Mi lesz az olaj árával?
A Covid óriási sokkja után az olajpiac épp csak elkezdett helyreállni, amikor az orosz-ukrán konfliktus közel egy évtizede nem látott magaságokba repítette az energiaárakat. Mindez nagyot ütött a legtöbb nyugati ország gazdaságán, amelyek már amúgy is szenvedtek a gyenge növekedéstől és magas adósságállománytól. Beköszöntött a stagfláció időszaka, az alacsony növekedés magas inflációval párosult, és máig nem múlt el a recessziótól való félelem sem, ami számottevően csökkentette az olajkereslet növekedését a világon.
Az OPEC+ 2022 végén a lejáró termeléscsökkentési intézkedések helyett újakat vezetett be, amivel sikerült 80 USD/hordó körüli áron stabilizálni a Brent típusú olaj árát.
2022 vége óta gazdasági fronton keveset javult a helyzet, Nyugat-Európa gyakorlatilag recesszióban van és a kínai növekedés is lassul, az olajkereslet alacsonyabb ütemben nő, mint a Covid előtti időkben. Az olajár szinten tartása érdekében az OPEC+ a már meglévőeken felül egy újabb önkéntes alapú termeléscsökkentési akciótervet jelentett be 2024 januárjában, amit előző cikkünkben részletesebben is taglaltunk.
Komoly dilemma előtt az OPEC
Izgalmas évek várnak az olajiparra. A legégetőbb kérdés az iparág szempontjából, hogy az olajárak hogyan fognak változni, hol várható majd a stabilizáció.
Ennek köszönhetően az olajár 2024 első felében végig stabil volt, valamivel 80 USD/hordó felett, valamint az egyéves várakozás is ott mozgott a 12 havi határidős ügyletek alapján. Kilengéseket leginkább az olyan geopolitikai konfliktusok kiterjedésével fenyegető események okoztak, mint a Palesztin-Izrael-Irán közötti helyzet, vagy a húszik által ellehetetlenített Szuezi-csatornán keresztüli hajózás.
Mi várható 2024 második felére?
Június 2-án volt egy OPEC+ ülés, amelyen a legutolsó önkéntes alapú termelés csökkentés sorsáról döntöttek, amely június végével lejárt volna. A kartell úgy döntött, hogy 2025 év végéig meghosszabbítja ezt, ami összhangban volt a piaci várakozásokkal. Viszont a piac arra számított, hogy a teljes termelés csökkentést megtartják, az OPEC+ viszont úgy döntött, hogy szeptember végét követően fokozatosan enyhítenek majd a csökkentésen mértékén, ami negatív piaci fogadtatást kapott, és az olaj ára rövid időre benézett 80 USD/hordó alá. Viszont Szaúd-Arábia jelezte, hogy ha a piaci körülmények úgy diktálják, akkor nem feltétlen csökkentenek, vagy nem csökkentenek olyan mértékben. Ezt követően gyorsan visszatalált az olaj 80 USD/hordó felé.
Mivel az OPEC+ országok költségvetése egyre magasabb olajárat igényel, ezért úgy gondoljuk, hogy a 80 USD/hordós olajár az a padló, ami alá nem csökkenhet hosszú ideig, különben az OPEC várhatóan beavatkozik. Ez igaz lehet a következő másfél-két évben, de legalább addig, amíg egy esetleges amerikai kormányváltás esetén az amerikai külpolitika jelentős fordulatot nem vesz, leginkább a Közel-Keleten. A gazdasági problémák folytán gyengélkedő olajkereslet miatt pedig a 90 USD/hordós olajár valószínűleg az a plafon,
AMIT HOSSZÚ IDŐRE NEM FOG ÁTLÉPNI AZ OLAJÁR AZ ELKÖVETKEZŐ FÉL-EGY ÉVBEN.
Mindezek alapján arra számítunk, hogy 2024 harmadik negyedévében, amikor szezonális okok miatt a legerősebb az olajkereslet döntően 85-90 USD/hordó között alakulhat az olaj ára. A negyedik negyedévben pedig, amikor elkezd csökkeni a kereslet szezonális okok miatt, valamint az OPEC is elkezdi enyhíteni az önkéntes alapú termelés csökkentését, inkább 80-85 USD/hordó között alakulhat majd az olajár. Így összességében 85 USD/hordó körül alakulhat az átlag, ami valamivel magasabb, mint az első félévben tapasztalt 84 USD/hordós átlagár. Ez nagyjából összhangban van a Reuters által gyűjtött piaci konszenzussal.
