Diszkontáruház Midlandben

picture

Miközben az amerikai WTI (West Texas Intermediate) könnyűolaj ára mintegy 10 százalékot emelkedett eddig az évben, valójában számos nagy amerikai olajtermelő részben lemaradt erről az áremelkedésről. Ennek oka pedig az, hogy a jövőbeli kitermelésük jelentős hányadát (nem ritkán akár 60 százalékát) tavaly már előre eladták határidős szerződések keretében.

Ami akkor kifejezetten jó üzletnek tűnt, mai szemmel nézve inkább hátrányos. Az egy évvel ezelőtti határidős fedezeti ügyletek ugyanis határt szabnak a bevételek bővülésének, ráadásul frusztrálják a Wall Street-i befektetőket is, akik talán joggal tűnnek csalódottnak a nyugat-texasi Permian mezőn folyó virágzó olajkitermelésen a lehetőségekhez képest jóval szerényebb mértékű megtérülések láttán.

Előre akarták biztosítani a profitot

Sok vállalat eladta a jövőbeli kitermelését a tavalyi 50 dolláros áron, remélve, hogy kihasználja az árak – akkoriban tiszavirág-életűnek gondolt szárnyalását – arra, hogy bebiztosítsa bevételét a fúrási és termelési költségek fedezésére. Ezek a költségek Nyugat-Texasban hordónként átlagosan 30 dollár vagy annál alacsonyabbak lehetnek, ami lehetővé teszi az itt kitermelő cégek számára egy egészséges profit realizálást 50 dollár körül olajáron, miközben védelmet nyújtanak a jövőbeli árcsökkentésekkel szemben. De ennek a védelemnek a költsége egyben az is, hogy a kitermelők le kell, hogy mondjanak az esetlegesen magasabb árak nyújtotta többletprofitról. A kitermelők mentségére legyen mondva, hogy a (re)finanszírozás rendelkezésre bocsátásának előfeltételéül kötelesek fedezeti ügyeltet kötni.

A TOP 25 PALAOLAJTERMELŐ A MÁSODIK NEGYEDÉVBEN – AZ IPARÁGI TANÁCSADÓ CÉGEK SZÁMÍTÁSAI SZERINT – 70 DOLLÁROS OLAJÁRAT ALAPUL VÉVE KÖRÜLBELÜL 1,7 MILLIÁRD DOLLÁRNYI BEVÉTELTŐL ESETT EL A FEDEZETI ÜGYELETEK MIATT.

Ezen kitermelők közül sokan olyan határidős fedezeti ügyleteket kötöttek, amelyek garantálják a hordónkénti 55 és 58 dollár közötti olajárat a kitermelésük nagy részére.

A régióban termelt olaj ára most, július elején  13 dollárral alacsonyabb az amerikai határidős áraknál, de a diszkont június elején még 12 dollár volt, június végén pedig 9 dollár körül alakult.  Néhány előrelátó kitermelő cég korábban levédte magát a kiszélesedő különbséggel szemben (amit Midland-diszkontnak neveznek a nyugat texasi olajmező boom központjában lévő városra utalva), de azok, amelyek ezt elmulasztották – és egyúttal a jövőbeli eladási áraikat is bebetonozták, például 55 dolláron – most arra kényszerülnek, hogy hordónkénti 50 dollár alatti áron adják el a kitermelt nyersolajat. A következmények húsbavágóak, mivel időközben a kitermelés költségei három év után újra emelkedni kezdtek. (Gondoljunk csak bele, hogy felrobbanna a MOL finomítói marzsa, ami jelenleg 5-6 dollár hordónként, ha a vállalt a jelenlegi 2 dolláros diszkont helyett valójában ekkora mértékű különbséggel tudná a Brent típusú olajfajta világpiaci árához képest beszerezni a finomításhoz szükséges nyersolajat.)

Forrás: Bloomberg

Beteltek a csővezetékek

Néhány nyugat-texasi kitermelő egy második profitkorlátozó tényezővel is szembesül: kénytelenek ugyanis csökkenteni az eladási áraikat, mivel a régió olajtermelése túlterheli a rendelkezésre álló csővezeték hálózatot, ami viszont természetszerűleg a szállítási költségek emelkedéséhez vezet.

A MEGLEPŐEN GYORS TERMELÉSNÖVEKEDÉSNEK AZ LETT AZ EREDMÉNYE, HOGY A SZÁLLÍTÓKAPACITÁSOK JÓVAL AZELŐTT VÁLTAK SZŰKÖSSÉ, MINT AHOGY ARRA A KITERMELŐK SZÁMÍTOTTAK.

