A földrajz fogságában

picture

Ötödik osztályban a thermopülai csatáról hallva fogant meg bennem a gondolat: lehet, hogy a földrajz órákon is egy picit jobban kellene figyelni. Innentől kezdve tanulmányaim során többször is feltettem magamnak a kérdést, hogy a történelem alakulását vajon mennyire befolyásolta, hogy bizonyos népcsoportok hol települtek le, illetve – gazdasági érdeklődésem korai bizonyságaként –, hogy a terület földrajzi adottságai mennyiben befolyásolták az ott élők jólétét, gazdasági fejlődését.

Aztán a “Miért buknak el a nemzetek?” című könyv  (James Robinson, Daron Acemoglu, 2012, magyarul 2013) e kérdések egy részére választ adott – de mivel szerzői a politikai és gazdasági intézményrendszer fölényét hangsúlyozzák minden egyéb tényezővel szemben, a „földrajzi predesztináció” gondolata továbbra is ott motoszkált bennem. Így amikor megláttam Tim Marshall A földrajz fogságában című könyvét egy könyvesbolt gazdasági részlegénél, tudtam, hogy nem szükséges elolvasni a hátoldalát, mehetek egyből a kasszához.

Marshall részletezi azokat a földrajzi tényezőket, amik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a könyvben tárgyalt tíz régió a jelenlegi társadalmi, technológiai és gazdasági szintjét érje el. Emellett rengeteg világpolitikai eseményre kitér, kontextusba helyezi azokat, és lehetséges megoldásokat vázol fel – mindezt a földrajzi adottságokból kiindulva.  Olyan kérdésekre kap – elsősorban a földrajzra visszavezetett – választ az olvasó, mint például:

  • Miért játszott szerepet Japán földrajza az atomtámadásban?
  • Mitől fél Putyin éjszakánként?
  • Miért az Egyesült Államok lett a világ egyik szuperhatalma?
  • Kié lesznek az Északi Sarkvidék alatt rejtőző olaj és gázmezők, ha a globális felmelegedés hatására a jég visszahúzódik és ezek a területek megközelíthetővé válnak?
  • Kína és India két népes és hatalmas ország, 2600 kilóméter hosszú közös határuk van, mind politikai mind kulturális szempontból mélységesen különböznek. Kíváncsi lennék, hányan találnák el, hogy idáig hány fegyveres konfliktus volt köztük?
  • Miért tört ki az „arab tavasz”?

Az atombomba és a földrajz

A Japán elleni „békaugrás” hadművelet során az amerikaiak hatalmas veszteségek árán szigetről szigetre küzdötték át magukat a Csendes-óceánon. Látva a mindenre elszánt, fanatikus ellenséget, egy idő után az amerikaiak elálltak hadművelet folytatásától, tartva a további komoly veszteségektől. Emiatt egy alternatív – stratégiailag „optimálisabb” – megoldást, a nukleáris opciót választották. Ha a terep kedvezőbb lett volna, Amerika talán más taktika mellett dönt, és végig küzdi magát Tokióig…

Putyin és a sztyeppe

Putyin félelmére áttérve Marshall rámutat: az orosz politika mindig is törekedni fog arra, hogy a kelet-európai síkság oldaláról biztosítsa érdekszféráját. Enélkül túlságosan széles felületet hagyna egy esetleges támadónak, ráadásul a határvonalat átlépve sík terep nyúlik egészen Moszkváig. Habár az orosz hadsereget sohasem szabad lebecsülni, közel 3000 kilométer szélességű arcvonalat valószínűleg csak jelentős nehézségek árán tudna védelmezni – és ahogy azt a történelmi példák is mutatják, ez már többször nem sikerült. Ebben a kontextusban könnyebben érthetővé válik az orosz motíváció a Kelet-Ukrajnában zajló proxy háború mögött, vagy a Fehérországgal kapcsolatban nemrég újra felmerült „szorosabb integráció”  gondolata mögött is.

Az orosz medve másik gyenge pontja Marshall szerint a meleg tengeri kikötő – „ahol a víz sohasem fagy be”  – hiánya. Egy olyan kikötőé, ami közvetlen kapcsolatot biztosít a világtengerrel, elérhetővé tesz fontos kereskedelmi útvonalakat, az orosz katonai jelenlét támasza lehet az óceánokon. Afganisztán egykori megszállása is többek között ezt a dédelgetett álmot segített volna megvalósítani, és ebben a kontextusban egészen logikus lépés a Krím félszigeten lévő szevasztopoli kikötő „biztosítása”.

Természetesen a könyv részletesen ír a forró orosz témákról: a balti államok helyzetéről, a Krím annektálásáról, illetve az oroszok egyik leghatékonyabb fegyveréről, a földgázról és a kőolajról is.

