Európai kalória, amerikai kalória

Nem ritka helyzet, hogy az Európában nyaraló amerikai turisták azt tapasztalják, hogy annak ellenére, hogy nem fogják vissza magukat az étkezéseik során, hazatérve az Egyesült Államokba nem híztak egy grammot sem. Ennek az oka a két kontinens közötti nagyon eltérő kalóriabeviteli struktúrában keresendő.

Az idei év egyik legérdekesebb cikke volt számomra a WSJ “You Gorged on Your European Vacation but Lost Weight. Why?” című írása. Ez az írás arról szól, hogy sokszor fordul elő olyan, hogy amerikai turisták olyan ételekkel és italokkal kényeztetik magukat az európai vakációjuk során, ami szem-szájnak ingere és hazatérve megdöbbenve tapasztalják azt, hogy nemhogy híztak ettől, hanem még fogytak is valamennyit.

A WSJ rögtön az írás elején bemutat egy dietetikust, aki kéthetes római és toszkán nyaralása alatt a tésztáktól a jó kenyéren át a zöldségekig és gyümölcsökig – és természetesen ki nem hagyva a fagylaltokat – az olasz konyha ismert spektrumával jutalmazta meg magát a szabadsága alatt.

Amikor hazatért, teljes meglepetéssel vette észre a mérlegen, hogy egy kilóval könnyebb, mint induláskor.

A WSJ cikkének szerzője saját Azori-szigeteken töltött nyaralásának a tapasztalataival erősíti meg ezt a megfigyelést. Ő a sajtokkal, kenyerekkel, süteményekkel és az általa tapasztalt legédesebb ananásszal kedveskedett magának úgy, hogy egy grammot sem hízott a nyaralása alatt.

Nagy vita zajlik az amerikai internetes közösségekben arról, hogy mi az oka ennek a különleges jelenségnek. Az egyik lehetséges magyarázatnak a táplálkozási és egészségügyi szakértők azt tartják, hogy az amerikai turisták az európai utazásaik során sokkal többet mozognak, mint az otthoni hétköznapjaikon. Ez a programokban gazdag nyaralások alapmechanizmusán túl abból is fakad, hogy az európai városok általában jóval gyalogosbarátabbak, mint az amerikaiak.

A másik ok a táplálékminőségben keresendő. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek aránya jóval magasabb ugyanis az Egyesült Államokban, amely táplálékok több mesterséges hozzáadott anyagot, keményítőt, sót és cukrot tartalmaznak. Ami döbbenetes, az nem más, mint az aránybéli különbség a két földrész között.

A European Journal of Nutrition szerint míg az Egyesült Államokban egy átlagos felnőtt esetében a kalóriabevitel 57 százaléka történik ultrafeldolgozott élelmiszerből, addig Európában ez az arány csak 12 százalékos.

Ez részben a szabályozási különbségeknek és az Európai Unió élelmiszeradalékokkal szembeni nagyobb szigorának köszönhető. Míg az öreg kontinensen 300-400 féle ilyen adalék elfogadott, addig a tengerentúl 3000 felett van ezeknek a száma.

Ezen adalékanyagok és tápanyagok egyes kombinációi a kalóriabevitel mellett (és ellenére) úgy aktiválják az agyat, hogy folytatódjon a táplálkozás még a telítettség után is. Ez a klasszikus és sokszor kalóriadús olasz konyháról messze nem mondható el.

Amikor vetünk egy pillantást arra, hogy egy átlagos felnőtt a világ egyes országaiban mekkora napi szintű kalóriabevitel mellett táplálkozik, akkor megerősítve érezhetjük a WSJ írásának az imént bemutatott állításait. A következő ábrán ez az országonkénti átlagos kalóriabevitel látható a 2018-as adatok alapján:

Az Egyesült Államokban az európaihoz képest napi 300-400 kalóriás többletet látunk, de valószínűleg tényleg a kalóriák mögötti más tartalom jelentheti az igazi táplálkozási különbséget.

Ez jól látható abból is, hogy a 2018-as 3782 kalóriával szinte teljesen azonos volt már a 2002-es 3783 kalóriás napi átlagos amerikai táplálékbevitel.

Miközben a 30-as testtömegindex feletti felnőtt lakosság aránya 2002 és 2018 között 31 százalékról 42 százalékra nőtt.

A túlzott táplálékbevitel és az ebből fakadó folyamatosan növekvő arányú kóros elhízás egyre inkább globális probléma, és valahol a növekvő társadalmi jólét egyik káros mellékkövetkezménye. Jó példa erre Szaúd-Arábia, ahol az 1968 és 2018 közötti ötven évben 1880 kalóriáról 3302 kalóriára emelkedett a napi átlagos bevitel, ami 76 százalékos növekmény. Ennek hatásaként már 2016-ra 35 százalékra nőtt az 1960-as években még szinte nem is mérhető elhízottsági arány, ami a világ egyik legmagasabb értéke.

Az elhízás problémájának a helytelen táplálkozás mellett a mozgásszegény életmód a másik komoly gyökere. Éppen ezért óriási sztori napjainkban az Eli Lilly és a Novo Nordisk duójának az elhízás elleni gyógyszere, aminek a következő évekbeli elterjedését elképesztő részvénypiaci várakozás előzi meg.

Ez a várakozás jól látható a részvényárfolyamok exponenciális felfelé mozgásából. Az immár Európa legértékesebb tőzsdei vállalataként bemutatható Novo Nordisk amerikai részvényei 2019. január 1.  és 2023. október 16. között az alábbi heti gyertyás grafikont rajzolták ki:

Jelen pillanatban a Novo Nordisk tőkepiaci értéke az elmúlt 12 havi árbevételének a 16-szorosa, míg az Eli Lilly esetében ez az arány 20-szoros. Ez a visszatekintő 16-os és 20-as P/S mutató – leszámítva az Nvidiát – jelenleg bármely nagy növekedésű technológiai vállalatnak is erős és „gazdag” értékelés lenne.

Csak hát ugye a helytelen táplálkozás és az ebből fakadó egyre nagyobb egyéni és társadalmi problémákra adható gyógyszeres megoldás hihetetlen potenciállal kecsegtet.

Egyébként meg az 57:12-es amerikai „győzelem” kapcsán most nagyon örülhetünk annak, hogy Európában élünk…

(A cikk először a Forbes.hu oldalán jelent meg 2023. október 24-én. Borítókép forrás: Getty Images)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.