A világ uránellátása 80 év távlatában
Az uránt 1789-ben egy Martin Klaproth nevű német tudós fedezte fel. Hosszú ideig elsősorban kerámiamáz színezésére és korai fényképek színezésére használták. Radioaktív tulajdonsága 1866-ig nem volt ismert, és energiaforrásként való felhasználásának lehetősége is csak a 20. század közepére vált nyilvánvalóvá. Az első elektromos hálózatra kapcsolt atomerőművet 1954-ben, a Szovjetunióban élesítették.
A legnagyobb uránkitermelő országnak Kongó számított egészen 1952-ig, amikor az NDK átvette tőle a vezető szerepet. 1958-ra Kanada lett az első, miután hat év alatt szinte a nulláról felfutatta a termelést, 59-re pedig már az Egyesült Államok állt az élen, a kitermelés 26 százalékát adva.
A második világháborúnak véget vető atomfegyverek megalkotása egy teljesen más perspektívába helyezte az urán felhasználását, innentől nem csupán egy nyersanyagként tekintettek rá, hanem fontos nemzetbiztonsági tényezővé vált. Az atomfegyverek kifejlesztését célzó Manhattan terv során felhasznált urán túlnyomó része még Kongóból származott, de a hidegháborúban a Szovjetunióval folytatott fegyverkezési verseny rákényszerítette az Egyesült Államokat a kulcsfontosságú nyersanyag ellátásbiztonságának fokozására.
Az atomenergiával kapcsolatos kérdések felügyeletére létrehozott Atomic Energy Commission uránércre kiszabott garantált minimumára és lelőhely-felderítési bónusza valóságos aranyuránlázat indított el az USA-ban, amerikai állampolgárok tömegei gyakorlatilag nem létező szabályozás mellett, minimális védőfelszereléssel vagy anélkül egy Geiger-Müller számlálóval az oldalukon indultak el uránt bányászni.
Az Egyesült Államoknak olyan nagy szüksége volt az ércre a fegyverkezés folytatásához, hogy a kormány inkább félrenézett. A mánia akkora volt volt, hogy még a popkultúrába is beszivárgott, Elton Britt Uranium Fever című száma arról szól, hogy az urán még az aranynál is értékesebb.
Tovább fokozta az uránkitermelést a felismerés, hogy az atomenergia valós alternatívát jelenthet az energiatermelésben. Az atomerőművek száma is folyamatos bővülni kezdett, 1960 és 1980 között 39-ről 231-re nőtt a reaktorok száma. Ennek az időszaknak a végére érte el az abszolút csúcspontot a kitermelés, mely éves mértéke 1980-ban 69 692 tonnát jelentett.
1980-tól kezdve már csökkent a kitermelés, a látványos zuhanás pedig 1990-ben, a Szovjetunió felbomlásával következett be. A fokozatos csökkenésben közrejátszott a Three Mile Island-i atomerőmű balesete és a csernobili katasztrófa, valamint a hidegháború végével a fegyverkezés is lassult. Kanada vált a legtöbb uránércet bányászó országgá 2008-ig, amikor is a máig legnagyobb Kazahsztán taszította le a trónról.
Kazahsztánban 2022-ben több, mint 21 000 tonna uránt bányásztak ki, ami a világ teljes kitermelésének közel 45 százaléka.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
