A testarossa-metamorfózis és az aprés-ski élményinfláció

Ahogy megyünk bele a 2021-es őszbe a magamfajta sírajongó egyre jobban reménykedik abban, hogy az idei szezon merőben más lesz, mint a 2019/2020-as és a 2020/2021-es. Ennek a fényében jöjjön most egy tanulságos inflatorikus történet a csodás alpesi hegyek világából.

A Tirol és Vorarlberg határán fekvő Lech am Arlberg egy meseszép és világhírű osztrák síhely. A falu főutcáján, ahová a legforgalmasabb sípályák leérnek, délután kettőkor kiváló hangulatú aprés-ski veszi kezdetét. Itt a főutca, a Pfefferkorn egyik frekventált helyén van egy nagyméretű szabadtéri bár jó zenével és kiváló innivalókkal. Itt figyeltem ki egy inflációs jelenséget 2008 és 2014 között, amit megkönnyített az, hogy öt szezonon át nem jártam a családommal Lechben.

Ez a kis bár már 2008-ban kedvenc helyünk volt arra, hogy az addigi általában tízes skálán kilenc és feles sínapot egy testarossával koronázzuk meg zárásként, tízesre emelve ezáltal a síélményt. A testarossa egy pezsgőkoktél, amely pezsgőből és pépesített eperből áll. A testarossa ára 2008-ban 8 euró volt, és proseccoból készült.

Hat évvel később, 2014 tavaszán ért aztán a bárban egy meglepetés. A testarossa ára 17 euróra emelkedett, igaz közben történt egy változás is az összetételében. Az addigi prosecco alapú testarossa eltűnt az itallapról, és helyét a champagne alapú testarossa vette át. Reklamációnak nem volt helye. Ki lehetett volna hagyni a testarossát a nap végén, és maradni a 9,5-ös értékű síélménynél, vagy csengetni a dupla árat és maradni a megszokott menetrendnél.

Számoljunk

Amit Lechben megfigyeltem évekkel ezelőtt az azóta is az életünk része. Nagyon sok termék és szolgáltatás alakul át úgy, ahogyan az a lechi testarossával történt. Az infláció szót a szó szoros értelmében nem tudjuk rámondani erre a jelenségre, mert a két termék nem összehasonlítható. Mielőtt a jelenség szélesebb közgazdaságtani mivoltát megvizsgálnánk érdemes először a síhely bártulajdonosának a szempontjából (is) megvizsgálnunk a testarossa metamorfózisát.

Nagyon egyszerű módon nézzük meg azt, hogy mekkora félbruttó fedezete volt a bárosnak 2008-ban a 8 eurós prosecco testarossán, és mekkora lett ebből 2014-re a 17 eurós champagne testarossán. Nyers és egyszerű számokkal dolgozunk. Tételezzük fel, hogy 2008-ban egy pohár esetében a prosecco bekerülési ára 1,5 euró és az eperpépé szintén 1,5 euró volt, amihez adjunk még hozzá 1 euró elkészítési önköltséget. Így 13 éve a 4 eurós önköltség mellett 8 euróért lehetett árulni az italt, aminek 4 eurós félbruttó fedezete volt ezáltal.

A 2014-es champagne prosecco esetében 4 eurós francia származású alapanyagköltséggel számolhatunk, ezt tetézze még 3 eurónyi eperpép plusz elkészítési költség (ekkor a 2008-as 2,5-ről 20 százaléknyi drágulást feltételezünk). A 7 eurós önköltségű ital viszont cserében 17 euróért árulható, aminek így 10 eurónyi lesz a félbruttó fedezete.

A 2008-as 4 euróval szemben.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben a lechi úriközönség fele elfogadja a cserét, már megérte a dolog a bár részéről akkor is, ha a másik fél egyáltalán nem tér be a bárba. Látva a 2014-es tömeget, és azt, hogy komoly harcot kellett vívni a bárpulthoz való odaférésért, jóval 80 százalék felett lehetett ez az elfogadási arány.

AMI A LECHI BÁRBAN TÖRTÉNT AZ EPRES PEZSGŐKOKTÉLLAL, AZ EGY KONKRÉT ESETTANULMÁNY ARRA VONATKOZÓAN, AMI A VILÁG OLY SOK HELYÉN ZAJLIK NAPJAINKBAN IS.

A jelenség valamikor harminc évvel ezelőtt indult el, a 2010-es években gyorsult be, és a 2021-es évben járatódott csúcsra.

Magasabb minőség?

Egzakt nevet adni neki nagyon nehéz. Talán az élményinfláció szó fejezi ki a legjobban a helyzetet. Beszélhetünk az imént bemutatott aprés-ski élményéről, egy strandbüfé élményéről, egy autózási élményről vagy egy a telefonunkról származó digitális élményről, a helyzet az, hogy kérjük vagy nem kérjük, folyamatosan „magasabb minőségű” termékekre és szolgáltatásokra cserélődik korunk kapitalizmusában az előző évjárat. És közben ez az előző évjárat elérhetetlenné válik, eltűnik a palettáról.

A folyamat nagyon jól látható a világ sok helyének a hamburgerkínálatában. A bázisburgerből a prémium Angus-Wagyu-Kobe vonalon végigfutva villámgyorsan lett Michelin-csillagos minőségű, és ennek megfelelően Michelin-csillagos árú termék. De hasonló módon az iPhone immár 14 éves élettörténete is megérne egy bővebb tanulmányozást. Ehelyett röviden emlékezzünk meg arról, hogy mit gondolt Steve Ballmer, akkori Microsoft vezér arról 2007-ben, hogy el lehet-e adni 500 dolláros telefont az embereknek:

El lehet…

Profitcél

Napjainkban (és most kérem az olvasót, hogy ne számoljon a koronavírus hatásával) egyre több termékből és egyre több szolgáltatásból már nem adható el több darab vagy több egység a világban. Éppen ezért a gazdálkodó szervezeteknek a modern kapitalizmus törvényeinek megfelelően az adott darabot vagy egységet kell egyre drágábban eladniuk. Ez természetesen nem megy úgy, hogy ugyanazt adják el magasabb áron, mert globálisan óriási a verseny. Ezért kell emelni a minőséget és mellette minden létező eszközzel növelni a fogyasztói „igényszintet”. Ugyanis a megnövelt minőség – függetlenül attól, hogy az átlagsíelő érez-e érdemi különbséget a prosecco testarossa és a champagne testarossa között – magasabb fedezeti szint mellett értékesíthető.

Mivel a világban a profitorientált gazdálkodó szervezeteknek nagyon nincs más választása a folyamatosan növekvő profitcélok elérésére, mint a permanens áru/szolgáltatás csere a magasabb minőségű/drágább/magasabb fedezetű cuccok irányába, ezért folyamatosan azt érezzük, hogy az életünk egyre drágább és egyre bonyolultabb.

EGYRE GYAKRABBAN VÁLUNK ENNEK AZ ÉLMÉNYINFLÁCIÓNAK AZ OKOZÓIVÁ ÉS ÁLDOZATAIVÁ IS EGYBEN.

Nem vagyunk megkérdezve arról, hogy champagne alapon kérjük-e a testarossát. De ez a minőségjavulás már sokszor nem okoz örömet az életünkben. Nem úgy, mint a magamfajta nyolcvanas évek Bánkútján és szlovák síterepein edződött síelőjének az első ratrak által megdolgozott pálya, aminél elájultunk a gyönyörűségtől.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.