Meddig tart még az orosz rulett?

Több mint egy évvel ezelőtt, az orosz-ukrán háború kitörése után erős nyomás indult a befektetők és az európai politikusok részéről, hogy a nyugati vállalatok hagyják el Oroszországot, sok nemzetközi cég eleget is tett ennek. Kivonult az Apple, a McDonalds, a Stellantis és még sorolhatnánk, a pénzügyi szektorban azonban jóval kevésbé mozdultak a cégek.

A legnagyobb publicitást a francia Société Générale esete kapta, akik nem sokkal a háború kitörése után, áprilisban eladták orosz leánybankjukat egy orosz oligarchának. (A tranzakció árazását nem közölték a franciák, de a 3 milliárdos negatív eredményhatásból ítélve a mérlegben szereplő érték töredékéért vehette meg az orosz fél a bankot.) Időről időre felmerült aztán más külföldi bankok orosz operációjának eladása is, de tényleges tranzakcióra nem került sor a SocGen óta.

Ezt persze nem segítik az orosz állam által felállított korlátozások és árazási diszkontok sem. A jelenlegi helyzetben az eszközökre legalább 50 százalékos diszkontot kell adni, és efölött még egy jó 10 százalékos adó is terheli a kapott összeget. Júliusban tovább szigorították az eladási feltételeket, immáron ha el is adják a leányvállalatokat az „ellenséges országok” vállalatai, a kapott összeget akkor sem hozhatják ki az országból.

Önmagában már ez sem teszi vonzóvá az eladást, de még ha lenne is tranzakció, kérdéses, hogy az európai szabályozó nem vonná-e fel a szemöldökét, hiszen nagyon olcsón kerülnének orosz kézre a külföldi eszközök, ezzel is támogatva a putyini rendszert – főleg úgy, hogy a pénzt nem lehet kivonni az oroszoktól.

Jelenleg több európai nagybank van Oroszországban, a két legismertebb az osztrák Raiffeisen és az Unicredit, illetve ugyan kisebb szereplő, de a bankcsoporthoz képest nem elhanyagolható méretű az OTP orosz bankja sem. Ezek a bankok láthatóan egészen jól elműködnek az országban a szankciók ellenére is, néhányan még profitáltak is abból, hogy külföldi bankként stabil nemzetközi jelenlétük van.

Az viszont szinte minden bank esetén látszik, hogy az orosz kitettséget próbálják leépíteni, visszafogják a hitelezést, és igyekeznek minél több finanszírozást kihozni – már amennyit engedélyez az orosz felügyelet – legutóbb az OTP-nek sikerült 75 milliárd forintot kihoznia az országból.

Felmerül a kérdés, hogy ha ilyen jól megy a külföldi bankoknak Oroszországban, és egyébként is csak nyomott áron lehet túladni rajtuk, a morális szempontokon túl – tisztán üzleti értelemben – miért olyan fontos számukra, hogy elhagyják az országot.

Bár az orosz gazdaság (meglepően) jól vette az akadályokat és a szankciókat 2022-ben, 2023-ra már látszik, hogy apad az állami bevétel, és bár hosszú ideig túlélhet az ország, a GDP stagnálhat idén, jövőre pedig némi növekedés várható, ám az előrejelzésekben nagy a bizonytalanság a háború finanszírozása és egyéb geopolitikai hatások miatt, ami megtépázza a háztartások fogyasztását is. Ez pedig a banki számokra is kihathat hosszú távon, nem véletlen, hogy óvatosan, vagy egyáltalán nem hiteleznek már a külföldi bankok.

Ezen felül úgy tűnik, hogy a befektetők önmagában büntetik a nagyobb orosz kitettséggel rendelkező bankokat. Nehéz szétválasztani, hogy az általános makrogazdasági környezet tavalyi romlása, vagy maga az orosz kitettség a ludas az árfolyammozgásban, de sokat elmond, hogy a háború előtti szintekhez képest az OTP és a Raiffeisen is 15-30 százalékkal van lejjebb, miközben az eredmények felrobbantak, az európai bankindex –pedig már feljebb is van a 2022 februári szinteknél. Látványos az alulteljesítés a Raiffeisennél  praktikusan nullára értékelik az orosz operációt, annak ellenére, hogy a háború után kilőtt az orosz nyereség.

Az alacsony orosz értékeltség persze részben jogos, hiszen az ott képzett profitot nem nagyon tudják a bankok hazahozni, egy speciális számlán kell hagyniuk, maximum orosz állampapírt vehetnek belőle,

RÁADÁSUL EGY NEMRÉG HOZOTT TÖRVÉNY ALAPJÁN A KÜLFÖLDI TULAJDONOSOKAT AZ OROSZ ÁLLAM BÁRMIKOR KITILTHATJA AZ OROSZ CÉGEKBŐL, AMI A KÜLFÖLDI TULAJDONÚ BANKOKRA IS VONATKOZHAT. ÁM A RAIFFEISEN KÖZÉP-EURÓPAI ÉS EURÓPAI  OPERÁCIÓJA IS ALACSONY ÉRTÉKELTSÉGGEL RENDELKEZIK.

A második negyedévet ugyan torzította a lengyel svájci frank hitelekhez kapcsolódó tétel, ám így is 4 alatti eredményszorzón forog (P/E), úgy, hogy az orosz operációból jövő nyereséget nem számoljuk.

Mindezek alapján nem csoda, hogy az osztrák bank aktívan dolgozik az orosz üzlet eladásán, kiszervezésén (persze némi szabályozói nyomás sem árt…), ami a maradék operációnak is segíthet. Ha viszont a Raiffeisennek ezt sikerül megtennie, az a többi jelenlévő bankra is nyomást helyezhet, hogy hagyják el Oroszországot, vagy legalábbis minimálisra építsék le a kitettségüket.

Óriás fordulatnak kellene történnie – pl. jelentősen enyhíteni az orosz szankciókat – ahhoz, hogy a bankokat maradásra és/vagy növekedésre ösztökéljék, erre kicsi az esély. Szerencsére viszont úgy tűnik, hogy az oroszok nélkül is bírják a bankok a gyűrődést.

(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2023. augusztus 10-én. Borítókép: orosz rulett, forrás: Getty Images)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.