100 dollár lesz az olajár, ha Venezuela összeomlik

Venezuela úgy döntött, hogy le ugyan nem vágja az arany tojást tojó tyúkját, de biztos, ami biztos kiéhezteti. Az ország arany tojást tojó tyúkja nem más, mint az olajipar.

(Ez a cikk eredetileg az Index Pénz beszél rovatában jelent meg 2018.06.14-én)

Az olajvagyona alapján Venezuela a világ leggazdagabb országa lehetne. A feltételes módon komoly hangsúly van, pedig a számok elég egyértelműek. Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított olajkészletével, mintegy 300 milliárd hordónyi gazdaságosan kitermelhető olaj áll rendelkezésükre. A nem bizonyított, vagy nehezebben, de modern technológiával felhozható készletek még további 300-500 milliárd hordót jelentenek. Ez együtt több, mint amivel Szaúd-Arábia,Irán, Irak és Oroszország együttesen rendelkezik.

Hiába gazdagok, szegények

A fentiek alapján Venezuelában az embereknek végtelen jólétet, norvégiait jócskán meghaladó életszínvonalat lehetne biztosítani. Ehhez képest az ország egy főre jutó nemzeti összterméke 2190 dollár, ez a magyar mutató tizede, a norvég egy főre jutó GDP pedig negyvenkétszer nagyobb ennél.

A fenti helyzet abszurditásáról tanulmányok, könyvek százai szólnak és fognak szólni. Az alábbiakban azonban inkább az olajpiacot érő rövid távú hatásokra koncentrálunk.

Venezuela olajkitermelése a néhai Hugo Chávez megválasztása óta csökken. Az ország 1998-ban napi 3.4 millió hordó olaj kitermelésére volt képes. Az elmúlt 20 évben a politikai rendszer átrendeződése, a demokratikus logikától való eltávolodás, a külföldi befektetők elrettentése azonban megtette a hatását. Ezeken túl, az ország egyre kisebb mértékben költött az olajinfrastruktúrájának karbantartására. A helyzet az olajár 2015-ben bekövetkezett csökkenésével tovább romlott.

Egyre többen dolgoznak, egyre kevesebbet termelnek

Beszédes adat, hogy az állami olajvállalat a PDVSA 1998-ban 46 ezer munkavállalóval 3.4 millió hordó olajat termelt naponta. Ehhez képest jelenleg 140 ezer dolgozó alig volt képes napi 1.4 millió hordó olaj kitermelésére.

A HELYZET HÓNAPRÓL HÓNAPRA ROMLIK, AZ ELMARADT BERUHÁZÁSOK ÉS KARBANTARTÁSOK MIATT A TERMELÉS CSÖKKENÉSE GYORSUL.

Már megjelentek olyan híresztelések, hogy az állami olajvállalat a júniusi exportvállalásainak a felét sem lesz képes teljesíteni. Amennyiben valóban ez a helyzet, akkor az olajpiacnak hirtelen komoly deficittel kell szembenéznie.

A globális olajpiac kényes egyensúlya bomolhat meg Venezuela kiesésével, amelyet további egyéb tényezők is ronthatnak. Nagyságrendileg a világ olajkitermelése és fogyasztása napi 100 millió hordó körül alakul idén. A kereslet vélhetően 1.5-1.7 millió hordóval bővül, amiben Kína és India fogyasztásának emelkedése játssza a döntő szerepet. A kínálat bővülését nagyrészt az Egyesült Államok biztosítja, amelynek napi kitermelése vélhetően 1.3 millió hordóval bővül 2018-ban, közel napi 11.3 millió hordóra.

A gond az, hogy az USA olajinfrastruktúrája alapvetően nem arra lett kitalálva, hogy az ország olajat exportáljon, hiszen évtizedeken keresztül külföldről biztosította a szükségletének jelentős részét. A fentieken túl, az ország belső vezetékrendszere és szállítási infrastruktúrája sem tud lépést tartani a növekvő olajkitermeléssel. Emiatt

AZ IDEI OLAJTERMELÉS BŐVÜLÉS EGY JELENTŐS RÉSZE BESZORULT AZ USA-BA.

Ezt a helyzet mutatja jól, hogy Amerikában kereskedett WTI az északi tengeri Brent típusú olajhoz képest hordónként 10 dolláros diszkonton forog. A helyzet természetesen javulni fog de vélhetően 2019 végéig várni kell arra, hogy az infrastrukturális fejlesztések feloldják a szűkös szállítási kapacitások miatti nehézségeket.

A lényeg, hogy az Ázsiában keletkező kereslettöbblet nehezen találkozik, azzal az addicionális kínálattal, amelyet az Egyesült Államok biztosít. A fentieken túl, az év második felétől az Iráni szankciók újbóli bevezetése tovább csökkentheti az USA-n kívüli olajkínálatot.

Mit lép, ha lép az OPEC?

Így már a Venezuelai termeléscsökkenés nélkül is feszített piacon jelentőset ronthat az, ha a Dél-Amerikai ország teljesen kiesik a termelésből. Ezt a feszült helyzetet tompíthatja az OPEC olajkartell soron következő, június 22-i ülésén, amikor is a korábbi olajkitermelés csökkentési megállapodásukon lazíthatnak a tagországok és Oroszország. Erre vélhetően akkor kerülhet sor, ha Venezuela tartós kiesésével számolnak a szereplők.

Ha a dél-amerikai ország ténylegesen kiesik a termelésből, akkor az OPEC képes a világpiac segítségére sietni, de csak lassan. Egyrészt eltérő vélemények vannak arról, hogy mennyi valós és tartós tartalékkapacitásokkal rendelkeznek az OPEC országok és Oroszország. Továbbá, ha fel is tudják pörgetni a termelést ahhoz is idő kell, valamint az is időigényes, hogy ezek az extra hordók eljussanak a világpiacra. Egy június végi termelésbővítési megállapodás vélhetően szeptember környékén lesz képes enyhíteni az olajpiaci feszültségeken, magyarul a legkritikusabb nyári hónapokban szokatlanul magas olajár is kialakulhat.

A fentiek persze Venezuela kiesése esetén történhetnek meg, aminek jelenleg 20-30 százalékos a valószínűsége, tehát nem eldöntött esemény.

A valószínűbb forgatókönyv, hogy folytatódik a dél-amerikai ország olajkitermelésének lassú, ámbár gyorsuló ütemű csökkenése. Így bár a 100 dolláros olajár valószínűsége nem extrém nagy, az ár tartós esése sem valószínű.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.