A „Tariff Man” és a mexikói póker

picture

Azt már megszokhattuk, hogy Donald Trump tweetjei számos esetben komoly piacmozgató hatással bírnak, másfél héttel ezelőtt azonban még az őt szorosan figyelők számára is tudott újat mutatni: a bevándorlási krízisre – ami tényleg komoly, elég csak arra gondolni, hogy egyedül májusban Honduras teljes lakosságának fél százaléka akadt fenn a mexikói-amerikai határon – válaszul bejelentette, hogy fokozatosan emelkedő, októberre 25 százalékra növekvő büntetővámot vet ki minden, a déli szomszédtól származó importra. A hír megdöbbentette a gazdasági szereplőket, főként azért, mert erről korábban egyáltalán nem volt szó, a megelőző heteket pedig pont az új szabadkereskedelmi megállapodás, az USMCA ratifikációs folyamatának hírei töltötték ki.

Az évente mintegy 350 milliárd dollárnyi mexikói import megvámolása komoly áremelkedést, egyes, a határon átívelő beszállítói láncokat kiépítő szektorokban pedig egyenesen elviselhetetlen terhet jelentett volna, olyat, amit nem lehet kigazdálkodni. A lépésnek az amerikai Kongresszusban is rengeteg ellenzője volt, az üzleti szektor pedig szinte egyöntetűen elítélte. Látszólag Trump mégis kemény fejjel ment előre, nem figyelve ezekre a kritikus hangokra. Miért történt mindez?

2020 immár eléggé közeleg, demokrata oldalon már bő egy évvel a jövő novemberi választás is teljes erővel dübörög a kampány. Ebben a környezetben Trump számára is fontos, hogy fel tudjon mutatni komoly eredményeket, megerősítve szavazói bázisát és esetleg meggyőzve a bizonytalan szavazókat.

Trump ígéretmérlege: 2-1

Az elnök 2016-ban három komoly ígérettel vágott neki „Make America Great Again” kampányának:

  • adócsökkentést,
  • az USA globális politikai és kereskedelmi újrapozícionálását, és
  • az illegális bevándorlás drasztikus csökkentését ígérte.

Az első, komoly fiskális áldozatokkal ugyan, de sikerült, a második pedig gőzerővel dübörög. A harmadik kérdésben viszont nemhogy javulás, hanem egyenesen látványos romlás következett be, ami Trump számára már komoly politikai kockázattá, az elnök karakterét ismerve pedig presztízskérdéssé is vált. „You don’t mess with Trump” hangoztatta többször is.

Nem a mexikói állampolgárok ismét felélénkült „utazási kedvének”, hanem

A MEXIKÓTÓL DÉLRE ELHELYEZKEDŐ HÁROM KÖZÉP-AMERIKAI ÁLLAM, GUATEMALA, HONDURAS ÉS EL SALVADOR KATASZTROFÁLIS KÖZBIZTONSÁGI HELYZETÉNEK ÉS POLITIKAI VISZONYAINAK, SZÉTESETT INTÉZMÉNYRENDSZERÉNEK KÖSZÖNHETŐ AZ ILLEGÁLIS BEVÁNDORLÁS TAVASZI FELPÖRGÉSE.

Ezekben az országokban mindennapossá vált az állampolgárok elleni durva fizikai erőszak, zsarolásokkal, kivégzésekkel, emberrablásokkal színesítve. Független megfigyelők szerint csak idő kérdése volt, hogy a kilátástalan körülmények miatt emberek tömegei indulnak el északra, és ha már útra keltek, meg sem állnak a Rio Grandéig.

Bár korábban Mexikó tett arra ígéretet, hogy próbálja tompítani az USA határára nehezedő nyomást, a valóságban nem sok mindent tett, a helyi hatóságok lényegében csak elkísérték a délről érkező bevándorlókat. A migrációs célú költségvetést pedig a puritán fiskális politikát ígérő Andres Manuel Lopez Obrador új elnök (akit a köznyelv csak AMLO-ként emleget)  lényegében lefelezte – kevesebb pénzből pedig nyilvánvalóan nem lehet több potenciális migránst visszatartani. Emellett a mexikói közigazgatás és intézményrendszer sem a legütőképesebb, elég csak az országban 13 éve tartó és ma sem csillapodó drogháborúkra gondolni.

Miért nem logikus a Mexikóval szembeni büntetővámok bevezetése?

Ennek számos oka van, de kettő ezek közül is kiemelkedik. Az egyik, hogy az USA déli szomszédjának recesszióba döntése újra felpörgethetné a magából Mexikóból északra irányuló migrációt, ami az elmúlt években a javuló mexikói gazdasági körülmények miatt nettó módon lényegében már eltűnt. A másik, talán ennél is fontosabb szempont, hogy az amerikai beszállítói láncokba hihetetlen módon beépült a mexikói gyártás, számos alkatrész többször is átlép a határon, amíg késztermékként az USA polcaira kerül, a tényleges költségnövekedés tehát jóval nagyobb lenne, mint azt az első pillanatban gondolnánk. A gyártást pedig logisztikai és kapacitásbéli, valamint költségszempontok alapján sem lehet gyorsan és könnyen északra költöztetni. Mindezek miatt a tervezett lépésnek magán a szűken vett adminisztráción túl minimális volt a támogatottsága, sőt a hírek szerint még a kereskedelempolitikai „héja”, Peter Navarro sem támogatta azt, bár később azért kénytelen volt a javaslat mellé állni.

