A megbánás és feloldozás hetei
Ismerős az a helyzet, amikor a gyerek azt mondja, hogy „ígérem, soha többet nem fogom – ezt vagy azt – csinálni”? Hát persze. És a fohász a piac istenéhez? Ígérem, sohasem fogok többet akkora tőkeáttétellel pozíciókat nyitni; ígérem, hogy hozzád hű leszek. A picivel is megelégszem, a tőkét megvédem, kétes eredménytermelő képességű cégek opciói mögé nem bújok. És a mindenkori Fed-elnököt boldog és boldogtalan állapotában hitetlenül el nem hagyom.
Dehogy tartja be a gyerek, dehogy tartjuk be ezeket a szabályokat. A végén mindig kiderül, hogy túltoltuk, tele volt a rendszer kapzsisággal, hanyag kockázatkezeléssel, ha egyáltalán gondoltunk a kockázatokra. Aztán csak egy szikra a semmiből és tessék, mínusz 20 százalék. Aztán mínusz 50. Aztán meg mínusz 70 százalék. Ismerős az a helyzet, amikor az ilyen maró és keserű tehertől megválunk egy nagy levegővétellel megnyomott eladással?
A feloldozás pillanata, újra szabadok vagyunk, szárnyalhatnak a gondolataink – ha egyáltalán maradt valamennyi tőkénk azok megvalósítására. Amit soha többet nem fogunk olyan hanyag módon kockáztatni, mint eddig tettük. Soha többet. „Érted apa, ígérem.” Aztán jön a csábítás újra. A legtöbben arra koncentrálnak, hogy mennyit nyerhetnek egy pozíción, és nem arra, hogy mi az a tőke, amivel nyerhetik azt.
EGYSZER MINDENKI MEGÉGETI MAGÁT, AZTÁN KÉRDÉS, HOGY TANUL-E BELŐLE.
És most akkor mi legyen? A csütörtöki kereskedési nap után mindenkiben megvolt a feloldozás érzése, a longokat elvették az embertől, a shortokat lezártuk, az egyik örül, a másik már nem remeg. Nem idézzük Rotschild bárót, megtették már mások. De azért látszik, hogy Putyin kicsit megmentette a Fed elnököt. Az idei kilenc kamatemelésből talán mára csak hét maradt vagy még annyi sem. Hat. Aztán majd március közepére már csak öt vagy négy. És máris az idén megtermelt dollár egyből többet ér egy hónap múlva, mint tegnapelőtt. Lássuk mit mond a statisztika, hogyan érdemes cselekednie a nyugodt, tőkeáttétel nélkül dolgozó, türelemmel a tankokat megváró, prudens kockázatkezelő befektetőnek?
Napi egy kicsit
Alex Spiroglou méltán híres trading mentor kigyűjtötte, hogy mire számíthat a puskaropogást vételekkel kihasználó piaci szereplő változó, de belátható időtávokon. Alább a számok, magukért beszélnek. 29 sokkoló eseményt szedett össze 1940 óta. Átlag 18 napig tartott a stressz a piacon. Átlag 12 százalékot esett a Dow Jones. Három hónapra rá átlag 11, hat hónapra rá 16, egy évre rá 25 százalékot tett zsebre idilli képességekkel megáldott Trisztánunk.
A többit az olvasóra bízom. A stratégia megvalósítását pláne. Ahogyan jóbarátom mondaná, buta módon minden nap csak egy kicsit veszek, aztán megnézem mit tud a pozi. Maradok tisztelettel, sok szerencsét kívánok.
(Borítókép: New York-i részvénykereskedő a feloldozást várja, forrás: Brendan McDermid / Reuters)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