Az USA-t jó adottságai is segítették világhatalmi szerepéhez

A földrajzi adottságok egyértelmű nyertese az Egyesült Államok. Keletről és nyugatról több ezer kilométernyi óceán védi, északon ott a „kanadai pajzs”, délen pedig Mexikó nem jelent valós fenyegetést. Termékeny és hatalmas művelhető termőföld, a föld alatt bőségesen kitermelhető fosszilis energiahordozók, a világ leghatalmasabb belső víziút rendszere biztosította a gazdasági motort. Ezek a jellemzők mind hozzásegítették az Egyesült Államokat ahhoz a hatalmi szerephez, amit jelenleg is betölt. Ahogy oda-vissza kölcsönhatásról beszélhetünk a tekintetben is, hogy bár az USA 50 tagállamból áll, ezek olyan módon alkotnak egy nemzetet, ahogyan az Európai Unió 28 önálló tagországa soha nem lesz képes. Az amerikai átlagpolgár mindenekelőtt az Államok polgára, csak utána gondol arra, hogy oregoni, texasi vagy éppen alaszkai.

Az adottságok rácsai között

A földrajzi adottságok mindig is egyfajta börtönt jelentettek az egyes országoknak – a korábban feltett kérdésekre adott választ meghagyom a könyv olvasóinak –, az adottságok korlátai pedig jelentősen befolyásolják, mi alkot egy országot, és mivé válhat egy nemzet. Ugyanakkor e rácsok közül a politikusok gyakran megpróbálnak kitörni.

Ilyen kitörésnek tekinthető Kína esetében, amikor tengeri hatalmi ambícióit úgy jelentette be a világnak, hogy váratlanul felbukkant a Kelet-kínai-tengeren gyanútlanul haladó Egyesült Államok hadiflottájának repülőgéphordozó csoportja mellett. Marshall szerint ez annyira megalázó lehetett az amerikaiaknak, mintha a Pepsi menedzserei hirtelen felbukkannának a Coca Cola igazgatótanácsi ülésén, miután fél órán át hallgatóztak az asztal alatt.

Marshall kitér Afrika és a közel-keleti régió helyzetére is, és a sok egyedi adotság mellett rámutat, hogy az önkényesen vonalzóval megrajzolt országhatárok logikája csődöt mondott, sőt, azok magukban hordozzák az etnikai konfliktusok kockázatát.

„A földrajzi adottságok miatt az itteniek többsége a peremvidéken élt és a gyarmatosítók megérkezése előtt álmukban sem jutott eszükbe, hogy nemzetállamokat alkossanak és szerződésekben rögzített határokat rajzoljanak. Teljesen értelmetlen volt számukra a gondolat, hogy egy bizonyos helyen élő ember csak akkor kelhet útra a régióban és látogathatja meg ugyanazon törzshöz tartozó rokonát, ha egy távoli városban lakó vadidegen kiállít számára valamiféle dokumentumot”.

A Földrajz fogságában közel az összes jelentős ország geopolitikájába betekintést nyújt, biztosítva hogy sokkal jobban értsük egyes politikusok gondolkodását, a naponta hallott külügyi döntések és fejlemények hátterét, mindeközben olvasmányos, nehezen letehető könyv.

Ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb geopolitikai előrejelzés pesszimista a politikai fejleményeket illetően, akkor befektetői oldalról is különösen hasznos lehet, ha jobban rálátunk a színfalak mögötti érdekhálóra.

(Címlapkép: B.S. Halpern (T. Hengl; D. Groll) / Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0, )


Ajánló

picture

A siker titka: 10 000 óra

Olvasási idő: 3 p
Nem a született tehetség, nem tulajdonságok vagy személyiségjegyek együttállása, hanem a sok – legalább tízezer óra – gyakorlás, és az ezt biztosítani-támogatni képes körülmények játsszák a kulcsszerepet a sikeres emberek életében, állítja könyvében Malcolm Gladwell.
picture

Obliquity, avagy nagy akarásnak nyögés a vége

Olvasási idő: 5 p
Az indirekt gondolkodás nemcsak egyszerű kérdések gyors átlátásában segít: a vállalatok számára a legfontosabb tanulság John Kay könyvéből, hogy kell valami nemesebb cél a profitnál, amit ha sikerül elérni, a profit „melléktermékként” keletkezik.
picture

Gondolkodunk, mielőtt döntünk?

Olvasási idő: 5 p
A közgazdaságtant meghatározó egyik alaptétel évtizedeken keresztül az volt, hogy az ember mindig racionális, kiszámítható döntéseket hoz. Ezt a domináns nézetet törte meg évtizedek kemény munkájával Daniel Kahneman.