Túllőhet a célon a fekete arany – Befürödnek a szakértők?
Lower for longer - a tartósan alacsony olajár gondolata tavaly nyáron terjedt el a gazdasági sajtóban és az olajiparral foglalkozó elemzők között. A tézis alapja az volt, hogy az USA olyan mértékben emeli kitermelését, ami tartós nyomást gyakorol az árra. Azóta fél év alatt 40 százalékkal emelkedett az olajár - pont akkor volt érdemes olajat vásárolni, amikor az elméletet a sajtó is felkapta.
(Ez a cikk eredetileg a Concorde Iránytű magazin 2018. májusi számában jelent meg.)
Pedig a jóslat egyik része bevált: az USA olajtermelése szinte minden nap új csúcsokat dönt. A gond sokszor nem a piacok kiszámíthatatlanságában, hanem az emberi gondolkodás irracionalitásában keresendő. Sok esetben a legutóbbi élményből és legfőképp a múltból merítjük a jövőre vonatkozó elképzeléseinket.
Az olajszakértők nem először tévedtek nagyot: legutóbb 2014-2015-ben, amikor 100 dollár közeléből az olaj ára közel 20 dollárig esett. Az esés okairól persze sokat lehet vitatkozni, vannak akik hisznek az összeesküvés elméletekben és az OPEC (olajkartell) stratégáinak láthatatlan kezében. Objektíven nézve viszont az olajár azért omlott össze, mert a világ és az olajipari szakemberek rájöttek, hogy az USA-ban brutálisan sok olajat termelnek és fognak is termelni, köszönhetően a palaolaj kitermeléséhez kapcsolódó technológiai fejlődésnek. Ez utóbbi felismerés is csak akkor jött, amikor már rekordszintre emelkedtek az olajkészletek és emiatt az olajár összeomlott. Ez a sokkszerű piaci pánik sokaknak beégett.
Akkor mi okozta a 40 százalékos olajár emelkedést az elmúlt fél évben miközben az Egyesült Államokban továbbra is rendíthetetlenül nő a kitermelés? Az, hogy most viszont csak erre figyelnek az elemzők, a szakértők, a befektetők. Még az előző sokk hatása alatt vannak: megtanulták, hogy az olaj árát az USA termelése határozza meg, hiszen amikor legutóbb tévedtek, akkor ezt nézték el. Ergo mindenki csak azt figyeli, mi történik az USA kitermelésével és mással nem is foglalkoznak.
Pont ez a gond, ugyanis az alacsony olajár miatt számos országban kevesebbet tudnak az olajinfrastruktúra fejlesztésére költeni. Van olyan ország, amelyik csak az olajból él és a 100 dolláros olajárhoz szokott. Ilyen például Venezuela ahol a 2014-es 2,4 millió hordós napi kitermelés mára 1,5 millió hordóra olvadt (és a politikai rendszer is beleroppanhat abba, ha erről a szintről tovább esik a kitermelés). Vannak olyan mezők, amelyeket ilyen olajár mellett például nem érdemes fejleszteni, ilyenek például a mélytengeri mezők többsége is.
Kínának és Indiának még sokkal több olaj kell
Miközben a piac csak az amerikai kitermelésre koncentrált, volt még egy tényező, ami tavaly jelentős meglepetést okozott: a kereslet vártnál nagyobb bővülése. Mind Kína, mind India jelentősen növelte a fogyasztását, utóbbi esetében például a tömeges, kétkerekű motorokról autókra váltásnak volt és lesz jelentős hatása. Úgy általában pedig a gyorsuló világgazdasági növekedésnek is pozitív hatása volt a keresletre.
A fentiek eredőjeként pedig a drasztikusan bővülő amerikai kitermelés ellenére a világ kitermelt kőolajkészletei rekord mértékben csökkentek az elmúlt 12 hónapban.
Sokak szerint az OPEC olajkartell most is jelentős hatást gyakorol az olaj árára. Az külön cikket érne, hogy ez miért nincs így. Ahogy korábban az olajár esését sem sikerült megállítaniuk, úgy az elmúlt hat hónap emelkedésében is jóval kisebb a szerepük annál, mint amit ők magukról kommunikálnak, és ami a számokból hihetőnek tűnik. Egyrészt az OPEC súlya a világ olajtermelésében már korábban is a kritikus szint közelében volt annak tekintetében, hogy egyáltalán képesek-e kartellként befolyásolni az árakat. Másrészt, a sokat hangoztatott termeléscsökkentés, ami „stabilizálta az olajárat”, pusztán egy mesterségesen felpörgetett szintről történt, ami hosszú távon amúgy sem volt fenntartható. Így a kommunikáción túl, a valós hatása a „kartellnek” az olajárra jóval kisebb volt és lesz is a jövőben.
Az olajár hosszú távú jövőjét természetesen beárnyékolja az elektromos hajtásláncok elterjedése, ugyanakkor ez egy nagyon lassú folyamat. Recesszió vagy jelentős gazdasági lassulás hiányában viszont elképzelhető, hogy az következő években fogunk még látni a mainál is magasabb olajárakat különösen akkor, ha néhány olajfüggő államban meginog az aktuális politikai rezsim stabilitása.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
