Finn nagykövet: A három legnagyobb fenyegetés Oroszország, Oroszország és Oroszország
Finnország és Svédország néhány hete jelentette be, hogy több mint hét évtizedes el nem köteleződés után csatlakozási kérelmet nyújt be a NATO-hoz. Egyebek mellett erről is beszélgettünk Markku Virrivel, Finnország magyarországi nagykövetével a Concorde podcastjében.
Amikor Finnország elmúlt évszázadának történelmét vizsgálom, az az érzésem, hogy sok más közepes vagy kis európai országhoz hasonlóan minden az egyensúlyról szól: a megfelelő egyensúly megtalálása a nagyhatalmak között. És az elmúlt 73 évben nagyon jól működött az el nem köteleződés stratégiája. El tudná mondani, mi változott meg olyan drámaian a finn emberek gondolkodásában az elmúlt néhány hónapban 73 évnyi ellentétes szemléletmód után?
Markku Virri: Így igaz, valóban drámai változás történt. Idén januárban a közvélemény-kutatások még mindig azt mutatták, hogy a finneknek kevesebb mint 30 százaléka támogatja a NATO-tagságot. Ez körülbelül egy hónappal az ukrajnai háború kitörése előtt volt. De közvetlenül a háború kezdete után, amikor új közvélemény-kutatások készültek, már a finnek több mint 55 százaléka támogatta a csatlakozást. A változás tehát a háború kezdetéhez kapcsolódik. Most pedig a legfrissebb felmérések szerint a finnek 75 százaléka támogatja a NATO-tagságot. De ha a tágabb kontextust nézzük, és néhány évtizeddel visszatekintünk a 90-es évek elejére, amikor a hidegháború véget ért, a finn emberek és a finn kormányok már mutattak némi hajlandóságot a katonai szövetségre, mert elfogadtunk valamit, amit NATO-opciónak neveztünk. Tehát a kormányprogramokban, függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalon állt a kormány, mindannyian megemlítették a NATO-opciót, ami azt jelenti, hogy Finnország fenn akarja tartani magának a lehetőséget, hogy szükség esetén NATO-tagságért folyamodjon.
Ez alapvetően azt jelentette, hogy például a NATO-szabványokat alkalmazták a katonai felszerelésükben. Vagyis Önök a technikai képességek és kérdések tekintetében a NATO-hoz igazodtak, anélkül, hogy kifejezett tagságuk lett volna?
M.V.: Igen. Már a kilencvenes évek elején szoros együttműködést kezdtünk a NATO-val, és ez a 30 év alatt folyamatosan mélyült. Most pedig már teljes mértékben kompatibilisek vagyunk a NATO-val katonailag, politikailag és minden más tekintetben. Így tehát nem számítunk hosszú tárgyalásokra a NATO-tagságunkról ezekben a kérdésekben.
De az, hogy Finnország szövetségen kívüli maradt, ahogyan Ön is említette, nem jelentette a hadsereg elhanyagolását. Éppen ellenkezőleg, a finn hadsereg az egyik legerősebb Európában, legalábbis a lakosság számához képest. Mi volt e mögött a stratégia, mindig féltek egy kicsit Oroszországtól?
M.V.: Így van, a finn védelmi erők nagyon erősek, és nem csak a népességünk méretéhez képest, hanem abszolút értelemben is az egyik legerősebb védelmi erővel rendelkezünk Európában. Egy korábbi finn védelmi miniszter szavaival élve, aki több mint tíz évvel ezelőtt Washingtonban tartott beszédet, és megkérdezték tőle, hogy meg tudná-e nevezni a finn biztonságot fenyegető három legnagyobb veszélyt. A válasza az volt, hogy először is Oroszország, másodszor Oroszország, harmadszor pedig Oroszország.
Elég egyértelmű válasz volt.
M.V.: Nagyon egyértelmű. De ez valahogy le is írja Finnország geostratégiai helyzetét. Oroszországgal több mint 1300 km hosszú határunk van, készen kell állnunk arra, hogy megvédjük Finnországot. És ehhez nagy haderőre van szükség, mert európai mércével mérve elég nagy ország vagyunk, bár a lakosságunk száma kicsi.
