Egy megegyezés első harminc éve

Idén ünnepli harmincadik születésnapját a Concorde. A három alapítóval – Jaksity Györggyel, Borda Gáborral és Streitmann Norberttel –, valamint a Concorde-ot több mint egy évtizede vezető Régely Károllyal beszélgettünk többek között a rendszerváltás éveiről, az álmatlan éjszakák szépségeiről és a megegyezések fontosságáról.

(Az interjú a Forbes magazin 2023. novemberi számában jelent meg először.)

Közel tucatnyi ember gyűlt össze 1993 szeptemberében a Novotel szálló egyik kisebb termében azzal a szándékkal, hogy megtartsák a Concorde alapító közgyűlését. „Ott voltak a tisztán pénzügyi befektetők: Feyér Zoltán, aki azóta sajnos távozott közülünk, őt ma a fia, Krisztián képviseli a cégben, Várszegi Gábor és Móricz Gábor – emlékszik vissza Jaksity György, az alapítók egyike. – Mellettük volt egy angol kollégánk, Paul, a jogászunk, dr. Halász Judit, és a könyvelőnk, Kovács Zsuzsa. Paul nem sokkal később a Genesistől kapott egy nagyon jó ajánlatot, tulajdonostárs lett a világ egyik legnagyobb fejlődő piaci alapkezelőjében, Judit és Zsuzsa azonban évtizedekig dolgoztak velünk és mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyunk” – meséli a Concorde igazgatóságának elnöke.

Ki legyen a frontember?

Az alapító közgyűlésen mindenben egyetértettek a felek, egyetlen pontot kivéve: a frontember kérdését. „Mi azt mondtuk, hogy Borda Gáborral és Streitmann Norberttel közösen, a területeket egymás között felosztva együtt vezetjük a céget – idézi vissza a 30 évvel ezelőtti megbeszélést Jaksity György. – A befektetők viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy kell egy név és egy arc. Egy héttel később ismét összeültünk és ezalatt rájöttünk, nem érdemes ennek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, és végül én lettem a frontember. Ez ugyanakkor csak kifelé volt így, a működésben nincs semmilyen megkülönböztetés a többiekhez képest. Egy héttel ezt követően hivatalosan is megalakult a Concorde.”

A közös cég megalapításának idején a három huszonéves közgazdász már jól ismerte egymást, hiszen korábban különböző pénzügyi szolgáltatóknál dolgoztak együtt. „Én és Gábor kereskedési területen dolgoztunk, Gyuri az elemzéssel foglalkozott – meséli Streitmann Norbert alapító. – Miután mi hárman egymásra találtunk, közösen megálmodtunk, hogy csinálunk Magyarországon egy full service befektetési bankot, hasonlót, mint amik akkoriban az Egyesült Államokban működtek. Segített nekünk, hogy akkortájt a világ nem volt még annyira koncentrált, mint manapság, és a kevés nagy helyett több kisebb cég működött a piacon. A rendszerváltás után voltunk pár évvel, fiatalok voltunk és azt gondoltuk, minden megtörténhet. Akkoriban alakult újra a tőzsde, pörögtek a kárpótlási jegyek, elképesztően élénk volt a piac” – idézi vissza Streitmann Norbert a kilencvenes évek elejét. – „Ezekben az időkben mindenki bizniszt akart csinálni, minket hármunkat azonban már akkor sem az anyagi része motivált, hanem szerettünk volna egy jó – és nyilván profitábilis – céget csinálni. Jó cég pedig úgy lesz, ha az ember minden egyes nap elvégzi a feladatát.”

Az ibusz-részvénytől az egymilliárdos tőkéig

A rendszerváltás utáni években persze nagyon más volt a kereskedés, mint ma, vagy akár csak az ezredfordulón. „A váci utcai Trade Center első emeletén gyűltek össze azok, akik a papírokat adták-vették. Tőzsdének hívták ezt, de igazából inkább pre-market állapot volt – meséli Borda Gábor alapító. – A legelső irodánk ezért is egy, a Trade Center melletti lakásban volt. Akkoriban körülbelül tízen voltunk a Concorde-ban és minden az értékpapír-kereskedés körül forgott. Emlékszem, az IBUSZ-részvény volt az első olyan papír, amiért sorban álltak Magyarországon.”

