Robotok és a mesterséges intelligencia

Valószínűleg sokan emlékeznek gyermekkorukból a liftet kezelő nénire, aki segített üzemeltetni az egyébként nem túl bonyolult szerkezetet. Liftes nénik már régóta nincsenek, liftek viszont bőven vannak – a világ pedig továbblépett.

picture

(Ez a cikk eredetileg a Concorde Iránytű magazin 2017. októberi számában jelent meg.)

Most egy ennél sokkal komplexebb és izgalmasabb trend foglalkoztatja a világot, az önmagát tanító, az ember helyett gondolkodó, az eddigieknél sokkal bonyolultabb és kevésbé repetitív feladatok, sőt akár komplett projektek megoldására is képes mesterséges intelligencia várható társadalomformáló hatása.

Bár a mi régiónk jelenleg inkább a munkaerő hiányával küszködik, globálisan nézve nem múlik el hét, hogy ne jelenne meg írás a mesterséges intelligencia megoldások, illetve a robotizáció tömeges munkahely-romboló hatásáról, amely komoly társadalmi problémákhoz vezet majd.

Régóta félünk az automatizálástól

Nem cáfolom azt, hogy egyes szektorokban és szakmákban a hatás drasztikus lehet, komolyan átrendezve a munkaerő-piacot, de az is kijelenthető, hogy össztársadalmi szinten ez a folyamat nem fog ilyen hatást okozni. De miért is?

A robotok terjedése az elmúlt években drasztikusan felgyorsult. Ennek oka részben a technológiai fejlődésben, a hatékonyabb és gyorsabb termelés iránti igényben, részben pedig a számos szektort sújtó szűkös munkaerő kínálatban kereshető.   Jelenleg 1,5-1,75 millió közöttire teszik a világban működő robotok számát, amely 2025-re 4-6 millió közé emelkedhet a BCG szerint. Érdekesség, hogy jelenleg még az autóipar a legnagyobb felhasználó, a robotok 39 százaléka ebben a szektorban működik.

Számtalan egyéb automatizálási példát is láthatunk már, rövidesen például a hazai McDonald’s üzletekben is egy applikáción vagy a helyszínen elhelyezett terminálon keresztül rendelhetünk, tolongás nélkül. De nincsen messze az sem, amikor a hagyományos éttermekben is hasonlóan rendelünk majd. Sokan kongatják a vészharangot és ez nemcsak a mai korra jellemző. Olyan nagy közgazdászok, mint John Maynard Keynes (1930-ban) és Leontief (1952-ben) is féltek már az automatizálás negatív munkaerő-piaci hatásától. A félelmek eddig nem váltak valóra – de nem is szűntek meg. Egy tanulmány szerint számos, korábban nem érintett szakmát átformálhat a mesterséges intelligencia és az automatizálás.

A Világbank tavalyi becslése alapján az OECD országok munkahelyeinek 57 (!) százaléka lehet automatizálva a következő két évtizedben, amely megdöbbentően magas, ugyanakkor egyáltalán nem irreális szám. Miért nem probléma ez mégis? Egy kicsit absztraktabb megközelítésben a gazdaság kibocsátása és így a társadalom jóléte (a kettő persze nem teljesen ugyanaz) a termelési tényezők összességének termelékenységétől függ. Leegyszerűsítve két tényező, a tőke és a munka hatékonyságát vizsgálhatjuk, ezekkel pedig az elmúlt években nagy problémák voltak. Ehhez elég, ha megnézzük a munkatermelékenység alakulását az elmúlt két évtizedben.

Az ábrán látható módon a termelékenység korábban látott javulásának üteme elsorvadt – részben ennek is köszönhető az, hogy a fejlett világ GDP növekedése megrekedt a 2% körüli tartományban. Emiatt az életszínvonal javulását sem érzik sokan, a beruházási ráták jellemzően nyomottak.

