Hormuzi-szoros: az iráni ütőkártya

(A cikk először a G7.hu oldalán jelent meg 2024. november 9-én.)

Kulcsfontosságú szorosok szerepe az olajszállításban – 2. rész

A világ kereskedelmében a tengeri szűkületek, szorosok kiemelt szerepet játszottak az elmúlt másfél évszázadban. Egyik-másik szoros gyakorlatilag egy egész kontinens vagy sok száz milliós térség számára biztosítja az olcsó és a szárazföldi útvonalaknál gyorsabb tengeri exportot és importot.

Az alternatív útvonalak általában sokkal költségesebbek, lassabbak vagy konfliktusok esetén akár részben ki is esnek, jó példa erre Afganisztán, ami ha egy békés ország lenne, fontos útvonal lenne Közép-Ázsia és az Indiai-óceán, valamint a Közel-Kelet és Kelet-Ázsia, leginkább Kína között.

A tengeri szorosok még kritikusabbak az energiahordozók esetében, hiszen ezek nehezen helyettesíthető termékek, valamint koncentráltan vannak jelen a világon, az alternatív beszállítók sora limitált, így a kereskedelmi irányoké is.

Egyre inkább az előtérbe kerülnek

Cikksorozatunkban a világ hét legfontosabb szorosát mutatjuk be közelebbről, ezek ugyanis hosszú ideje elengedhetetlenek a globalizáció és a vele összefüggő nemzetközi kereskedelem szempontjából, hatalmas geopolitikai jelentőséggel bírnak, aki uralja ezeket a kereskedelmi útvonalakat az erős geopolitikai nyomásgyakorló képességgel bír a legjobban érintett országok felett.

Ahogy a geopolitikai feszültség fokozódik, úgy ezek a szorosok várhatóan egyre jobban a reflektorfénybe fognak kerülni. Jó példa erre az elmúlt évben felhevülő közel-keleti konfliktus, ahol a húszi lázadók nehezen járhatóvá tették a Bab el-Mandeb, Vörös-tenger, Szuezi csatorna útvonalat, ami fontos kereskedelmi útvonal Európa, valamint a Közel-Kelet és Ázsia között. Ezen felül folyamatosan ott lebeg a veszély, hogy Irán és Izrael konfliktusa miatt járhatatlan lesz a Hormuzi-szoros.

Sorozatunk első részében a Malaka-szoros jelentőségét jártuk körül, ez Kelet-Ázsia és a Közel-Kelet, Európa, valamint Afrika között teremt kulcsfontosságú tengeri szállítási útvonalat. Mostani írásunkban pedig a Hormuzi-szorosról lesz szó, amely az Öböl menti országok és az Indiai-óceán között teremt kapcsolatot. Itt napi közel 21 millió hordó kőolaj és finomított termék halad át egyre több LNG mellett, aminek jórésze amúgy a Malaka-szoroson keresztül Kelet-Ázsiába tart.

Szinte kiválthatatlan

A Hormuzi-szoros, amely Omán és Irán között helyezkedik el a Perzsa-öbölt köti össze az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel, valamint az Indiai-Óceánnal. Ez a szoros elegendően mély és széles ahhoz, hogy a világ legnagyobb kőolajtankerei is áthaladhassanak rajta.

A Hormuzi-szoroson keresztül hatalmas mennyiségű olaj és cseppfolyósított földgáz (LNG) áramlik nap mint nap, így a globális olajszállítás egyik legfontosabb tengeri szűkülete. Mivel kiváltására a gyakorlatban minimális a lehetőség, ennek a szűkületnek a lezárása veszélyeztetné legnagyobb mértékben a világ energiaellátását.

