európai és amerikai lakosság jövedelme – benne a pénzként elkölthető személyes adatai -, és fogyasztása – benne a személyes adattal kifizetett szolgáltatások – is magasabb, mint ami az euróban és dollárban mért jövedelmi és fogyasztási adatokból látszik.
Az adatbevételből egyszer csak dollárprofit lesz
Ahogy korábban állítottam, az adatgazdaság vezető vállalatai úgy tesznek szert pénzbevételre, hogy folyamatosan transzformálják az adatbizniszüket dollárbiznisszé, és közben úgy tűnnek, mintha a semmiből teremtenének újabb és újabb bevételeket.
Valójában az történik, hogy a gyorsan és hatalmasra hízó adatbizniszükre építenek dollárbevételt is termelő szolgáltatásokat. Az aktuális nyereségek alapján nehezen magyarázható, magas árazási szintek pedig azt sugallják, hogy ezen cégek árfolyamában a befektetők már árazzák mind a növekvő adatbizniszt, mind pedig annak folyamatos dollárrá transzformálását.
Az adatgazdaság működtetői az adatgyárak
Az adatgazdaság működtetői, az adatgyárak olyan vállalatok, amelyek fogyasztói adatokat gyűjtenek, dolgoznak fel és hasznosítanak korábban soha nem látott méretekben. Ilyen a Facebook, a Google, az Amazon is. Az adatgyárak kifejezést először Michael Moritz, a világ talán legsikeresebb kockázatitőke-társasága, a Sequoia Capital egyik vezetője használta 2013-ban, létrejöttüket olyan eseménynek nevezve, amelyhez hasonló az emberiség történetében legfeljebb 2-3 lehetett.
Michael Moritz ezekkel a jellemzőkkel írta le az adatgyárakat:
- a fogyasztókhoz közel helyezkednek el, és őket vállalatokkal vagy más fogyasztókkal kapcsolják össze,
- felhasználóik ingyen vagy nagyon olcsón jutnak hozzá az adatgyárak termékeihez, mely termékek közvetlenül is hasznosak a felhasználók számára;
- a felhasználók adatokat generálnak az adatgyárak számára, melyért azok pénzt nem fizetnek;
- az adatgyárak ugyanakkor lehetőséget biztosítanak a felhasználók számára, hogy saját tevékenységgel jövedelmet szerezzenek;
- az adatgyárak üzleti méretükhöz képest nagyon kevés munkavállalót foglalkoztatnak.
Soha korábban nem látott mértékben széleskörű és részletes fogyasztói információik segítségével ezek a vállalatok feje tetejére állíthatják a teljes fogyasztói értékesítési szektort. A legsikeresebb adatgyárak a nem is olyan távoli jövőben gyakorlatilag bármilyen terméket és szolgáltatást tudnak majd értékesíteni, mert a fogyasztót jobban ismerik majd, mint bárki más, beleértve a fogyasztót saját magát.
Az adatgyárak valójában már nem termékeket árulnak majd, hanem felismeréseket. Azt az érzést, hogy ‘pont ilyen cipőt, autót, életbiztosítást akarok!’. Lassan tényleg minden adatuk megvan hozzá.
Ha nem lesz Facebook, jön majd valaki más
(A növekedés meg fog állni. Amikor már mindenki fent lesz a hálón. Forrás: RapidValue Solutions.)
A márciusi Facebook-botrány arról szólt, hogy részletes felhasználói adatok birtokában meg lehet nyerni akár az amerikai elnökválasztást is. Cipőt, autót, életbiztosítást eladni nem sokkal nehezebb, mint elnökjelöltet… Steve Bannon állítólagos mondását megfordítva: aki el tudja adni Trumpot, az el tudja adni a Crocs papucsot is. Ez a két meccs ugyan már lement, de még nagyon sok termék várja, hogy az adatgyárak majd őt adják el.
Ilyen szemmel nézve például a Tesla párharca a hagyományos autógyártókkal sem arról szól majd, kinek nagyobb az akkumulátora, motorja vagy csomagtere, hanem arról, kinek van jobb adatgyára, vagy legalábbis ki szerződik le jobban valamelyik adatgyárral. Nem meglepő, hogy – ahogy kollégám korábbi cikkében kiszúrta – egy tavaly megjelent interjúban a Mercedes vezérigazgatója is úgy fogalmazott, már nem a többi nagy autógyártó a konkurencia, hanem a Google, az Apple és az Amazon (meg persze a Tesla).
Az adatgyárak további térhódításának személyes adataink erőteljesebb védelme szabhatna határt. Erről azonban szerintem már lekéstünk. A kibertérben éljük az életünk nagyobb részét, és a percenként otthagyott digitális lábnyomunk mérete megállíthatatlanul növekszik. A Facebook-botrány következényeként számíthatunk szigorúbb szabályozásra, transzparensebb adatfelhasználásra, de a folyamat nem megállítható: személyes adataink és döntéseink egyre nagyobb mértékben kerülnek át az adatgyárak kezébe. Félelmetesen hangzik, de nagyon kevesen tiltakoznak majd ellene, mert cserébe tökéletesen testreszabott termékeket és szolgáltatásokat kapunk majd.
Michael Moritznak alighanem igaza van, az emberiség történetének 2-3 legnagyobb átalakulásnak egyikét éljük.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
