Felvásárlási láz a zeneiparban

A zeneipar a streaming elterjedésével és megállíthatatlan növekedésével már eddig is szerkezetváltás alatt állt. Erre tett még rá egy lapáttal a világjárvány, ami a 2020-as évben a földbe állította az élőzenei eseményeket. Mindezek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy egyre több előadó áll sorba a kasszához, és váltja készpénzre zenei életművét. Milyen okok vezethettek ehhez a folyamathoz? Miért adják el a saját zenei katalógusaikat a zenészek? Kik és miért adnak pénzt a zenei művekért? A cikkben ezeket a kérdéseket járjuk végig.

Jelen blogbejegyzés a Budapest Investment Club és a Concorde Értékpapír Zrt. együttműködésének keretében valósult meg. A cikk szerzője Kovács Roland.

Átalakulóban a zeneipar

A zeneipar számos változáson ment keresztül az elmúlt néhány évben, és a 2020-as év eseményei is komoly hatást gyakoroltak a piaci viszonyokra, amik végérvényesen is átrendeződni látszanak.

A technológiai újítások és a streaming szolgáltatások megjelenése, a szórakoztató ipar más területeihez hasonlóan, a zenei piacot is nagymértékben felforgatták. Az olyan szolgáltatások, mint a Spotify és az Apple Music felhasználók tömegeihez képesek eljuttatni a zenei szerzeményeket megfizethető havi díjak ellenében. A Spotify például egymaga 155 millió aktív előfizetővel rendelkezik globálisan.

A Recording Industry Association of America által végzett felmérés szerint az USA-ban a felvett zenei művek után járó bevételek 83 százaléka streamingből származott a 2020-as évben. A felmérés során a streaming kategória alá sorolták a Spotify, az Apple Music és a hasonló szolgáltatások előfizetéseiből származó bevételeket, és a reklámokon keresztül bevételt generáló, alapvetően ingyenes szolgáltatásokat, mint a Vevo vagy a Youtube. Az USA-ban a teljes 2020-as évre vonatkozó streamingből származó bevétel 10,1 milliárd dollár volt, ami 13,4 százalékkal magasabb, mint az előző évi 8,9 milliárd dolláros összeg.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások szinte lehetetlenné tették az élő koncertek szervezését, ami jelentős bevetélkiesést eredményezett az előadóknál és a többi iparági szereplőnél. Az előadók és a koncertszervezők az online térben is próbálkoznak élő adásokkal, de ezekből aligha realizálható számottevő bevétel. A fizetős eseményekkel pedig csak a rajongók töredékét tudják elérni.

A fent említett trendeken felül megfigyelhető egy másik jelenség, amit betudhatunk a tartalom- és zenefogyasztási szokásainkban végbemenő változásoknak, és annak, hogy egyre több időnket az online térben töltjük. Az olyan közösségi és streaming platformok, mint a Youtube, a SoundCloud és a TikTok elkezdték kitermelni a saját sztárjaikat, akik a platformokon keresztül hatalmas publicitásra tehetnek szert elképesztően rövid idő alatt. A TikTok-ban rejlő lehetőségeket már a nagy zenei kiadók is felismerték, és tudatosan használják az előadók ismertségének növelésére.

AZ EMLÍTETT PLATFORMOKNAK KÖSZÖNHETŐEN TUCATSZÁMRA JELENNEK MEG AZ ÚJ SZTÁRJELÖLTEK, AKIKET CSAK NÉHÁNY KATTINTÁS VÁLASZT EL A VILÁGHÍRNÉVTŐL.

Aranyláz a lemezboltban

A tavalyi évben gyakran találkozhattunk olyan hírekkel a sajtóban, hogy egy híres zenész eladta a zenéihez fűződő kiadói és szerzői jogait. Pár hónappal ezelőtt Bob Dylan irodalmi Nobel-díjas zenész adta el a 600 műből álló zenei katalógusát becslések szerint 300 millió dollárért. Az Imagine Dragons, Shakira, Neil Young és Calvin Harris szintén így tett. David Crosby is hasonló lépésre szánta el magát.

A felsorolt előadók közös jellemzője, hogy mind már bizonyított, befutott zenészek, akiknek a szerzeményei mérhető bevételt generálnak a szerzői jogdíjakon keresztül, évekkel a megjelenésük után is. A másik közös tulajdonsága a fenti előadóknak, hogy mindannyian a saját zenei katalógusokból származó éves bevétel sokszorosáért váltották készpénzre a kiadói és szerzői jogaikat. Felmerül a kérdés, hogy mi szükségük volt ezekre a megállapodásokra, ha már eleve sikeres előadókról beszélünk, akiknek folyamatos bevételük keletkezik a szerzői jogdíjakból?

