Okos telefon, buta kommunikáció
A telefonjaink okosak lettek az elmúlt 10-15 évben, ám ennek sajnos nem minden téren örülhetünk akkor, ha körbenézünk a világban. Eszközeink okosodásával együtt ugyanis évről-évre butul a digitális kommunikáció. A kifejezésgazdagságát elveszítő digitális kommunikáció egyrészt az ebbe korán belecsöppenő kisgyerekeknél jóvátehetetlen károkat okozhat. Másrészt pedig hatalmasat árt a vitakultúrának.
Az emojik rendeltetése és jelentése
Az emojival az uralkodó oligarchia még közelebb próbálja terelni az emberiséget a ketrechez. Miért jelenik meg oly makacsul mobilunk képernyőjén az emojis klaviatúra? Az emojik az önreprezentáció sokkal meggyőzőbb, gyorsabb és hízelgőbb módját jelentik, mint a szavak. Csábítanak, hogy használjuk őket az intim önkifejezés céljából, jóllehet nem fejeznek ki semmi individuálisat. Az érzelmi állapota hamis tükörképét kínálják az embernek (»és én ilyen *** vagyok«), amely jobban tetszik neki, mint az igazi: a fake tükörkép fiatalabb, tisztább, fényesebb, csillogóbb – és a fogyasztó boldogan delegálja az emojinak a mikrofotója jogait. Az emoji szelfiprotézis, amely mögé elrejthetjük hitvány arcunkat. Az emojik fokozatosan kivezetik az embert a másodlagos jelekből álló kozmoszból, és a csini kiskacsák kategóriájába zárják őt, melyet érzelmi töltésű szimbólumokkal lehet irányítani. A parancsszavakat más szavak segítségével lehet vitatni. Az emoji szkriptet viszont lehetetlen vitatni, mivel az nem az értelemre irányul, hanem az érzelmek és a szexualitás szférájára.
Új gazdáink tehát ezzel a módszerrel tervezik megoldani további irányításunkat. Ez az ember gépesítésének módszere – stratégiai felkészülés a mesterséges intelligencia diktatúrájának bevezetésére. Az úgynevezett »Felvilágosodás« folytatódik, de ezen az új szinten megfosztja az embert »a szabad értelem méltóságától«, melyet valamikor azért kapott, hogy megölje magában istent. Ez a folyamat egyszerre több irányban zajlik a mai kultúrában…
Az idézet Viktor Pelevin A legyőzhetetlen Nap című regényéből származik, ahol az orosz főhősnő Szását egy az isztambuli kikötőben álló jachton világosítják fel amerikai startup-os szülők gyermekei és barátaik arról, hogy az emoji az ember rabságba döntésének egyik eszköze.
Vitán felül áll az, hogy az emberiség kommunikációs szokásait gyökeresen átalakította az elmúlt három-négy évtizedben a digitális kommunikációs csatornák fokozatos elterjedése. A digitalizáció térhódításával az egyéneket a közösségi médiából és más online csatornákról érő impulzusszám napi 24 órányi képernyőidővel is fenntarthatatlan léptékű megnövekedése következtében óriási az igény a minél kompaktabb kommunikációs megoldásokra. Ezen kompakt megoldások egyik alappillére napjainkban az emoji.
A NAGY KÉRDÉS SZÁMOMRA MÁR CSAK AZ, HOGY EZEN KOMPAKTIZÁLÓDÁSRÓL SZÓLÓ MEGATRENDBEN MENNYIT VESZÍTÜNK EMBERI MIVOLTUNKBÓL. A KOMMUNIKÁCIÓS KIFEJEZÉS GAZDAGSÁGÁBÓL VAGY PUSZTÁN CSAK A SZÓKINCSÜNKBŐL.
Nagyjából húszéves a történet, amit egy kedves ismerősöm mesélt a nyugat-európai technológiai cégről, ahol akkor éppen dolgozott. A rengeteg szoftveres fejlesztő között már akkoriban is a számítógépeken keresztül írásban zajlott a kommunikáció a munkafolyamatokról. Az egyik nap aztán tragikus hirtelenséggel elhunyt az egyik kolléga. A halálhírt a főnök szintén a céges levelezőrendszeren keresztül jelentette be, és minden kolléga e-mailben, tömören reagált a szörnyű hírre. Ismerősömet annyira meghökkentette az, hogy a teljes „gyászszertartás” online formában zajlott le, hogy döbbenetében csak leszaladni tudott a közeli virágboltba és odatett egy szál virágot az eltávozott korábbi társ asztalára.
Az okostelefonok és a közösségi média világuralma előtti kommunikációnk ma már avíttnak tűnő „régi szép” világa még ennyi gyászszertartást sem kapott. Pedig ha visszatekintünk a tizenöt évvel ezelőtti helyzetre, akkor elmondhatjuk, hogy valami gyökeresen és drámaian megváltozott az emberi kapcsolattartásban. Méghozzá úgy, hogy a napról napra történő apró változások kapcsán észre sem vettük azt, hogy az emberi kommunikáció szempontjából egy gyökeresen más világban élünk most 2022-ben, mint amilyenben éltünk 2007-ben.
Ha már ezt a két évszámot megemlítettem, akkor muszáj egy harmadikat is ideírnom. Ami nem más, mint az 1984 és George Orwell letaglózó víziója. Orwell regényében a totalitárius állam hajtott végre nyelvi reformot az újbeszél nyelv bevezetésével. Az angol lebutított változataként azzal a céllal terjesztettek el, hogy lehetetlenné tegye a rendszerrel ellentétes gondolatok (gondolatbűnözés) és beszéd használatát.
