Könyvajánló: Mennyit ér a természet?
Mark Tercek a befektetési banki pályát követően tizenegy évig volt a The Nature Conservancy (TNC) elnöke és vezérigazgatója. A TNC az egyik legnagyobb, a természet megőrzésével foglalkozó szervezet, amely a világ 35 országában és az USA minden államában működik. Igazán különlegessé azonban a módszerei teszik. A természet megőrzésével kapcsolatos programja a természeti tőke elveire épül.
Az alapgondolat, hogy egy mező, mocsár, tó vagy mangrove erdő ugyanolyan tárgyi eszköz, mint például egy ingatlan vagy gép. Sőt a „szürke” eszközökhöz hasonló hasznokat és szolgáltatásokat is képesek nyújtani ezek a „zöld” eszközök. Egy mangrove erdő például bizonyos halak és rákok párzásának és szaporodásának helyszíne. Az itt kikelt tengeri állatokat, már felnőtt korukban a nyílt tengerből, később, sok esetben mi emberek halásszuk ki. Bizonyos területeken a mangrove erdők mérete és állapota egyenesen arányos a halászati hozamokkal.
Mark Tercek dedikálás közben, forrás: Roosevelt House
Tehát megfordítva, ha arra költünk pénzt, hogy a természetet visszaállítsuk az eredeti állapotába, akkor az kifizetődik. Hiszen nem szükséges hatékonyabb, költséges halászati technológiát vásárolni, és haltenyészeteket működtetni. A TNC-ben a természeti tőkealapú felfogás felé történő fordulatot Mark Tercek vezényelte le. A Nature’s Fortune című könyv ennek a miértjét és a hogyanját taglalja. A természeti tőke elvek skálázhatóságát az adja, hogy a for profit vállalkozások számára is egyértelműen, természeti szolgáltatásokban kifejezett, pénzügyi hozamra fordíthatók le a megőrzési és helyreállítási beruházások.
Tercek szerint minél nagyobb egy cég, annál nagyobb a természeti lábnyoma. Annál több lehetőség van a cég teljesítményét a természeti tőkébe való befektetéssel növelni. Tipikus példa erre az egyik legnagyobb, független Coca-Cola palackozó, a FEMSA esete Latin-Amerikában. A palackozó üzemeknek hatalmas friss víz igénye van, ezért jellemzően vízgyűjtő területekre építik őket. Kolumbiában a FEMSA egyik üzeménél a helyi földművesek okozta erdőirtás és palackozási tevékenységből eredő szennyezés miatt romlott a vízhozam és minőség.
A FEMSA problémáját „szürke” infrastruktúrával, gátakkal és víztisztítókkal is meg lehetett volna oldani. Az alternatív megközelítés szerint viszont, ha a létező, de károkat szenvedett, természetes infrastruktúrát helyreállítják, akkor a természet újra tudja majd produkálni azt, amit a gyár telepítése előtt. Friss, tiszta vizet, kellő mennyiségben. A FEMSA vezetője, Carlos Salazar, úttörőnek bizonyult. Tercek unszolására az üzletileg járatlan utat választotta: a „szürke” beruházás költségeinek töredékéért helyreállították az erdőt.
Továbbá, a helyi gazdálkodók a FEMSA-tól kaptak arra támogatást, hogy kevésbé vízigényes és szennyező, de hasonló megélhetést biztosító növények termesztésére álljanak át. A terület vízhozama helyreállt, a FEMSA komoly üzleti kockázatot kezelt úgy, hogy a természet rombolása helyett annak megőrzésére költött. Azóta a Coca-Cola stratégiájában is kiemelt szerepet kap a vízhozam természetesen módon való biztosítása. Világszerte állított helyre a társaság vízgyűjtő területeket és erdőket.
Amellett, hogy a természet értékes és megtérül, ha költünk rá, a könyv másik fontos tanulsága maga a modell, amelyen keresztül megvalósítható a társadalmi változás. E szerint kollektív hatást kell kifejtenie a for profit és a non profit szférának egy cél eléréséhez. Ennek alapját pedig az egymást erősítő tevékenységek (tiszta víz igénye és természet megőrzése) és a közös sztenderdek alkalmazása adja.
Rohamosan kezd égetővé válni a klímaváltozás kérdése. Ezt a civil szférán túl a pénzügyi szakma, ezen belül a befektetési alapok és a jegybankok is kezdik felismerni. Véleményünk szerint nincs messze az a pillanat, amikor minden cégnek, akár csak kicsit is, de ESG-konform módon kell működnie. A Nature’s Fortune ebben tud segíteni, méghozzá olyan módon, hogy a cégvezető befektetésként tudjon tekinteni a természet megőrzésére fordított forintokra.
(A könyvet a Concorde MB Partners ajánlja, a cikk először a Cégértékben jelent meg. Borítókép: egy erdő ugyanolyan tárgyi eszköz, mint például egy ingatlan vagy egy gép, forrás: Wasim Muklashy)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
