Mibe fektessünk stagfláció idején?

Noha önmagában a pandémia, és az erre adott politikai válaszlépések hatása az inflációs pályára valóban részben csak átmeneti, az előző évtizedben több olyan, jelentős inflációt generáló tényező alakult ki, amelyek a Coviddal még inkább a felszínre jöttek. Elmaradtak a beruházások és a kapacitásbővítések a nyersanyagok piacán, a kereslet pedig egyre csak növekszik: a nyersanyagárak felfelé mutató nyomást helyeznek az inflációra. Eközben demográfiailag öregszik a társadalom, csökken a munkaképes korosztály. A fiskális politika pedig szerte a világon előre tör a monetáris politika felett. A dolgokat tetézi, hogy az ellátási láncbeli problémák és a globális politikai helyzet miatt deglobalizáció folyik.

Mindezek mélyebb és régebb óta tartó, az inflációt erősítő folyamatok, amelyeknél gyors változásokra aligha számíthatunk. Vagyis érdemes lehet felkészülni arra, hogy a magasabb inflációs környezet a korábban vártnál akár tartósabban is velünk maradhat. De hogyan és mibe érdemes ilyenkor befektetni? Hová tegyük a pénzünket? A válaszhoz nem elég az inflációs adatra figyelni.

Hogy különböző eszközosztályok hogyan teljesítenek különböző a “makrogazdasági rezsimekben”, ahhoz érdemes először meghatározni, miket is értünk ezalatt. A negyedéves infláció- és GDP-várakozások adatai, illetve a  tényleges adatok alapján négy különböző rezsimről beszélhetünk.

• Inflatorikus növekedés akkor van, amikor a realizált infláció és a realizált növekedés is meghaladja a piaci várakozásokat
• Deflatorikus a növekedés, ha a realizált infláció alacsonyabb, mint a piaci várakozás, a növekedés pedig magasabb.
• Eszerint a definíció szerint recessziónak azt tekintjük, amikor a realizált infláció és a realizált növekedés is alulmúlja a piaci várakozásokat.
• Stagflációnak pedig azt hívjuk, ha a realizált infláció magasabb, mint a piaci várakozás, a növekedés pedig alacsonyabb.

A fenti állítások alapján a jelenlegi rezsim stagfláció, azaz a tényleges inflációs adat magasabb, mint a piaci várakozás, a növekedést mérő szám pedig alacsonyabb. Az alábbi ábrán látható, hogy maga a nominális gazdasági növekedés magasnak mondható. Mégis fontos megjegyezni, hogy ennek egy jelentős szeletét az infláció adja, a növekedés reál értelemben nullához közelít.

A következő ábrán az elmúlt több mint 50 év látható két szakaszra bontva, és az, hogy a különböző periódusokban hogyan teljesítettek a különböző eszközök. Az első szakasz a stagflációs időszak, amikor a reálértelemben vett növekedés alacsony volt, az infláció pedig magas. A második szakasz pedig a deflációs növekedési időszak. Ebben a periódusban a reálgazdasági növekedés magasabb volt, mint a korábbi időszakban, az infláció pedig relatíve stagnált.

Az ábrán lévő két periódus teljesítménye között jelentős eltérés mutatkozik. A stagfláció időszaka a nyersanyagoknak és az aranynak kedvezett. 1967 és 1980 között (amikor a hozamok tetőztek) a részvények 2 százalékos, a kötvények 5 százalékos hozamot értek el, ameddig a nyersanyagok és az arany 25 százalékot. Ezzel szemben a deflatorikus növekedés ideje alatt a részvények és a kötvények 10 százalékot, illetve 7 százalékot értek el, míg a nyersanyagok 5 százalékot, az arany pedig 6 százalékot.

A lenti ábrákon a különböző eszközosztályok, faktorok átlagos teljesítménye látható a fentebb említett különböző makrogazdasági rezsimekben 1969-től vizsgálva. A harmadik ábra pedig a szektorok teljesítményeit hivatott szemléltetni 1989-től.

Annak ellenére, hogy a részvényeket reáleszközöknek tekintjük, a széleskörűen értelmezett részvénypiac – bizonyos szektorokat és faktorokat leszámítva – nem feltétlenül teljesít jól magas inflációs környezetben. És ennek nem is közvetlenül az infláció az oka, hanem inkább az infláció elleni válaszlépések: az emelkedő kamatok, vagy a szűkülő likviditás nem tesz jót a részvénypiac teljesítményének.

A magas inflációs környezetekben a részvény-kötvény korreláció kevésbé negatív, sőt akár pozitívvá is válhat. Az idei évben is ezt láthatjuk, de a 70-es években is ez volt a helyzet. Ha megnézzük, hogyan teljesített idén egy 60/40-es portfólió, akkor annak teljesítménye is alátámasztja az iménti állítást.

Leegyszerűsítve elmondható, hogy a részvénypiaci és a kötvénypiaci befektetéseket hosszú távon leginkább a gazdasági növekedési kilátások, illetve az inflációs folyamatok befolyásolják. A részvények számára az erős gazdasági növekedés, míg a kötvényeknek inkább a növekedés ütemének lassulása kedvező.

A részvénypiaci eszközöket az emelkedő infláció egy bizonyos pontig pozitívan érinti, aztán viszont negatívan hat, ami részben a profit marginok csökkenésével, valamint a jegybankok monetáris szigorításával magyarázható, amely a likviditás szűküléséhez vezet. A kötvénypiac teljesítményének szempontjából az alacsony infláció, valamint a stabil inflációs környezet kedvező.

Ahogyan már említettem,  ha a makrogazdasági folyamatokat a magas inflációs környezet határozza meg leginkább, a részvénypiac és a kötvénypiac korrelációja pozitívvá válik, mert mindkét eszköz számára kedvezőtlen a környezet, a részvénypiaci veszteségeket nem kompenzálja a kötvényhozamok eséséből eredő árfolyamnyereség.

Historikusan vizsgálódva a nyersanyagok esetében látható jó teljesítmény, a commodity az egyik legjobban teljesítő eszközosztály. Az alábbi ábrán látható, hogy a BCOM Composite Index megfelelő eszköznek bizonyult az inflációval szembeni védekezésben, profitálva az index diverzifikációjából. Kedvező ez a környezet mind a mezőgazdasági termékeknek, mind az ipari fémeknek vagy az energiapiacnak.

Szintén közkedvelt kérdés, hogy az arany hogyan teljesít. Az alábbi ábrán látható, hogy a nemesfém elsősorban deflációs és hiperinflációs környezetben lehet jó döntés.

Az idei évben lehetett viccelődni azzal, hogy egy 60/40-es portfoliót lehetne inkább 30/20-nak is hívni, azonban fontos látni, hogy a történelem során többször előfordult már hasonló. Összességében az előre tekintő hozamok jelentős mértékben javultak, és rég nem látott lehetőségek bukkantak fel a kötvénypiacokon. Ezen felül amennyiben a magas inflációs környezet velünk marad, akkor a fentiek ismeretében remélhetőleg kevésbe fogunk meglepődni bizonyos eszközosztályok teljesítményén.

(Borítókép: A stagfláció kedvezett az aranynak, forrás: Getty Images)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.