Orwell víziója kapcsán megállapíthatjuk, hogy egyrészről valami nagyon mást is kaptunk a digitális kommunikáció átalakulásával és valami nagyon hasonlót is. A totalitárius állampárt helyett a big-tech és kifejezetten a közösségi média vállalatok által létrehozott kommunikációs tér az újbeszél nyelvhez hasonlóan érdemben csökkentett szókinccsel és egyszerűsített nyelvtannal bír. Ám szemben az 1984 történetével, az emberiség önként és dalolva szervezi ki szellemi kapacitásainak egy részén túl immáron érzelmi megnyilvánulásait is okostelefonjaira.
Természetesen az okostelefonok, a közösségi média és a mobilinternet is csodálatos találmányok megfelelő használat mellett. De vajon hány százalékáról mondhatjuk ma el az embereknek azt, hogy döntően a saját javát szolgáló módon használja ezen eszközeit? Ezen találmányok mögött a legtisztább alkotói szándékot feltételezve is meg kell állapítanunk azt, hogy az eredeti embertámogató szándék napjainkra teljesen eltérült a rendeltetésszerű használattól. A negatív hatások kapcsán én két területet vizsgálnék meg, ami az okostelefonjainkon folyó egyre lebutítottabb kommunikáció következménye.
A Sapir-Whorf-hipotézis a nyelvészet és a pszichológia egyik elmélete. Kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz. Azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkozásunk. Eszerint más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot. Mást vesznek észre belőle, másképp elemzik a jelenségeket, másképp érvelnek, egyáltalán más alapra épül a tudatuk.
MAGYARÁN SZÓLVA A NYELVI KÖRNYEZET ÉS HÁTTÉR ALAPVETŐEN HATÁROZZA MEG AZ AGYUNK BEHUZALOZÁSÁT ÉS A TUDATUNKAT.
Ennek alapján nem kell csodálkoznunk azon, hogy a Szilícium-völgy nagymenői minden létező eszközzel igyekeznek gyermekeiket megakadályozni abban, hogy 13-14 éves koruk előtt érdemi képernyőidőhöz jussanak. Minél korábban kezd el egy gyermek és minél többet okoseszközökön szocializálódni, annál inkább lesz agya behuzalozásának és kialakulóban lévő tudata alakításának az eszköze a sivár szókincsű. Rövidítésekre épülő és emojikkal telefűszerezett globális, digitális hibridnyelv.
Márpedig minél nagyobb súllyal vesz részt ez a lebutított nyelvezet a gyermekkori nyelvi kifejezésgazdagság és kommunikációs képességek kialakításában, mint az agynak az alap programnyelve, annál nehezebb lesz később felnőttkorban az emberi kommunikáció és például ezáltal a konfliktusok kezelése.
Márpedig konfliktusforrásból van bőven napjaink világában. Ezzel át is térnék mobileszközeink és kiemelten a közösségi média egyre lebutítottabb kommunikációs világának másik ebben az írásban vizsgálandó területére. A vitakultúra összeomlására. A leegyszerűsödött és leegyszerűsített kommunikációs lehetőségek közepette a hosszasan kifejtett, sok esetben filozofikus érvelések helyét egyre inkább átveszik az egy-két szavas, illetve maximum tőmondatból álló kommunikációs panelek. Amely kommunikációs panelekkel szemben vitának maximum annyi helye van, mint az írás elején az idézetben kifejtett emojikkal szemben.
A helyzet katasztrofális mivoltát csak fokozza az a jelenség, hogy köszönhetően a hirdetésekből élő közösségi média világ lézerpontosan hatékony algoritmusainak az emberiség ezeken a felületeken aktív milliárdjai különböző véleménybuborékokba ágyazódtak be az elmúlt évtizedben. Ezen véleménybuborékok között pedig egyre kisebbek az átjárási lehetőségek.
Nagyon szomorú látni azt, hogy a közösségi média az emberek közötti hatékonyabb kommunikáció céljából jött létre. Ám végül sajnos nagyon sok esetben kommunikáció és ember és ember közötti megértés romboló szerepe lett. Ennek köszönhetően rengeteg beragadt és korunk digitális kommunikációs eszköztárával feloldhatatlan konfliktus és szembenállás, megmerevedett frontvonal jött létre.
Ha békét akarsz, akkor ne a barátaiddal beszélgess. Hanem beszélgess az ellenségeiddel.
A nemrég elhunyt Nobel-békedíjas dél-afrikai egyházi vezető és emberi jogi aktivista, Desmond Tutu híres mondása ez. Amit én talán azzal egészítenék ki így 2022-ben, hogy ez a beszélgetés az offline térben, a fizikai valóságban történjen.
Oda korcsolyázz, ahová a korongot ütik
Arra a választ, hogy érdemes-e még tőkepiaci pályát választani akkor, amikor már napjainkban is egyre inkább az algoritmusok uralják a kereskedést, sajnos nem tudjuk 100 százalékos bizonyossággal megmondani. Cserébe viszont hoztunk két inspiráló történetet, két korszakos zseniről.
Az írás zárásaként pedig álljon itt egy karrierajánlás a mai fiataloknak. Az imént vázolt kommunikációs beszűkülés rengeteg problémához vezet már manapság is és még sajnos messze nem látni a folyamat végét. Éppen emiatt hatalmas kincsei lesznek a társadalomnak azok a fiatal szakemberek, akik megfelelő empátiával és kiválóan tudnak majd kommunikálni. Akik el tudnak majd simítani konfliktusokat és újra tudják majd indítani az emberek között megrekedt párbeszédeket.
Wayne Gretzky apukájának a szavaival élve a korongot majd erre ütik, ezért erre érdemes korcsolyázni.
(Borítókép: az emojik fokozatosan kivezetik az embert a másodlagos jelekből álló kozmoszból, forrás: Matthias Balk / AP)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