AZ INTERNET ÉS A MOBILKOMMUNIKÁCIÓ EGY-KÉT ÉVTIZEDDEL EZELŐTTI ELTERJEDÉSE ÓTA NEM KAPOTT IMPULZUST A VILÁG, MOST ÉPPEN EGY ILYEN KÜSZÖBÉN ÁLLUNK.

A robotizáció és a mesterséges intelligencia fejlődése és gyors elterjedése pont azt a termelékenységi lökést adhatja meg a fejlett világnak, amelyre olyan régóta szükség lenne.  Mindent változatlanul hagyva, egy konstans munkaerő-kínálat egy megnövelt és hatékonyabban működő tőkeállománnyal nagyobb össztársadalmi kibocsátást tenne lehetővé.

Az egészségügyben is csak a hatékonyságot növelné a robotizáció

A termelékenység növelésére számos lehetőség van olyan szektorokban is, melyeket még nem ért el az automatizálás. Jó példa erre az orvosi szakma, ahol számos standard diagnosztizálási feladat automatizálható, ezzel pedig az orvosok munkaideje megmarad a tényleg emberi beavatkozást igénylő feladatokra. Ennek pozitív hatása kettős: a jelenleg számos országot sújtó egészségügyi kapacitáshiány csökkenhet, emellett pedig költségszintben is mérséklődést fog jelenteni. Mivel jelenleg nem a túl sok, inkább a túl kevés kapacitás a probléma, ezek a folyamatok nem vezetnek majd munkaerő-felesleghez, ugyanakkor javulni fog az ellátás minősége. Egy hosszú folyamat áll előttünk, de a felgyorsulásra mindenképpen számítani kell.

Nincsen messze az sem, amikor a jelenleg még erősen munkaerő-intenzív, ugyanakkor kifejezetten nagy fizikai terhelést jelentő építőiparban is jön az automatizáció. Ez jól kezelné a jelenlegi kapacitáshiányt (amely szintén nemcsak minket, hanem számos fejlett országot is érint), fajlagosan pedig így a költségek csökkenéséhez is vezethetne.

Ezek a folyamatok természetesen sok szakmában látványos „pusztítást” is okozhatnak, komoly sokkokat kiváltva. Fontos tehát, hogy megfelelően rugalmas, jó általános alapokkal rendelkező munkaerő-kínálattal bírjon egy ország, amely könnyen tud alkalmazkodni a megváltozott piaci feltételekhez.

Milyen munkahelyekre lesz ezzel szemben igény?

A világ állandóan változik, így ezt pontosan nem tudhatjuk – és ezzel a világ technológiai elitje is így van -, de az élet számtalan olyan foglalkozást létrehozott már, amelyre kevesen gondoltak volna korábban. Megdöbbentő, hogy pl. az USA-ban látványosan növekszik a hivatásos kutyasétáltatók száma, akik az elfoglalt állat-tulajdonosok kis és nagy kedvenceit napközben felügyelik, számuk ma már az USA-ban 25 ezerre tehető. Természetesen főként nem belőlük fog állni a munkavállalók új generációja, de ez egy jó példa a munkaerő-piac átalakulására. Egy korábbi példa alapján a táblázatkezelő szoftverek elterjedése a hagyományos könyveléssel foglalkozó munkahelyek számát lecsökkentette ugyan, de számtalan új, ehhez kapcsolódó új munkakört teremtett.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy

AZON KÉPESSÉGEK LESZNEK KERESETTEK, AMELYEK A HUMÁN-HUMÁN INTERAKCIÓKAT JÓL KEZELIK.

A mogorva pincérekre nem lesz szükség a jövőben sem, a profi kiszolgálókra viszont igen. A mi szakmánkat nézve pedig nem a tranzakciók végrehajtása az érték, hanem az, hogy egy ügyfél beszélgetni tud a pénzügyeiről egy szakemberrel, aki részben tanácsadóként, részben pszichológusként működik. Az emberek kommunikáció iránti vágya nem fog eltűnni, de át fog alakulni. Általános trend, hogy a fogyasztók a tárgyak helyett az élményeket keresik, az utóbbiak esetében pedig bőven van tere az emberi aktivitásnak.  Ezen túl olyan emberi képességeket kell majd használniuk a munkavállalóknak, melyek nem, vagy nem jól automatizálhatók.

