Boris Johnson valójában még nem veszített

Szemben Theresa May-jel, Boris Johnson előre felmérte, hogy a jelenlegi parlament bármire képes, hogy megakadályozza a brexitet. Azt is tudta, hogy parlament megkerülésére lényegében nincs esélye, így a héten elszenvedett vereségei kalkulált veszteségnek tekinthetők. Johnson valódi célja egy olyan választási siker, mely biztos többséget ad a brexitereknek: azonban nemcsak egy választás eredménye, hanem az időpontja is bizonytalan, ami tovább bonyolítja az egyébként az EU27-eken is nagyban múló kérdést, kérnek-e, és ha igen, milyen feltételekkel kapnak esetleg halasztást a britek a jelenleg érvényes október 31-i kilépési dátum előtt.

picture

(A Concorde blogján folyamatosan követjük a brexit legfontosabb fejleményeit, eddigi elemzéseinket és összes cikkünket itt olvashatják el.)

Boris Johnson elvesztette miniszterelnökként vívott első csatáit, amelyeket a brexit megvalósítása érdekében a parlamenttel vívott háborújában vállalnia kellett. Ezeknek a csatáknak sem az elkerülésére, sem a késleltetésére, sem a megnyerésére nem volt reális esélye, amit legközelebbi szövetségeseinek nyilatkozataiból tudhatóan pontosan fel is mért legkésőbb a Downing street 10-be való beköltözésekor.

Theresa May-jel ellentétben megértette, hogy a parlament látszólagos döntésképtelensége mögött mi áll. Míg May abból indult ki, hogy a véleménykülönbségek technikai, elvi, stratégiai, szakpolitikai, ideológiai, legrosszabb esetben belpolitikai természetűek, addig

JOHNSON A BREXITER TORY KEMÉNYMAG HATÁSÁRA FELFOGTA, HOGY A JELENLEGI ÖSSZETÉTELŰ PARLAMENT – SZŰK TÖBBSÉGGEL UGYAN, DE – KÉSZ BÁRMIRE, HOGY AZ IDŐK VÉGEZETÉIG KÉSLELTESSE, ÉS EZZEL ESETLEG LEÁLLÍTSA A BREXITET.

A célja eléréséhez vagy meg kellett volna kerülnie a parlamentet, amire alig volt esélye, vagy szét kell zavarnia, és el kell érnie az előrehozott választásokat. Eddig minden a vártnak, a valószínű forgatókönyveknek megfelelően alakult, Johnson szempontjából nézve nem szólt közbe a váratlan szerencse – a parlamentben veszített, a küzdelem már a választások kieszközléséért zajlik, tulajdonképpen csak az időzítés kérdése van nyitva.

Az időzítés azonban most élet-halál kérdés a maradáspárti képviselők számára. Világos, hogy ha Johnson tud kormányt alakítani egy választást követően, egy maradáspárti képviselőktől megtisztított parlamenti többség élén, akkor a brexit az első adandó alkalommal, az éppen aktuális halasztás lejártakor be fog következni. Ha ez a helyzet október 31-e előtt következik be, akkor november 1-én Nagy-Britannia már nem tagja az EU-nak. Ha utána, akkor még néhány hónapig élhet a remény.

De csak a remény. A parlamenti csatazaj újra és újra eltakarja a lényeges kérdéseknek még a belpolitikai vonatkozásait is: a brexitről népszavazás döntött, és ezért annak közjogi vonatkozásaitól függetlenül csak egy másik népszavazás állíthatná le a folyamatot. A maradáspártiak halogató harcának egyetlen reális pozitív kimenetele a kitartás a közvélemény megbízható átfordulásáig, és egy megismételt népszavazás megtartásáig. Az ellen azonban nincs orvosság, azon nem segít sem választás, sem népszavazás, sem a kilépés, sem a bennmaradás, hogy a brexit a brit politika minden mást maga mögé utasító, alapvető törésvonalává vált az elmúlt években. Nagy-Britannia számára ez azt jelenti, hogy semmi esélyük a kérdés tartós és békés rendezésére, a szálak elvarrására, ebből a szempontból mindegy, hogy a kilépés belátható időn belül bekövetkezik-e, és ha igen, milyen feltételekkel. Ha bekövetkezik, a maradáspártiak másnap megkezdik a visszatérést célzó politikai munkát, ugyanígy, amíg be nem következik, a kilépéspártiak nem fogják feladni.  A sebek gyógyíthatatlanok.

