Tévhit, hogy a republikánus elnökség mindig kedvez az olajiparnak
Habár az van a köztudatban, hogy egy republikánus amerikai elnökség kedvez az olajiparnak, míg egy demokrata kedvezőtlen az iparág számára, ez valójában közel sem volt ennyire egyszerű az elmúlt hat elnökség alatt.
Az öt nagy nemzetközi olajipari vállalat (ExxonMobil, Chevron, Shell, TotalEnergies, BP) évente átlagosan nagyjából 40-50 milliárd dollárt fizetett ki a tőkebefektetői részére egy átlagos elnökség alatt. Ettől lefelé eltért a második Obama-adminisztráció, mivel volt egy nagy beruházási hullám, amit 1-2 cég erős hitelfelvétellel finanszírozott, ezt leszámítva átlagos volt ez az időszak is.
Bush második elnöksége óriási hasznot hozott az olajipari befektetők számára, mivel elnöki ciklusa alatt nagyot növekedett a kínai olajfogyasztás, valamint a geopolitikai feszültségeket gerjesztő nemzetközi amerikai intervenciókból sem szenvedett hiányt ez a korszak. Annak ellenére, hogy retorikai szinten Trump az olajipar, és általánosságban az amerikai ipar „valaha volt” legnagyobb támogatójaként hirdeti magát, és erről a demokrata párttal szimpatizáló emberek is meg vannak győződve, az olajipari befektetők teljesen átlagos hozamot realizálhattak elnöksége alatt.
Ezzel szemben a Biden adminisztráció a zöld átállás óriási támogatójaként híresült el, ennek ellenére a befektetők soha nem látott hozamokat értek el az olajiparban. A tőkebefektetők részére majd akkora volt a kifizetés az adminisztráció első három éve alatt, mint az előző Trump és az azt megelőző két Obama adminisztráció alatt összesen.
Ahogy a példa is jól szemlélteti, az olajipari befektetések megtérülése sokkal komplexebb annál, minthogy az éppen hatalomban lévő amerikai elnök retorikailag vagy akár konkrét intézkedésekkel támogatja az olajipart, vagy sem. Rövid távon, pár éves távlatban épphogy fordított lehet az összefüggés. Azzal, hogy a demokraták jó néhány projektet blokkoltak a közelmúltban (lásd. Keytone XL Pipeline vagy új LNG terminálok létesítése) hozzájárultak a szénhidrogén árak emelkedéséhez, aminek világszerte örültek az olajvállalatok (és/vagy az olajból élő diktatúrák).
Ezen felül nagyban hozzájárul az olajárak alakulásához a geopolitikai feszültségek kezelése a nyersanyagban gazdag országok környezetében. Meghatározó lehet, hogy egy adott adminisztráció elkerülni, tompítani, kirobbantatni vagy éppen szítani igyekszik ezen konfliktusokat. Mindegyikre volt példa az elmúlt 25 évben az Arab-félsziget közvetlen környezetében, ami igen erős hatással bírt az olajár alakulására. Továbbá meghatározó lehet az olajár alakulására a fejlődő országok keresletének növekedése, lásd Kína a 2000-es években.
Romló kilátások az olajiparban
Az olajipar komoly nehézségekkel küzd a globális gazdasági problémák miatt. Az év eleji optimizmus után a recessziós félelmek egyre erősödtek, különösen Európában és Kínában.
Szintén érdekes lehet a tőkekifizetések összetételének vizsgálata is. A cégek többnyire progresszív osztalékpolitikát folytattak, amitől csak néhány kivételes évben tértek el (2008-09-es válság, olajár beszakadás 2016-os mélyponttal és 2020-ban a Covid idején). Az ezen felüli többletet, amiről úgy gondolta a vállalat, hogy bizonytalan, hogy minden évben ki tudja majd fizetni, azt részvényvisszavásárlás formájában juttatta vissza a részvényeseknek, ami érthető, hiszen így kisebb az esélye, hogy beépül a várakozásokba.
Hitelfelvétel és törlesztés minimális volt, mivel többnyire elég konzervatív mérleggel operáltak ezek a vállalatok. Jelentős hitelfelvétel volt a 120 dolláros olajár éveiben, amikor több szereplő óriási beruházási programokba kezdett annak reményében, hogy már sose megy lejjebb az olajár. Az utóbbi három évben a hatalmas extra profitból pedig minimálisra törlesztették a cégek a hiteltartozásuk, felkészülve ezzel az esetlegesen előálló nehezebb időkre.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
