A siker titka: 10 000 óra

picture

Legalábbis ezt állítja Malcolm Gladwell a Kiemelkedők – angolul hangzatosabb Outliers – című könyvében. Rengeteg olyan könyvvel találkozunk, ami a sikeres emberek titkát próbálja megfejteni, könyvesboltok teljes részleget szánnak az önéletrajzi könyveknek, amik arról szólnak, hogy mennyire volt született tehetség egy-egy sikeres ember, vagy éppen milyen tulajdonságok alapozzák meg a sikert. Ez a könyv pont nem erről szól.

Malcolm Gladwell azt állítja, hogy

HIÁBA HISZÜNK A SZÜLETETT TEHETSÉGEKBEN, HIÁBA KERESSÜK A SIKERES EMBEREK KÖZÖS JELLEMZŐIT, ILYENEK UGYANIS NINCSENEK.

Pontosabban nem azt kell nézni, hogy milyenek a sikeres emberek, hanem azt, hogy mi formálta őket azzá és honnan jöttek. Gladwell szerint a sikeres emberek személyiségénél sokkal fontosabb az, hogy hol és mikor születtek, milyen körülmények között, milyen kultúrában szocializálódtak, és, hogy mit tettek – mit volt lehetőségük megtenni – addig, amíg elérték amit elértek. Mindezt rettentő szórakoztató módon és több érdekes sztorin keresztül mutatja be, így olyan témákat is érint, mint hogy miért találunk annyi évvesztes játékost a profi hokicsapatokban, miért jók az ázsiaiak matekból, vagy éppenséggel miért nem determinálja a magas IQ a sikerességet.

Amiben viszont talán mégis van egyetértés Gladwell és a többi hasonló témát feszegető író között az a gyakorlás megkérdőjelezhetetlen kulcsszerepe. Méghozzá nem is akármennyi: Gladwell szerint legalább 10.000 óra. Ennyi gyakorlás kell a profi zenészeknek, ennyi kellett még Mozartnak és bizony a Beatlesnek is. A Beatles 1964-es amerikai áttörésében nagy szerepet játszott, hogy az azt megelőző 4 évben csaknem 6.000 – 8.000 órát töltöttek el a színpadon, a korai években zömmel egy hamburgi turnénak köszönhetően, így addigra már a zenekar is túl volt a tízezerórás-szabályon. Bill Gates is már az egyetemen teljesítette a bűvös 10.000-es számot.

És mi köze van a körülményeknek mindehhez? A 10.000 óra gyakorlás rengeteg időt vesz igénybe. Ha valaki gyermekkorától kezdi a zenélést és profi szintre akar eljutni, az bizony olyan hátteret és lehetőségeket, olyan szülőt is kíván, aki órára viszi a gyereket, kifizeti a drága tandíjat és otthon is elviseli a napi 5-6 órás gyakorlást. De Bill Gates is azért tudta teljesíteni a tízezresszabályt, mert gyerekkorában a szülei beíratták egy magániskolába, aminek pont akkor alakult az informatika klubja. Aztán az egyik diák apja pont egy számítógépes cégnél dolgozott, ahová bejárhattak a gyerekek. Majd, amikor a cég csődbe ment, akkor kiderült, hogy a Gates-től néhány percre lévő egyetemen bizonyos szabályokat kijátszva végtelen ideig használhatták a számítógépeket (igen, voltak olyan idők, amikor nem lehetett állandóan használni).

GLADWELL NEM AZT ÁLLÍTJA, HOGY MINDEN CSAK A KÖRÜLMÉNYEKTŐL FÜGG, DE SZERINTE NAGYOBB RÉSZBEN ETTŐL, MINT A TEHETSÉGTŐL.

Persze elszántság nélkül minden támogató körülmény haszontalan, ilyen szempontból a jellem is fontos összetevője a  a sikernek.

10.000 óra = 10 év

A kutatók szerint a 10.000 óra teljesítéséhez  átlagosan nagyjából 10 év kell. Azaz legalább ennyi időbe telik, míg a gyermekből professzionális zenész, vagy a sportolóból élsportoló válik. Valószínűleg igaz ez a befektetőkre is, és hasonlóan hosszú idő kell ahhoz, míg valakiből valóban sikeres és tapasztalt befektető lesz. Már ha a piaci körülmények és a lehetőségek engedik.


Ajánló

picture

Gondolkodunk, mielőtt döntünk?

Olvasási idő: 4 p
A közgazdaságtant meghatározó egyik alaptétel évtizedeken keresztül az volt, hogy az ember mindig racionális, kiszámítható döntéseket hoz. Ezt a domináns nézetet törte meg évtizedek kemény munkájával Daniel Kahneman.
picture

Obliquity, avagy nagy akarásnak nyögés a vége

Olvasási idő: 3 p
Az indirekt gondolkodás nemcsak egyszerű kérdések gyors átlátásában segít: a vállalatok számára a legfontosabb tanulság John Kay könyvéből, hogy kell valami nemesebb cél a profitnál, amit ha sikerül elérni, a profit „melléktermékként” keletkezik.
picture

145 éve volt az első magyar tőzsdeválság

Olvasási idő: 3 p
Cégalapítási láz, hitel- és ingatlanpiaci buborék, majd egy nagy pénzintézet bedőlése - mintha csak a 2008-as válságot írnánk le, pedig 1873-ban is ez történt.