Donald “Dump” – akitől rettegnek az olajtermelők

picture

Egyik kollégám nemrég nagyon találóan Donald “Pump”-nak nevezte el a részvényárak folyamatos emelkedését támogatni akaró amerikai elnököt. A mostani, egyre látványosabb gyengeséget mutató piaci helyzetben Trump ennek megfelelően kellően ki is van akadva, az esésnek pedig már felelősét is megtalálta az egyébként általa jelölt – bár a hírek szerint Steve Mnuchin pénzügyminiszter által javasolt – új FED elnök, Jerome Powell személyében. A Trump vs. FED mérkőzés jövőbeni alakulása így kifejezetten izgalmas lesz a következő hónapokban, főként akkor, ha még nehezebb időszaka jönne a részvényeknek.

picture

Trump  és a FED háborúja most lesz igazán éles

A FED nem érzékel problémát a részvénypiaci esés miatt, a tőzsde akkorát ment a 2008-as válság óta, hogy a jelenlegi esés csak egy kis lemorzsolódásnak tekinthető. Jöhet a kamatemelés, és ezzel a rosszabb időkre a mozgástér megteremtése, de Trumpnak ez nem tetszik.

Most azonban ismerkedjünk meg az olajpiac új manipulátorával, aki nem más, mint Donald “Dump”. A Twitteren már hónapok óta alacsonyabb olajárat követelő amerikai elnök ugyanis a verbális intervención túl ténylegesen is sokat tett azért, hogy csúcsához képest egyharmadával zuhanjon kevesebb, mint 2 hónap alatt a fekete arany ára. Miről is van szó?

Az olcsó olaj vonzásában

A viszonylag egyszerű célokat maga elé tűző elnök az alacsony olajárban látja 2020-as újraválasztásának egyik zálogát: ha drágán kell tankolnia az amerikaiaknak, akkor nem lesz jó kedvük, de

TRUMP EZEN TÚL IS ÁLTALÁNOS POLITIKAI SIKERÉNEK EGYIK MÉRŐSZÁMAKÉNT IS TEKINT AZ OLAJÁRRA.

Eközben a kör négyszögesítését tűzte maga elé azzal, hogy az Iránnal szembeni szankciók újbóli jelentős szigorítását ígérte. Ezzel ugyanis teljesen el akarta tüntetni az iráni olajexportot a világpiacról, ugyanakkor az olaj árának csökkentése továbbra is fontos cél maradt. Napi több, mint 2 millió hordó kiesés a globális piac mintegy 2 százalékának felel meg, így nem elhanyagolható.

Természetesen az olajpiac messze nem egytényezős, a iráni olajcsapok ide-oda tekerésével szabályozható rendszer. Miközben a vásárlók lázasan keresték az új beszerzési forrásokat, a termelők legalább ilyen lendülettel készültek a felhozatal és az export bővítésére. A leginkább nem várt növekedést pont az amerikai szereplők érték el, csak idén majdnem napi 2 millió hordóval növelve termelésüket. Ezt természetesen nem Trump utasítására, hanem piaci alapon és a technológiai fejlődésnek köszönhetően érték el, de a peremfeltételek megteremtésében mégis segített az elnök: a dereguláció és a 2018-tól élő adócsökkentés komoly lökést adott a szektornak. Emellett az oroszok és a szaúdiak is felpörgették a termelést, melynek értékesítésével Irán kiesését követően nem lehetett volna probléma. Ezekre a folyamatokra a spekulánsok is ráugrottak, évek óta nem látott csúcsra nőtt a határidős long pozíciók volumene.

Felemás szankciók

Egy ilyen piacon jött az elnök drasztikus lépése. Bár kijelentése szerint a valaha volt legkeményebb szankciók léptek életbe Iránnal szemben november elején, rögtön egy óriási engedményt is tett:

TRUMP AZ IRÁNI OLAJ SZINTE ÖSSZES EDDIGI NAGY ÁZSIAI VEVŐJÉT MENTESÍTETTE AZ AMERIKAI BÜNTETÉS LEHETŐSÉGE ALÓL.

Igaz, az ügyletek lebonyolításához nem vehetik igénybe a dollárhoz kapcsolódó pénzügyi rendszert, de ez a probléma áthidalható. A megdöbbent termelők így azt tapasztalták, hogy az iráni olajexport nagyobbik része egyelőre piacon maradt, a fenti tényezőknek köszönhetően pedig

AZ OLAJPIAC HIRTELEN TÚLKÍNÁLATOSSÁ VÁLT.

Ráadásul eközben az ősszel a nemzetközi gazdasági lassulás képe is kirajzolódott, a növekedési félelemek egyre jobban áthatják a befektetői gondolkodást. Ennek köszönhetően idén a globális olajkereslet az IEA becslése szerint csak napi 1,3 millió hordóval nő majd, miközben a kínálat a fentiekben boncolgatott tényezők miatt akár 2 milló horóval is nőhet. A korábbi olajhiánnyal kapcsolatos félelmek a másik oldalra billentek át, a spekulatív pozíciók likvidálása pedig csak felerősítette az áresést.