Az USA legnagyobb olajmezőjén működő nyugat-texasi olajkutak jelenleg napi 3,3 millió hordónyi olajat pumpálnak a felszínre, szemben az egy évvel ezelőtti 2,4 millióval. A csordultig tele lévő tárolók és a maximálisan kihasznált csővezetékek miatt azonban a kitermelőknek számottevő engedményeket kellett kínálniuk a növekvő szállítási költségek ellensúlyozására.

A közelmúltig a cégek nem fedezték a Mindland-diszkontot, mivel a Midland olajár és a WTI határidős tőzsdei ára történelmileg szorosan együttmozgott. A diszkont fedezeti piaca ráadásul kevésbé aktív, szemben a határidős fedezést lehetővé tevő futures piacokkal. Az első negyedév végén West Texasban 14 shale (pala) kitermelő az 2019-es várható kitermelésből összességében 100 millió hordó olaj árát fedezte le határidőn, szemben a negyedik negyedév végi mindössze 40 millió hordóval. Az elmúlt két évben nagyjából tízszeresére nőtt a Midland olaj lefedezett mennyisége.

Az idei évben például a Cimarex Energy Co 905 ezer hordónyi 2019-es nyugati texasi termelésére kötött határidős fedezeti ügyletet mintegy 47 dollárcentes árengedménnyel az amerikai határidős olajárakhoz képest. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a WTI olaj határidős értéke 70 dollár, akkor a Cimarex 69,53 dolláros áron értékesítené az olaját, szemben azokkal a cégekkel, amelyek nem fedezték a kitermelésüket, ami így most a teljes hordónkénti 9 dolláros Midland-diszkontnak ki vannak téve. Az első negyedévben a Cimarex továbbnövelte a különbséggel szemben lefedezett kitermelését 3,1 millió hordóra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek a mennyiségnek mintegy a fele azonban a hordónkénti 4,83 dollárnál kedvezőtlenebb árengedménnyel szemben már lefedezett, azaz ha a határidős ügyletek jegyzése 70 dolláron áll, a cég 65 dolláros áron értékesíthetne 1,5 millió hordónyi olaját. A Cimarex az első negyedévben körülbelül napi 50 000hordót termelt a Permian mezőn.

Akik a szállítást kötötték le előre, jól jártak

Mivel a főbb csővezetékek szűk kapacitásának megszüntetése egyhamar nem várható, az elemzők arra számítanak, hogy a Midland-diszkont továbbra is magas marad. Az Occidental Petroleum egy közelmúltbeli beszámolójában azt mondta, hogy a diszkont a harmadik negyedévig akár elérheti a hordónkénti 20 dollárat is. A cég szerint az elmúlt három év alatt először történt meg, hogy nem adtak át olyan új csővezetéket, amely a szűk keresztmetszet feloldását segítette volna elő. Csak a nagyságrendek szemléltetése végett, ahhoz, hogy a Permian mezőn kitermelt olaj ára és WTI határidős olajár közötti különbség megszűnjön, hozzávetőlegesen a Waberer’s kamionflottájának (4,300 jármű) szállítókapacitásához fogható méretű plusz termékvezeték kapacitásnak kellene holnaptól rendelkezésre állnia.

Nem mindegyik cégnek okoz azonban gondot a szűkös csővezeték kapacitás. Az Apache Corp és a Pioneer Natural Resources például azt állítják, hogy nem kell aggódniuk a diszkont miatt, mivel az olajuk szállításához elegendő kapacitásokat kötöttek le a meglévő csővezeték hálózatban. Ugyanakkor az Apache Corp legutóbb azt nyilatkozta, hogy 2019-re mégis el kezdte lefedezni Midland pozícióját, míg a Pioneern továbbra sem köt ilyen fedezeti ügyleteket.

.


Ajánló

picture

100 dollár lesz az olajár, ha Venezuela összeomlik

Olvasási idő: 4 p
Elmaradt fejlesztések és karbantartások, hatékonytalan, összeomló teremlés. Pedig több tartalékuk van, mint bárkinek.
picture

Pénteken eldől, merre megy tovább a benzinár

Olvasási idő: 5 p
Az OPEC dönt az olajkitermelés emeléséről. Ha csak kicsivel emelik a kvótát, tovább emelkedhet az olajár.
picture

Túllőhet a célon a fekete arany ára - Újra befürödnek az olajszakértők?

Olvasási idő: 3 p
Az amerikai kitermelés felfutása minden más tényezőt elhomályosított, ezért lehet meglepetés nem a várt drágulás.