Az igazán lényeges kérdés az EU 27-ek pozíciójának alakulása

Az elképesztően pörgő híráramlásban könnyen kialakul vagy éppen visszatér az a tévképzet, hogy a brexit kérdéseit egymással háborúzó brit politikusok dönthetik el. Ezzel szemben a helyzet az, hogy

EGY ESETLEGES HALASZTÁS UGYANÚGY AZ EU 27-EK KEGYELMÉTŐL FÜGG, AHOGY EDDIG

Sokan magától értetődőnek tartják, hogy az Európai Tanács a kezében szorongatott pecséttel csak arra vár, hogy szentesíthesse a britek kegyelmi kérvényét. Nem így van.

Az EU vezető politikusai között többen is voltak, akik a brit maradáspártiakhoz hasonlóan szinte bármire késznek a mutatkoztak a folyamat leállíthatóságának reményében. Ha azonban úgy látják, hogy a brexit technikai leállítása egyetlen napig sem szabadítaná meg az EU-t a brexit problémájától, az hamu alatt izzó parázsként ugyanúgy velük marad, akár további évtizedekig, akkor egészen más képük alakul ki arról, hogy mit veszíthet az európai projekt a brexit-tel. Johnson kormányalakításának már a puszta ténye is fontos állomás ezen az úton.

Merkel és Tusk tavaszi pozíciója ennek megfelelően sokat  veszített az erejéből az elmúlt hónapokban, míg a nemzetközi politikában éppen némileg erősödő, növekvő tekintélyű Macron álláspontja, hogy tudniillik essünk már túl rajta, foglalkozzunk már magunkkal, radikális, harcias kiállásból mostanra a józan ész halk, de erőteljes hangjává változott. Nem az álláspontok változtak, hanem a realitások váltak mindenki számára nyilvánvalóbbá. Az EU 27-ek továbbra is kérlelhetetlen merevsége a kilépési egyezmény újratárgyalhatósága ügyében ebben a helyzetben már a beletörődés jeleként értelmezendő. Gyakorlati értelemben ugyanis teljesen irracionális lenne – olyan kérdések megtárgyalásától zárkózik el az EU, amelyeket a kilépést követően a legrövidebb időn belül úgyis rendeznie kell.

Az északír-ír határ ellenőrzésének módját éppúgy villámgyorsan ki kell majd találni és végig kell tárgyalni egy rendezetlen kilépést követően, mint ahogy a kereskedelmi kapcsolatok sem maradhatnak tartósan pusztán a WTO keretei között. Az, hogy az EU 27-ek ennek ellenére, ebben a helyzetben is kizárják az érdemi tárgyalásoknak még a megkezdését is, és a britek részéről továbbra is a feltétel nélküli megadást tartják az egyetlen elfogadható megoldásnak, azt jelzi, hogy a kohézió erősítése, a túlélés parancsa, a kilépő megbüntetésének szándéka még szimbolikus kérdésekben is döntő, hát még a tartalmiakban.

AZ EURÓPAI TANÁCS OKTÓBERI ÜLÉSÉIG NEM FOGJUK MEGTUDNI, HOGY AZ EU 27-EK KÉSZEK-E LEZÁRNI AKÁR A BRITEK HELYETT A KÍNSZENVEDÉST,

az azonban szinte biztosra vehető, hogy pontosan olyan halasztást, amilyet a britek esetleg kérnek, nem fognak megszavazni. Az előző két alkalommal is az történt, hogy a brit kérelmet egyfajta kiindulási alapként kezelték, a részleteit semmilyen tekintetben nem vették figyelembe, hanem adtak helyette egy másik, az adott helyzetben a britek által kötelezően elfogadandó, és kellőképpen megalázó ajánlatot. Annak a miniszterelnöknek, akit ismertek és partnerként elfogadtak. Ez utóbbi feltételek októberben nem állhatnak elő.