Ambassador of Finland: We are totally compatible with NATO
Első angol nyelvű podcast adásunk vendége Markku Virri, Finnország budapesti nagykövete, akivel Finnország NATO-csatlakozásáról beszélgettünk.
Amit valószínűleg a legtöbben nem tudnak Magyarországon, sőt amin én is meglepődtem egy kicsit, de nagyon sokat elmond Finnország hozzáállásáról az, hogy a sorkatonai szolgálat még mindig kötelező. Továbbá jelentős tartalékos erők is vannak.
M.V.: Pontosan. A mi rendszerünk sorkatonai rendszer. Biztos vagyok benne, hogy ez mindig is így lesz, akár tagjai vagyunk a NATO-nak, akár nem. Ehhez kell tartanunk magunkat, és egyébként nem hiszem, hogy a NATO-nak lett volna valami kifogása ez ellen. A sorkatonai rendszer a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden finn férfi 19 éves kora körül katonai szolgálatot teljesít, és ez teszi lehetővé számunkra, hogy ilyen hatalmas tartalékos erővel rendelkezzünk. Amint említette, háborús erőink létszáma 280 000 fő, de van egy 900 000 fős tartalékunk is.
Finnország és Svédország NATO-tagságának egyik legjelentősebb problémája a törökök tiltakozása, mert a török politikusok, különösen a török elnök azt mondja, hogy különböző okokból – ami lehet, hogy igaz, de lehet, hogy nem – ellenzik az Önök tagságát. Hogyan látja a török tiltakozást az Önök tagságával szemben? Ez egy leküzdhető akadály vagy nehezebb kérdés?
M.V.: Nos, mindenekelőtt szeretném kifejezni köszönetemet azért, hogy uniós és NATO-partnereink erőteljesen támogatják NATO-tagsági kérelmünket. Törökország is támogatta a NATO nyitott ajtók politikáját, és korábban jelezte, hogy támogatja Finnország tagságát. Mindezek fényében meg kell mondanom, hogy a közelmúltbeli fejlemények meglepőek voltak, és most az Észak-atlanti Tanácsnak és a szövetségeseknek le kell folytatniuk saját megbeszéléseiket és fel kell dolgozniuk Finnország kérelmét, ami, feltételezem, időbe telik. Ami Törökország közelmúltbeli nyilatkozatait illeti, érthető, hogy az ilyen jellegű folyamatok során a különböző érdekelt felek különböző kérdéseket vethetnek fel, és fontos, hogy valamennyi NATO-tagállam esetleges biztonsági aggályait figyelembe vegyék. Ez egyértelmű.
Természetesen Törökország is felvetette biztonsági aggályait, többek között a PKK-val kapcsolatban, amelyet az EU terrorista szervezetnek tekint. Finnország a terrorizmus minden formáját elítéli, és az olyan szervezeteket, mint a PKK, Finnországban is terrorista szervezetnek tekintik. Aktív kapcsolatot tartunk fenn Törökországgal különböző szinteken a NATO-tagságra irányuló kérelmünkkel kapcsolatban, folytatni kívánjuk a konstruktív párbeszédet, és készen állunk arra, hogy megvitassuk Törökországgal a még nyitott kérdéseket.
Érthetem ezt úgy, hogy optimisták lehetünk, hogy ez nem jelent majd akadályt Finnország számára?
M.V.: E tekintetben optimisták vagyunk, és bízunk abban, hogy végül ebben a kérdésben is megoldást találunk.
Visszatérve Oroszországra egy pillanatra. Lát-e bármilyen közvetlen fenyegetést, vagy mivel az orosz hagyományos hadsereg jelentősen meggyengült Ukrajnában, ez a fenyegetés már nem valós?
M.V.: A finn kormány álláspontja szerint Finnországot jelenleg nem célozza közvetlen katonai fenyegetés. Ma reggel épp olvastam egy új közvélemény-kutatásról a finn sajtóban. Finnországban mostanában sok közvélemény-kutatás készül ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és ez a finneket az Oroszországból érkező fenyegetésről kérdezte. Meglepő volt, hogy a közvélemény-kutatás szerint a finnek mintegy 30 százaléka úgy látja, hogy a közvetlen katonai fenyegetés a küszöbön áll. Az is olvasható, hogy az egyéb típusú fenyegetések, mondjuk a hibrid kiberfenyegetések tekintetében 76 százalékuk gondolja úgy, hogy a közeljövőben bekövetkezhetnek.