A Rolling Stone témával foglalkozó cikkében három lehetséges okot említett meg az eladásokkal kapcsolatban. Az egyik, hogy az USA-ban megemelkedhetnek a magas jövedelmek után fizetendő adók. Továbbá a koronavírus járvány okozta bevételkiesés és a piaci környezet dinamikus változása is arra sarkalhatja az előadókat, hogy értékesítsék zenei katalógusaikat.

A LEGFŐBB INDOK PEDIG A VEVŐI OLDALON MEGJELENŐ FIZETŐKÉPES KERESLET LEHET.

Az olyan befektetők, mint például a Hipgnosis Songs Fund, sokszor akár egy zenei katalógus éves szerzői jogdíjaiból származó bevételek tizenötszörösét is kifizette az előadóknak. A Hipgnosis mellett pedig olyan befektetési társaságok is ringbe szálltak a zenei jogokért, mint a BlackRock által pénzelt Primary Wave vagy a Wall Streetről érkező KKR, akik egymásra licitálva még tovább pumpálják az árakat.

Menedzserből befektető

A cikk elején feltett kérdések közül egyetlen egy maradt megválaszolatlanul. Mégpedig, hogy kik és miért fizetnek több száz milliós összegeket a zenei katalógusok jogaiért? Másképpen fogalmazva: miért jó befektetés a zenei katalógusok felvásárlása?

Ezekre a kérdésekre Merck Mercuriadis, Beyoncé és a Guns N’ Roses korábbi menedzsere a Telegraphnak adott interjújában a következő választ adta:

„Ha Donald Trump csinált valami őrültséget, akkor az az arany és az olaj árára is hatással volt, de a zenékére nem. Zenéket mindig hallgatunk. Ha jól alakul az életünk, akkor zenehallgatással ünneplünk. Ha kihívásokkal kell megküzdenünk, akkor a zenében keresünk megnyugvást.”

MERCURIADIS ÚGY GONDOLJA, HOGY A ZENE MÉG AZ ARANYNÁL IS JOBB BEFEKTETÉSI ESZKÖZ ÉS FOLYAMATOS A KERESLET IRÁNTA.

A klasszikus slágerek után pedig még évekkel, évtizedekkel a megjelenés után is folyamatos a kereslet. Aki például az AC/DC vagy a Nirvana számaira nőtt fel, az nagyon nagy valószínűséggel a mai napig rendszeresen hallgatja őket, ami a streamingen keresztül folyamatos bevételt generál.

Mercuriadis, mint felvásárló

A Mercuriadis felismerve a szerzői jogok felvásárlásában rejlő lehetőségeket, a menedzserkedést hátra hagyva, Nile Rodgers-el megalapította a már korábban említett Hipgnosis Songs Fundot, ami zenei szellemi termékekkel foglalkozó befektetési és menedzsment társaság. A Hipgnosis Songs Fund 2018-as londoni tőzsdén történt IPO-ja során 625 millió fontnyi tőkét vont be. Az IPO-t még 4 utólagos részvénykibocsátás követte, amik után a vállalat piaci kapitalizációja megközelítette a 1,25 milliárd fontot, ami dollárra átszámítva közel 1,7 milliárd.

A vállalat a bevont tőke szinte egészét már befutott előadók, zeneszerzők katalógusainak felvásárlására fordította, hogy a szerzői és kiadó jogdíjakból befolyó bevételből teremtsen értéket a befektetők számára. A Hipgnosis Songs Fund befektetési politikája szerint portfóliójukat zenei szellemi termékekhez kapcsolódó jogok felvásárlásával építik ki, amely során 100 százalékos tulajdonrészre törekednek, beleértve a zeneszerzők szerzői jogait, a zenék kiadásához kapcsolódó jogokat, és a zeneszámok előadásához kapcsolódó jogokat. Más befektetési termékeket kizárólag likviditáskezelési és kockázatfedezési célból vásárolnak.

A vállalat a 2020-as év végig 129 zenei katalógus jogait vásárolta meg, és több, mint 60.000 zeneszám található portfóliójukban, kezdve Bon Jovi Livin’ On A Prayer című számától, Neil Young slágerein át olyan előadókig, mint a The Chainsmokers vagy Benny Blanco. A Hipgnosis portfólióinak 47 százalékát 10 évesnél idősebb zeneszámok alkotják, ami tükrözi az alapító, Merck Mercuriadis szemléletét, miszerint a jó zene olyan, mint a jó bor, idővel még többet ér.

Mercuriadis elmondása alapján ráadásul még csak most kezdenek rákapcsolni, és a következő években milliárdos nagyságrendben terveznek felvásárlásokat végrehajtani és meg szeretnék duplázni a jelenlegi 60.000 számból álló portfóliót.

(Címlapkép: átalakulóban a zeneipar, forrás: Shutterstock)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.