Ez a kormány nem fog halasztást kérni

A „stop no-deal” törvény, amely harmadszor is halasztási kérelem beadására kötelezi a kormányt, megnyugtatta a piacokat, megnyugtatott sok ezért küzdő maradáspárti politikust, alighanem alaptalanul. Johnson ugyanis egy dologban egészen biztosan tartani fogja a szavát: ő személyesen nem fog halasztást kérni. Ha a parlament rá tud kényszeríteni egy miniszterelnököt a halasztási kérelem beadására másfél hónap múlva, az a miniszterelnök már nem ő lesz.

picture

Boris Johnson nem blöfföl

Az egyetlen prudens megoldás az, ha mindenki egy október 31-én, megállapodás nélkül bekövetkező brexittel számol alapforgatókönyvként. Johnson tárgyalási pozíciója rosszabb, mint May-é volt, az EU-27-ek oldaláról nézve pedig nála rosszabb miniszterelnök pedig már nem jöhet.

Jelen állás szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az ellenzéki pártok nem járulnak hozzá a választások „időben” való megtartásához, tehát előbb biztosítanák a halasztást, és utána tartanák a választásokat. Ha így lesz, Johnson-nak legkésőbb október 20-án le kell mondania, hogy állni tudja a szavát. Ha így jár el, azaz még kibekkeli a 17-én és 18-án megtartott EU csúcsot, akkor a parlamentnek napok alatt kellene kiállítani egy új miniszterelnököt, aki körmöl egy levelet, és belehajtogatja egy brüsszeli címzésű borítékba. Ezt követően újra össze kellene ülnie egy rendkívüli csúcsra az EU 27-ek vezetőinek, hogy bizonyára jó hangulatban jóváhagyjanak egy hosszabbítást, amely hosszabbítás majdani meg nem hosszabbításáról talán már újra a közben lezajló választásokat esetleg megnyerő Boris Johnson fogja őket szívélyesen tájékoztatni, ismét miniszterelnökként, mindössze néhány héttel vagy egy-két hónappal később. Nem tűnik sima menetnek.

Csak egy dolog biztos továbbra is. Ha netán sikerül elkerülni valahogyan október 31-én a megállapodás nélküli brexitet, az csak a káosz további elmélyülésén keresztül lehetséges. Johnson eheti vereségeire nagy reményeket építeni felelőtlenség.

(A cikk először az Indexen jelent meg, 2019.09.08-án. Címlapkép: Flickr)


Ajánló

picture

Boris Johnson nem blöfföl

Olvasási idő: 7 p
Az egyetlen prudens megoldás az, ha mindenki egy október 31-én, megállapodás nélkül bekövetkező brexittel számol alapforgatókönyvként. Johnson tárgyalási pozíciója rosszabb, mint May-é volt, az EU-27-ek oldaláról nézve pedig nála rosszabb miniszterelnök pedig már nem jöhet.
picture

Brexit: megreccsent a német-francia tengely

Olvasási idő: 4 p
Merkel szinte bármeddig adna haladékot, ha ezzel benttartaná az angolokat, Macronnak nincs ideje erre várni az egyébként közös, az integráció mélyítését célzó terveikkel, amikben az angolok amúgy is csak akadályok.
picture

Írország és a Brexit – lehetőségek és kockázatok

Olvasási idő: 4 p
A brit és az ír gazdaság integrációja olyan mély, hogy nem lehet kérdés, Írország is veszít a brexittel. De bizonyos területeken a brit kilépés már most valóságos aranykort indított el Dublinban, az írek pedig minden jel szerint élnek is a számukra történelmi lehetőséget is jelentő brexittel.