Az öregedő társadalmaknak kell a munkaerő

A mesterséges intelligencia megoldást kínálhat a fejlett (és nemcsak a fejlett) társadalmak egyik komoly problémájára, az elöregedésre is. Természetesen jó megoldás lenne a népesség fogyásának megállítása és a születések számának növelése, de ezek a demográfiai folyamatok általában tartósak és sok esetben visszafordíthatatlanok. A kialakuló munkaerőhiányt, az egyre több eltartott problémáját pedig arobotok egy jelentős szintig kezelhetik – mint ahogy arra Japánban számos példát is látunk már.

picture

Mestersége: intelligencia

Ha a robotok a dolgoznak, honnan lesz pénze az embereknek, hogy megvegyék, amit a robotok csinálnak?

Amennyiben a technológia hatása pozitív, akkor miért van vagy lehet a jövőben is sok országban magas a munkanélküliség? Ennek okai számosak, de sokkal inkább kereshetőek a rugalmatlan oktatási rendszerben, az adott ország szociokulturális környezetében, a kialakult szociális ellátó- és főként intézményrendszerekben és a korrupcióban. Egy hatékony, piaci alapon működő, kompetitív, jelentős mértékben beruházó gazdaságban a növekedés a munkaerő-kereslet növekedéséhez is vezet. Ha pedig az automatizálás magas fokú lesz, akkor egyszerűen gyorsabban nő majd az össztársadalmi kibocsátás. Az természetesen más kérdés, hogy ki milyen mértékben részesül ebből, kik lesznek a nyertesek és a vesztesek. Ha a termelékenységi többlet túlzottan kevés kézben összpontosul, akkor a megvalósuló előnyök is kisebbek, az elérhető kibocsátás-növekedés pedig kevesebb lesz a lehetségesnél, erre az IMF egy nemrég készült tanulmánya is rávilágít. A politikusok és általában a társadalom felelőssége, hogy ezt a helyzetet jól kezelje.

Mint minden technológiának, az AI-nek is lehetnek „vadhajtásai”, melyekre szintén reagálni kell. Itt nemcsak az Elon Musk Tesla-vezér által megfogalmazott, az embereket legyűrő mesterséges intelligenciával és robotokkal kapcsolatos félelmekre gondolunk, ennél sokkal hétköznapibb kérdések is felmerülnek. Csak egy példa: tegyük fel, hogy az önvezető autók korában elkerülhetetlenné válik egy döntés, egy összeütközés veszélye miatt valakinek félre kell húznia a kormányt, hogy ne legyen ütközés. Erről akkor már nem emberek, hanem számítógépek döntenek majd. Ki repüljön az árokba? Ahol többen ülnek? Ahol kevesebb a gyerek? Akik fiatalabbak? Vagy éppen az idősebbek? Komoly morális problémák merülnek fel a szűken vett gazdasági hatékonyság kérdésén felül, melyekre ma még nem tudjuk a válaszokat.


Ajánló

picture

Digitális aranyláz: a bitcoin és társai

Olvasási idő: 9 p
Pénznek nem elég hatékony, aranytartaléknak nem elég szilárd, államok és piaci szakértők is ellentmondásosan fogadnak a jövőjéről.
picture

Robotok és a mesterséges intelligencia

Olvasási idő: 7 p
A munkanélküliség fő oka a jövőben sem a robotizáció, hanem például a rugalmatlan oktatás és a korrupció lesz.
picture

Mestersége: intelligencia

Olvasási idő: 11 p
Ha a robotok a dolgoznak, honnan lesz pénze az embereknek, hogy megvegyék, amit a robotok csinálnak?