Trump hozta a formáját és most bejött neki

Trump tehát bepöccent és a tőle már megszokott stílusban elkezdett pókerezni. Bár tudta, hogy széles kereskedelempolitikai jogköre ellenére a vámemelés nem lesz népszerű, úgy gondolta, hogy Mexikó a várható óriási gazdasági károk miatt előbb fog meghajolni, mint ahogy az amerikai Kongresszus és a vállalati szektor nyomása miatt ő lesz kénytelen döntésétől visszalépni. Azaz Mexikó előbb dobja be lapjait, mint ahogy neki kell terítenie. És ebben nem is tévedett.

picture

Hogyan tárgyal egy New York-i ingatlanvállalkozó?

A kereskedelmi háború komoly recessziós kockázati tényezővé vált. Trump keményen akar tárgyalni, de közben mindenki megsérül – Magyarország sem kivétel.

Segítette Trump győzelmét a pénzügyi szektor is: külön problémává vált Mexikó számára, hogy a kialakult kereskedelmi konfliktus miatt az ország a Fitch-től is kapott egy leminősítést, a piacok pedig idegessé váltak, a peso árfolyama is látványosan gyengült. Mexikó tehát nemcsak reálgazdasági oldalról került nyomás alá. Egy elszálló hozamfelár a legutolsó dolog, ami hiányzik az egyébként is a recesszió szélén lévő országnak.

A mexikói kormány azonnal komoly delegációt indított Washingtonba és számos dolgot megígért. Az újonnan létrehozott Nemzeti Gárda jelentős részét a guatemalai határra vezényli, megígérte, hogy pénzügyi szankciókat vezet be az embercsempészek ellen, ezen túl lényegében visszafogadja az USA által elfogott bevándorlókat is addig, amíg azok amerikai menekültügyi eljárása lezajlik.
Trump szerint emellett még a túltermeléstől szenvedő amerikai farmerektől is jelentős mennyiségű beszerzést hajt végre Mexikó, némi árukapcsolást végrehajtva ezzel – bár a hírt a déli szomszéd nem erősítette meg.

Érdekes és az európai sajtóban szinte soha nem említett mellékszál, hogy AMLO látványosan kerüli a konfrontációt az USA-val és hivatalba lépése óta szinte kizárólag belpolitikai kérdésekre koncentrál – két éve az országot sem hagyta még el. Ez lehet, hogy reálpolitika, lehet, hogy félelem –  a pontos választ nem tudjuk. De AMLO konfliktuskerülő magatartása is segíthette a megállapodás létrejöttét.

Egy mexikóvárosi elemző szerint a vállalások után „Mexikó ugyan nem fizet a Fal építéséért, de maga Mexikó lesz a Fal”. Ez a kijelentés talán kissé elnagyolt, de az tény, hogy az ország a korábbinál jóval nagyobb részt vállal a probléma kezelésében, még akkor is, ha az ígéretek teljesítésével kapcsolatban érdemes szkeptikusnak lennünk. De rövidtávon nézve

TRUMP MOST KEMÉNYEN JÁTSZOTT ÉS EZÚTTAL  NYERT.

Igaz, Kínával szemben Mexikónak gyengébb lapokat osztottak. Trump a jövőben ugyan még népszerűtlenebb lesz Mexikóban, de az ő szavazói nem ott, hanem egy határral északabbra élnek.

Az igazi megoldás persze nem ez a „deal”, hanem a közép-amerikai kivándorlás okainak megszüntetése lenne, melyhez pénz és politikai akarat, valamint a három problémás országban kialakult viszonyok radikális átalakítása kellene – ezzel kapcsolatban viszont nem lehetünk optimisták.


Ajánló

picture

Kereskedelmi háború újratöltve: "The greatest game of chicken ever"

Olvasási idő: 4 p
Vámemelés ide vagy oda, az USA külkereskedelmi hiánya Kínával szemben csak nőtt az elmúlt években is. Peking megbüntetését az amerikai közvélemény és politikusok többsége is támogatja. Közben mindkét fél érdeke a megállapodás lenne, de az álláspontok felkeményedtek és "arcvesztés", azaz belpolitikai veszteség nélkül nehéz ebből jól kijönni.
picture

Hogyan tárgyal egy New York-i ingatlanvállalkozó?

Olvasási idő: 4 p
A kereskedelmi háború komoly recessziós kockázati tényezővé vált. Trump keményen akar tárgyalni, de közben mindenki megsérül – Magyarország sem kivétel.
picture

Homofób populista liberális gazdaságpolitikával

Olvasási idő: 3 p
Szinte biztosnak látszik, hogy vasárnap a brazilok Jair Bolsonarót választják meg elnöknek. Beszólt mindenkinek, nőknek, melegeknek, de közben nyugdíjreformot, privatizációt hirdet. És persze a felemelkedését is megalapozó antikorrupciós politikát és közbiztonságot.