Naplóbejegyzés: Turen går til Danmark

Pár hete gyerekkori barátaimmal látogattam el Dániába. Pompás utazási célpont, és nemcsak a skandináv klíma és hideg Carlsberg sörök, de az eredeti Legoland (Billund) miatt is, ami minden srác álma, még akkor is, ha már nem 3-4 éves, hanem 34. Kicsit mókás, kicsit szomorú, de szinte minden utazásom során a befektetések valahogyan beszivárognak a nyaralásba, most se volt ez másképp.

picture

A dánok a skandináv népek közül talán a legnyitottabbak és a külföldiekkel is kifejezetten szívesen társalognak. A Legoland munkatársainál pedig ez felvételi követelmény is lehet, több alkalommal ők kezdeményeztek. Az egyik beszélgetésünk onnan indult, hogy miért is nem ülhet fel három 100 kiló fölötti férfi a gyerekekkel amúgy is zsúfolt kisvasútra, de a rövid véleménykülönbség tisztázása és bemutatkozás után már arról győzködtek, hogy nincs jobb befektetés, mint a LEGO. Nem a tőzsdén, ott nem vásárolható a részvény, hanem maga a játék, azon belül is a ritkaságok.

MEGDÖBBENTŐ, HOGY MINDEN MÁSODPERCBEN HÉT LEGO KÉSZLETET ADNAK EL SZERTE A VILÁGON, ÉS ÉVENTE AZ ELADOTT LEGO KOCKÁK ÖTSZÖR ÉRIK KÖRBE A FÖLDET.

Kezdetben inkább mókásnak tartottam a LEGO mint befektetés felvetését, de kicsit utána olvasva, az amúgy viszonylag kevés irodalommal rendelkező témának, az kell mondanom, van benne valami.

Hasonlóan a ritka borok, műkincs és más gyűjthető javak piacaihoz, a LEGO ritkaságoknak is komoly OTC piaca van, ahol a befektetett tőkére vetítve érdemi hozamot is el lehetett érni az elmúlt évtizedben, persze ebben az alacsony kamatok világa eléggé támogató is volt. Hasonlóan más gyűjthető javakhoz, a LEGO-ritkaságok kiválasztása is nagyon speciális tudást igényel.

Ilyen tudás híján biztosra mentem, és a Concorde vadonatúj modelljét választottam, ami ár/érték arányban egészen elfogadhatónak tűnik.

Aztán később Koppenhága kikötőjében hajózva jött szembe velünk a Maersk szinte már szemet bántóan hatalmas logisztikai raktára. A tőzsdén lévő dán szállítmányozási vállalatot évek óta figyelemmel követi az Accorde csapata, főként azért, mert egy remek proxy a globális kereskedelem dinamikájára. Most megtudtam a városi legendát is, miért lett ilyen sikeres a vállalat.

Dániában élő mélytengeri búvár barátom elmesélése alapján a dán hajósok szerint a cég sikere, a kávé volt.  A történet a dánok leleményességét emeli ki, hiszen lehetsz akármilyen hatalmas szállítmányozási vállalat, ha a Szuezi-csatorna révkalauzával nem vagy jóban, a szállítmányozási céged rengeteg időt veszíthet, aminek napi költsége érdemben belemarhat a profitba.

És mi fontos egy egyiptomi révkalauznak?  Az, hogy a lehető legjobb kávéfőzővel készített kávét és egy kiadós vacsorát kapjon, miközben a hajót átsegíti az izgalmasabb szakaszon. Ezért, a legenda szerint, a Maersk vezetése a kezdetekkor minden hajójára a legprímább kávéfőzőt vásárolta, ami marginális befektetés volt annak fényében, hogy mennyi időt tudtak spórolni. A városi legenda inkább kedves, mint valós, de nem bírtam ki, hogy ne számoljak utána, hogy egyáltalán nagyságrendileg stimmelnek-e a számok, illetve, hogy mekkora spórolásról beszélhetnénk, ha ezt ma csinálnák meg.

Egy nagyon komoly kávéfőző gép mai áron nézve durván 24 ezer dollár, amit, ha beszorzunk a flotta számosságával durván 18 millió dollár egyszeri költség. Hogy mennyibe kerülhet egy nap (vagy egy óra) késlekedés, számszerűsíthető a két évvel ezelőtti suezi blokád alapján, amikor az Evergreen hajója eltorlaszolta a csatornát. Nem is kell olyan messziről indítani a matekot, mint az Allianz tette (a németek azt számolták, hogy a globális kereskedelem 6-10 milliárd dollárjába, vagy a növekedés 0,2-0,4 százalékát jelentette a közel egy hetes késlekedés), mivel a Mearsk júliusban kártérítési pert indított 44 milliós értékben, 50 hajója ragadt a „dugóban”.

A World Shipping Council szerint a csatorna napi kapacitása 106 hajó, és egy ilyen esetben minden egyes nap késlekedés tovább két napot vesz igénybe, hogy a feltorlódott hajók újra irányban legyenek, vagyis talán nem túlzó becslés, ha 10 nappal számolunk. Ebben az esetben napi 4,4 millió dollárjába kerül a cégnek a várakozás úgy, hogy a flotta csupán 5-7 százaléka érintett. Ha a kávén csak órákat spóroltak régen, ahogy a városi legenda tartja, akkor is jó döntés lehetett.

A két történetnek számomra egy tanulsága van, ha nyitva tartjuk a szemünket úton útfélen belebotlunk érdekes befektetési történetekbe, és tényleg szinte mindenből lehet pénzt csinálni, a kérdés csupán annak kockázatossága.

(Borítókép: Lego House, forrás: LEGO)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.