„Amikor 1993-ban elkezdtük, több mint 100 értékpapír-forgalmazó cégnek volt engedélye az akkori értékpapír felügye- lettől – eleveníti fel Jaksity György. – Ma abból a társaságból, tisztán értékpapírcégből annyi maradt, amennyit egy kezemen meg tudok számolni – igaz, közben sokat alakult a jogszabályi környezet is. Harminc évvel ezelőtt, még a rendszerváltás hevületétől fűtve azonban minden szektorban folyamatosan jöttek létre a magánvállalatok. A belépési korlát ekkoriban nem volt magas, hiszen ötmillió forinttal lehetett indítani olyan értékpapír-forgalmazót, amely az ügyfelek megbízásait teljesítheti. Mi azért indultunk rögtön 50 milliós alaptőkével, hogy minden szolgáltatást – például saját számlás kereskedést, ami a tőzsdén kívüli kereskedéshez kellett, a tőzsdei bevezetést, vagy tanácsadást – felvehessünk az engedélyeink közé. Mindegyik szolgál- tatással el is indultunk egy éven belül, cserébe mi hárman alapítók feláldoztuk azt, hogy többségünk legyen a cégben, ami talán egyedülálló a magyar gazdaságtörténetben. 1997-ben pedig már egymilliárdot meghaladó tőkével alakult részvénytársasággá. Ekkor váltunk befektetési vállalkozássá.”

Válságtól válságig, sikeresen

Válságok persze folyamatosan akadtak, olykor kisebbek, máskor nagyobbak. Az ország lendületét alaposan visszavető 1995-ös Bokros-csomag évét a Concorde egy százmilliós nyereséggel zárta, igaz az ezt megelőző évben ennél is magasabb eredménye volt. „Amióta az eszemet tudom, minden évben válság volt. Emiatt is volt fontos, hogy mindig úgy vezessük a céget, hogy a piacra bármikor beüthet a ménkő – vallja Jaksity. – Lotfi Fárbodnak van az a híres mondása, miszerint egy atombomba bármelyik reggeledet tönkreteheti. Ez persze kissé abszurd, vezetőként mégis érdemes úgy felkelni, hogyha ma beüt a válság, akkor hogyan fogja azt a cég átvészelni. Azok, akik nem így vezették a céget, eltűntek körülöttünk. Mindez persze egy nagyon furcsa elme- állapotot és rengeteg álmatlan éjszakát eredményez” – teszi hozzá a közgazdász. Az álmatlan éjszakák egyik legemlékezetesebbike 1997 októberében zajlott. „A Magyar Telekom – akkor még Matáv – tőzsdei bevezetésén dolgoztunk, ami nemcsak a mi életünk egyik legnagyobb tranzakciója volt, de Magyarországé is – idézi fel Jaksity. 730 forint volt egy rész- vény értékesítési ára és többmilliárd forint értékben adtunk el belőle nemzetközi és hazai intézményeknek, valamint magán- befektetőknek. Amikor zártuk a könyvet, és allokálnunk kellett a részvényeket az azokat jegyzőknek, két nap alatt összesen 20 százalékot esett a BUX – ekkor ütött be a távol-keleti válság. Ebben a környezetben voltak olyan intézményi befektetők, akik visszaléptek a vásárlásból, mi pedig bent ültünk egész éjszaka az irodában és mint a forró krumplit próbáltuk elpasszolni valakinek a részvényeket. Szerencsére voltak olyan intézményi ügyfeleink, akik látták, hogy ez a válság nem fog tovább mélyülni és azt, hogy most ők jó áron tudnak hozzájutni a Matáv-rész- vényekhez. Reggelre mindent sikerült elrendezni, de azért az egy hosszú és nehéz éjszaka volt” – teszi hozzá ma már nevetve.

Új pályán

A három alapító 2009-ben lépett eggyel hátrébb a Concorde napi szintű működtetéséből. „Rájöttünk, hogy a következő időszakban a Concorde-nak más pályára kell állnia és hagynunk kell olyan energiákat felszabadulni, amiket mi, ha nem is elfojtanánk, de hátráltatnánk – mondja el Jaksity. – Ennek eredményeként vettünk fel kívülről egy vezérigazgatót, Pál Árpádot, és rábíztuk egy új menedzsmentstruktúra kialakítását. Árpi végül három évig volt a cég vezérigazgatója, ami alatt teljesen átalakult a menedzsmentstruktúra és elkezdtük felépíteni a Concorde Private Bankinget. A 2008-as válságot követő időszak igazolta azt a korábbi elképzelésünket, miszerint nem a korábbi tranzakcionális befektetési banki működés, hanem egy vagyonkezelési, privátbanki cég modellje a jövőnk. „2009-ig mindhárman ezzel keltünk és feküdtünk, ami izgalmas, de egyben nagyon stresszes is volt – emlékszik vissza Streitmann Norbert. – Válságból válságba megy a világ, mindezek pedig egy befektetési bank életében rendkívüli stresszforrások. Amikor dönteni kellett, hogy belemenjünk-e egy bizonytalan helyzetbe, mi mindig inkább nemet mondtunk. Ez persze habitus kérdése is. Mi hárman folyamatosan arra törekedtünk, hogy konszenzuális döntéseket hozzunk. Ha valamiben nem értettünk egyet, akkor azt inkább többször átbeszéltük, eltoltuk a döntést, ami néha kicsit lassabb működést eredményezett, viszont mindhárman fontosnak tartottuk, hogy az a hajó, amit együtt vezetünk, ne menjen semminek neki, és az sem baj, ha emiatt egy kicsit később érünk oda.”