Olajszállítási csomópontok a Közel-Keleten

Forrás: EIA: Country Analysis Brief: World Oil Transit Chokepoints (2024), ArcGIS Online, Concorde Elemzés

2023-ban a Hormuzi-szoroson áthaladó olajszállítás napi 20,9 millió hordót tett ki, amely a világ kőolajfogyasztásának körülbelül 20 százaléka. Emellett a globális LNG-kereskedelem mintegy egyötöde is itt haladt át. A legnagyobb olajexportőrök a Perzsa-öböl országai, köztük Szaúd-Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek (UAE), Irak és Irán, míg a legnagyobb importőrök Kína, India, Japán és Dél-Korea. Az olajszállítás 83 százaléka ázsiai piacokra irányult 2023-ban, elsősorban a kínai és indiai piacokra.

A Hormuzi-szoros kritikus szerepet játszik a globális energiaszállításban, mivel ez az egyik legfontosabb útvonal, amelyen keresztül a Közel-Kelet nyersolajszállítmányai a Malaka-szoroson keresztül Ázsiába, illetve a Szuezi-csatornán keresztül Európába jutnak el. Az Egyesült Államok olajimportja is érintett, bár az amerikai olajtermelés növekedése miatt az USA Perzsa-öbölből érkező importja 2018 óta felére csökkent, mindössze napi 500 ezer hordóra.

A Hormuzi-szoros megkerülésére jelenleg csak korlátozott alternatívák léteznek. Szaúd-Arábia működteti az East-West (Kelet-Nyugat) kőolajvezetéket, amely napi 5 millió hordós kapacitással rendelkezik, és a Vörös-tengerre szállít olajat. Az Egyesült Arab Emírségek pedig egy 1,5 millió hordó kapacitású vezetéket üzemeltet, amely az Ománi-öbölben található Fudzsaira kikötőbe vezet, elkerülve a Hormuzi-szorost. Ezek az alternatívák azonban összességében csak napi 2,6 millió hordó további olajszállítást képesek biztosítani egy lezárás esetén, mivel a vezetékek kapacitásának egy része már most is ki van használva.

Közös érdek az átjárhatósága

A Hormuzi-szoros geopolitikai jelentősége hatalmas. Az Egyesült Államok számára létfontosságú volt egy időben a nagy energiafüggősége miatt, mostanra ez a függőség nagyban lecsökkent, de továbbra is komoly hatással van a szoros az olaj- és gázáron keresztül az ország belpolitikai stabilitására.

Az EU számára is kulcsfontosságú, különösen az energiabiztonság szempontjából, míg Kína számára a Hormuzi-szoros az egyik legfontosabb olajforrás, ami vetekszik a Malaka-szoros fontosságával. A Perzsa-öböl országai, különösen Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára a szoros nélkülözhetetlen exportútvonal. Ezen okok miatt a világ döntő többsége számára a szoros átjárhatósága rendkívül fontos.

IRÁN A HORMUZI-SZOROST GEOPOLITIKAI FEGYVERKÉNT HASZNÁLJA,

az ország időnként fenyegetőzött a szoros lezárásával, hogy nyomást gyakoroljon a nyugati országokra, különösen az amerikai szankciók miatt. Csakhogy a szoros lezárását Kína sem nézné jó szemmel, az iráni olajexport jelentős része ugyanis ide irányul, Irán számára pedig éppen a szankciók miatt ez a kereskedelmi kapcsolat rendkívül fontos. Oroszország számára a Hormuzi-szoros közvetett jelentőséggel bír, mivel a globális olajárakra gyakorolt hatásai révén befolyásolja az orosz energiaexportot is.

A Hormuzi-szoros lezárása tehát, vagy bármilyen fennakadás komoly globális gazdasági következményekkel járna, hiszen az alternatív útvonalak nem képesek teljes mértékben pótolni a szoroson áthaladó olajáramlást.

Sorozatunk harmadik cikkében a Szuezi-csatornát és a Bab el-Mandeb-szorost mutatjuk be, azt a két kritikus tengeri szűkületet, amelyek létfontosságú szerepet játszanak a Perzsa-öbölből Európába és Észak-Amerikába irányuló olaj- és földgázszállításban.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.