Oroszország leállította a Finnországba irányuló földgázszállítást és a Finnországba irányuló villamosenergia-exportot is. És tudom, hogy Önök épp most márciusban építettek egy új atomerőművet, szóval ez sokat segíthet. De hogyan látja Finnország energiabiztonságát mindezen fejlemények fényében?
M.V.: Igen, ez természetesen nagyon fontos kérdés. Finnországban jelenleg öt atomerőmű blokk működik, és ezek termelik energiafogyasztásunk körülbelül egyötödét és villamosenergia-fogyasztásunk körülbelül egynegyedét. Az atomerőművekben felhasznált nukleáris fűtőanyag közel 30 százaléka származik Oroszországból, tehát ez nem jelentős függés. A földgáz 100 százaléka Oroszországból származik, és a nyersolaj 90 százaléka is onnan jön. Másrészt viszont a finnországi energiafogyasztáson belül a földgáz aránya csak 5 százalék.
Ön szerint tehát kezelhető ez a kérdés?
M.V.: Igen, úgy gondolom, kezelhető. Tapasztaltunk már hasonló helyzeteket. Például amikor a Szovjetunió összeomlott, az Oroszországgal folytatott kereskedelmünk is összeomlott, új kereskedelmi partnereket kellett találnunk, és túléltük.
Van most bármilyen kereskedelmi kapcsolat a két ország között? Vagy mondhatjuk azt, hogy ezek teljesen megszűntek?
M.V.: Tudtommal ezek a kapcsolatok teljesen megszűntek. Oroszország jelentősége a kereskedelmünkben nem létfontosságú. Oroszország exportcélpontként az ötödik helyen áll, és részesedése exportunk értékéből körülbelül 5-6%. Ez valamivel több, mint például Kínáé, de egyértelműen Németország, Svédország, az Egyesült Államok és Hollandia után következik, amely a négy legnagyobb partnerünk. Az import terén Oroszország a harmadik. Azt hiszem, az energia elég nagy szerepet játszik ebben az értelemben. Oroszország szerepe tehát nem jelentéktelen, de nem is létfontosságú. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező hónapokban és években ismét új utakat fogunk találni és könnyen be fogjuk tölteni ezeket a réseket.
Visszatérve a biztonsági kérdésekre. A múlt héten olvastam valahol, hogy Finnországban 4 millió embernek van földalatti óvóhelye, ami valóban nagy szám. Ez a biztonsági koncepció része?
M.V.: Igen, ez a totális védelmi biztonsági elv része. Szükségesnek tartottuk, hogy megépítsük ezeket az óvóhelyeket. Ezek évtizedek alatt épültek meg. Természetesen a második világháború tapasztalatai és a különböző finn városok szovjet légierő általi bombázása jelentős hatással volt erre a politikai irányelvre. Nekünk, finneknek ezek a menedékek jól ismertek, és természetesnek vagy magától értetődőnek tekintjük őket. De most már azt is megértem, hogy ezek valami egészen kivételes dolgok, és ez nem minden országban van így, sőt valószínűleg csak nagyon kevés országban.
És hogyan vélekednek az emberek általában Oroszországról manapság Finnországban?
M.V.: Természetesen az Ukrajna elleni támadás a finnek Oroszországról alkotott véleményét is alaposan megváltoztatta. Azt hiszem, manapság az embereknek nincs túl szép képük Oroszországról. Másfelől azonban fontos megjegyezni, hogy Oroszország maga is megnehezítette a helyzetet, és érthető, hogy változik az emberek Oroszországról alkotott véleménye. Úgy gondolom, hogy ez meglehetősen általános jelenség egész Európában, sőt, valószínűleg szélesebb körben is. Természetesen békében akarunk élni Oroszországgal. Szeretnénk visszatérni a 90-es évek vagy a 2000-es évek elejének időszakához, amikor jó lehetőségeink voltak az együttműködésre, és konstruktív kapcsolataink, mindkét fél számára nagyon jövedelmező kereskedelmi kapcsolataink voltak. Mi tehát ezt szeretnénk.
(Borítókép: Finnország hivatalosan is benyújtotta NATO-csatlakozási kérelmét, forrás: Vesa Moilanen / Lehtikuva)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