A Kasogdzsi-gyilkosság és az olajár

De térjünk vissza még egy picit a Közel-Keletre. Rijádi források szerint a szaúdi vezetés mérhetetlenül csalódott volt, hogy az amerikai elnök ígéretét Irán teljes megbüntetésére vonatkozóan nem tartotta be. Emiatt saját hatáskörben terveztek lépni az olajár megtámasztása érdekében. A kialakult helyzethez és a Trump által megfogalmazott árcsökkentési igényhez kapóra jött Dzsamal Hasogdzsi ellenzéki újságíró a szaúdi koronaherceg, Mohammad bin-Salman által elrendelt, de minden szempontból balul sikerült, elfuserált “elnémítása”, azaz brutális meggyilkolása. Miközben ezt megelőzően Szaúd-Arábia még az OPEC/Oroszország olajtermelési megállapodás keretén belül majdnem másfél millió hordós termeléscsökkentés mellett érvelt és talán esélye is lett volna ennek elérésére, az óriási politikai malőrt követően – és most a történet morális oldaláról ne is beszéljünk, a Közel-Keleten ez amúgy is az utolsó szempontok egyike – folyamatos védekezésre kényszerült.

IGAZI VÉDELMET CSAK DONALD TRUMPTÓL KAPOTT RIJÁD.

Ezt a védelmet az amerikai reálpolitikai szempontok egyébként indokolják is. Szaúd-Arábia az amerikai fegyverek legnagyobb importőre, egyúttal jelentős befektető is többek között az USA technológiai szektorában, ezen túl pedig a régióban az iráni befolyás ellensúlya. Ráadásul Izraellel is jó kapcsolatot ápol, legalábbis helyi mércével mérve. “A világ veszélyes hely” foglalta össze véleményét Trump, aki szerint így nem engedhető meg, hogy az USA összevesszen régiós szövetségesével.

A TÁMOGATÁSÉRT CSERÉBE VISZONT AZ AMERIKAI ELNÖK ELVÁRJA – AMINT ANNAK TÖBBSZÖR HANGOTT IS ADOTT –, HOGY SZAÚD-ARÁBIA IS TÁMOGASSA AZ OLAJÁR TOVÁBBI CSÖKKENÉSÉT.

Két tűz közé kerültek így a szaúdiak: miközben korábban még úgy érezhették, hogy Trump elárulta őket és így nem kell figyelembe venni az elnök elvárásait, gazdasági szempontból pedig szükségük lenne a magasabb árra, az új helyzetben ez sokkal nehezebb, kifejezetten ellenjavallt lépés lenne. Mindenesetre a korábbinál jobban lekötelezte Trump a szaúdi királyi családot.

Döntésük és annak eredménye majd jövő hét végén derül ki –  hírek szerint Rijád annyira komolyan veszi ezt a kérdést, hogy a jövő heti OPEC/Oroszország ülésen hivatalosan biztosan nem fog érdemi termeléscsökkentést javasolni, nehogy felbosszantsa ezzel az amerikai elnököt, miközben ténylegesen ennél jobban vágnak majd a volumeneken.

Bár pontosan nem tudjuk, hogy a fenti elnöki lépésekben mennyi a tudatos elem és mennyi köszönhető a véletlenek szerencsés együttállásának, az bizonyos, hogy a rendelkezésére álló kereteken belül

TRUMP MOST AZ ÁLTALA KITŰZÖTT CÉL ÉRDEKÉBEN KIVÁLÓ LÉPÉSEKET HOZOTT, MÉG HA EZEKET SOKAN VITATOTTNAK ÉS ELLENTMONDÁSOSNAK TARTJÁK IS.

Tudjuk azonban, hogy a politikában a cél szentesíti az eszközt, ezt most az elnök maximálisan ki is használta.

A Szaúd-Arábiával kapcsolatos elnöki álláspont jellemzéséhez pedig idézzük fel az Európában egyébként nagyon kedvelt F.D. Roosevelt korábbi elnök egyik állítólagos mondását, amikor 1939-ben Somoza nicaraguai diktátort így írta le: “He May Be An SOB But He’s Our SOB”.

(Kép: Tasnim News Agency, CC4.0, via Wikipedia)


Ajánló

picture

Trump miatt nem adják el az Aramcot a szaúdiak?

Olvasási idő: 4 p
A gazdaságtörténet legnagyobb tőzsdei bevezetése lett volna, de a szaúdi olajcég, az Aramco eladása elmaradt: az egyik lehetséges magyarázat szerint Trumpnak kedveztek, tartják az olajárat (ami mellett nem éri meg eladni a céget), hogy az USA-ban ne legyen gond a benzinárakkal.
picture

Hogyan tárgyal egy New York-i ingatlanvállalkozó?

Olvasási idő: 5 p
A kereskedelmi háború komoly recessziós kockázati tényezővé vált. Trump keményen akar tárgyalni, de közben mindenki megsérül – Magyarország sem kivétel.
picture

Trump-Juncker: egy gyönyörű barátság (új) kezdete?

Olvasási idő: 5 p
Az EU számára sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a szerdai találkozó, javultak a tartós kereskedelmi béke esélyei – bár kockázat továbbra is akad bőven.