„Amikor Gyuri és Norbert kivonultak, én még itt maradtam – kvázi én voltam a kapocs a régi és az új rendszer között – meséli Borda Gábor. Nehezen ment az elengedés: bevallom, máig nem telik el úgy nap, hogy az otthoni irodámból ne lépjek be a Concorde rendszerébe.”

Lassan járj, tovább élsz!

Pál Árpád 2012-es távozása után Régely Károly lett a vezérigazgató, aki mai napig vezeti a Concorde-ot. „1997-ben, a Közgazdaságtudományi Egyetemről frissen kikerülve kerültem a Concorde kötelékébe, ami azóta is az egyetlen munkahelyem – mondja. – Ebben az is szerepet játszott, hogy a cégen belül a kezdetektől fogva sok mindent csinál- hattam a corporate finance-től kezdve a kereskedésig. Ez utóbbi mindmáig a szívem csücske: sokkal kevésbé érzem a piaci turbulenciákat stresszes feladatnak, mint a humán problémák kezelését” – teszi hozzá mosolyogva. A Concorde megalapítása óta eltelt három évtized alatt sok szolgáltatót vitt el a túlzott kockázatvállalás. „Mindig azt gondoltuk, hogy a mi feladatunk a cég építése és üzemeltetése. Emiatt persze voltak olyan időszakok, amikor sok profitról lemondtunk, cserébe akkor sem mentünk csődbe, amikor mások igen – emeli ki Streitmann Norbert. – A Concorde sikerének másik oka, hogy hármunk között rendkívül jól működött a feladat- megosztás: senki nem akarta átvenni a hatalmat, vagy akart belépni a másik területére. Mindezeknek köszönhetően viszonylag hamar jó neve lett a cégnek, aminek hála nagyon jó kollégákat tudtunk bevonzani.”

Hatalmas eredmény, hogy a Concorde és valamennyi leányvállalata a 30 év mindegyikében pénzügyileg sikeres évet tudott zárni, miközben szinte teljes egészében kimaradt azokból a válságokból, amik más szolgáltatók bedőlését okozták. Óvatos befektetési stratégiája miatt a Concorde-ban azok a befektetők fogják megtalálni azt, amit keresnek, akik már meglévő vagyonukat szeretnék értékállóan megőrizni. „A Concorde jövője egyértelműen a privátbanki szektorban van, ami az elmúlt tíz évben lett meghatározó piac Magyarországon” – állapítja meg Régely Károly.

A barátság, ami összeköti a céget

Bár a kezdeti évekhez képest mára némileg eltávolodtak az alapítók, máig jelen vannak a Concorde életében. „Sosem éreztem úgy, hogy én ebből ki akarnék szállni. Az elmúlt 30 évben ez volt az egyetlen komolyabb vállalkozásom és ez volt a munkám. A hobbink is ez: szeretünk itt dolgozni, örülünk, hogy tulajdonosok is vagyunk és szeretjük ezt a szakmát” – vallja Jaksity György. Streitmann Norbert az emberi oldaláról fogja meg ezt: „azt szeretem a legjobban a Concorde-ban, hogy itt nagyon sok okos és tájékozott emberrel lehet beszélgetni. Bármi is történik a világban – legyen az egy helyi konfliktus, vagy egy természeti katasztrófa –, az a mi szakmánkban azonnal lecsapódik. Ennek kapcsán néha azt érezzük, van egyfajta rálátásunk a világra és valamennyire legalábbis értjük annak a működését. Mindez nagyon érdekessé teszi ezt a munkát, egyben persze kicsit nyomasztóvá is.” A Concorde által kezelt ügyfélvagyon mára az ezer milliárd forint felé halad – ez nemzetközileg még nem kiemelkedő eredmény, Magyarországon viszont egy százfős cégtől egy jelentős teljesítmény. Mindez nyilvánvalóan nem létezne az ügyfelek bizalma nélkül, a Concorde pedig nem létezne az alapítók jó kapcsolata nélkül. Az alapítók egymástól függetlenül elmondták, hogy baráti a viszonyuk. „Nemigen tudok mondani még egy olyan céget Magyarországon, amit három fiatal alapított és 30 éven keresztül semmilyen feszültség nem alakult ki köztük” – emeli ki Borda Gábor.

(Borítókép forrás: Egyed Péter/Forbes)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.