Hosszabb távú kilátások
A hosszú távú olajár tekintetében már megosztottabbak a várakozások. Az ötéves vagy 60 havi határidős Brent ügyletekből lehet arra következtetni, hogy milyen árat vizionál a piac. A gazdasági válságot követő bő öt éven át a piac 90 USD/hordóra várta az olaj árat stabilan. Ennek az elképzelésnek egyrészt a fejlődő országok, India, Kína erőteljes növekedési kilátásai ágyaztak meg, másrészt az, hogy a Bush-kormány közel-keleti és az Obama-adminisztráció észak-afrikai kalandjai után növekvő geopolitikai feszültség hatására olyan jelentős országok termelése esett ki vagy csökkent le, mint Irak, Szíria vagy Líbia. Volt egy olyan piaci szentiment, hogy a kereslet tartósan meg fogja haladni a kínálatot.
Ez a nézet azonban nagyban megváltozott, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a több lépcsőben repesztett horizontális olajkutak forradalmat hoznak el az amerikai olajiparban. Miután az OPEC egy sikertelen kísérletet tett, hogy elfojtsa ezt a folyamatot és visszaszerezze piaci részesedését, az olajár stabilizálódott, megint és hosszútávon 60 USD/hordó körülire várták, ez jelentette ugyanis a gazdaságossági küszöböt az amerikai termelők számára. És 80 USD/hordót tartották akkoriban az elemzők a plafonnak, mivel afölött annyira beindult volna a fúrás az Egyesült Államokban, hogy a megnövekedett termelés azonnal visszahúzta volna az olajárat 80 USD/hordó alá.
Az utóbbi bő két és fél évben a piac 70 USD/hordó körül árazta az olajat hosszú távon, de ahogy már említettem, az előrejelezések jelentősen eltérnek. Fel lehet ezt fogni úgy, mint a régi 60 USD/hordós küszöb a 2022-23 inflációs sokk után, mivel a helyzet és a piac dinamikáját meghatározó tényezők keveset változtak (OPEC vs. amerikai olajtermelők, valamint orosz szankcióknak minimális hatása volt a hosszú távú kilátásokra).
Bár egyes elemzések jóval alacsonyabb megtérülési küszöböt állapítanak meg az amerikai olajiparnál, akár 30-35 USD/hordót, a fúrási aktivitás szemmel láthatóan nem fut fel ilyen olajár mellett, ezért feltételezhető, hogy az átlag valójában feljebb van, vagy vannak egyéb limitáló tényezők (például egyre kevesebb megfúrható pontot találnak a nem konvencionális olajmezőkben).
Az amerikai Energiainformációs Hivatal (EIA) 2030 előtti csúcsot vizionál az olajtermelésben és fogyasztásban, ami pesszimista képet festhet az iparág számára. Ám a szervezet előrejelzéseit számos kritika érte az elmúlt években, az iparágban érdekelt, várakozásaikra sokszor több tízmilliárdos téteket is helyező szereplők későbbre várják a tetőzést. A Goldman Sachs, az ExxonMobil, a Vitol vagy az OPEC inkább egy 2030-2035 utáni csúcsot vizionál. Még az olyan szereplők is, mint a BP és Shell, akik az olajcégek közül a leginkább zászlajukra tűzték a zöld átállás jelszavait, növelték a 2030-as olajkereslet-várakozásaikat.
2045-IG AZ OLAJKERESLET FŐ MOZGATÓRÚGÓJA INDIA LEHET ÉS EGYÉB TÖBB SZÁZ MILLIÓ LAKOSÚ ORSZÁGOK A TÁVOL-KELETEN.
Mindezt összevetve a várakozásaink szerint 70-95 USD/hordó körül alakulhat az olajár az évtized végéig, amennyiben nem tör ki valamilyen újabb széleskörű és hosszan ható geopolitikai konfliktus. Az általunk követett cégek értékeléséhez és árazásához 80 USD/hordós „valós” olajárat használunk 2023-as fogyasztói árszinten értelmezve. A 70-80 USD hordós határt a padlónak gondoljuk, mivel ez az olajár szükséges az OPEC+ országok egyre költekezőbb költségvetéséhez. Másik oldalról pedig a korábbiaknál gyengébb keresletnövekedés erős plafont szabhat az olajárnak 90 USD/hordó körül. Egyes gyorsan fejlődő és nagy lélekszámú távol-keleti országok azonban biztosítják a hosszú távú kereslet növekedést.
(A cikk először a Világgazdaság oldalán jelent meg 2024. július 23-án)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
