Oltás vagy nem oltás: ez itt a kérdés

Az oltás és a nem oltás közötti döntés nemcsak egy adott egyénről szól. Hanem emellé egy az egész társadalomról szóló döntés is. Az életben ugyanis csomagok vannak, és a két alternatíva közötti egyéni döntéseinkkel egész társadalmak jövőbeli mozgásszabadságáról döntünk. Ennek az egyéni döntésnek a mellékhatásairól szól a mai írás.

Az oltás egyéni és társadalmi aspektusa

 

„Azt álmodtam, hogy étteremben voltunk vacsorázni.”

A lányom battyogott ki nemrég ezzel a mondattal a családi reggelihez. Hát igen, mostanában maximum álmunkban járunk étteremben. Sok más dolog is elmaradt az elmúlt hosszú őszi és téli hónapokban.

„Perpetual fucked-upness”

Ezzel a nem éppen csodálatos jelzős szerkezettel egy 1982-ben játszódó Netflix filmben találkoztam, ahol Szudán akkori helyzetét jellemezte ezzel egy amerikai diplomata. Sokszor jut eszembe azóta ez a szókapcsolat, ha az elmúlt pár hónap életmódjára gondolok.

A koronavírus járványban ugyanis nincsenek jó döntések, csak rossz, rosszabb és még rosszabb opciók. Gyakorta olyan opciók, aminek szinte senki sem örül, ilyen például a tavaly március óta az életünket pár hónap kivételével uraló lezárások kérdése. Vagy a személyes aggodalmak kérdése az oltásokkal összefüggésben.

A jelenlegi helyzetben azonban számomra nem tűnik úgy, hogy sok más választásunk lenne a járvány ellen, mint az oltás.

ÉS AZ IGAZI CSAVAR A DOLOGBAN AZ, HOGY AZ OLTÁS – MÉG HA EZ NINCS IS ELÉGGÉ KIHANGSÚLYOZVA – ELSŐSORBAN ÖSSZTÁRSADALMI KÉRDÉS.

A dolgok jelenlegi állása szerint, amelyik társadalom nincs megfelelő mértékben átoltva, az nem fog tudni visszatérni a világjárvány előtti működési kereteihez. És az egyre intenzívebb terjedésre képes mutációk miatt ez az átoltottsági küszöbérték egyre magasabbra helyeződik.

Oltás vagy nem oltás, ez itt a kérdés. Az oltás és a nem oltás közötti választásban való döntésnél mindenképpen érdemes az alábbi aspektusok szemszögéből vizsgálódnunk egy kicsit:

• A 2020-as és a 2021-es koronavírus sajnos két teljesen különböző történet. Kvázi két különböző vírusról beszélünk.
• A különböző szinten átoltott országok által jelenleg kialakított „párhuzamos univerzumok” járványügyi adatai önmagukért beszélnek.
• Lélekben készülni kell a még rosszabb helyzetre, és örülni annak, ha jobb lesz.
• Az oltási program össztársadalmi szolidaritási akció is, nemcsak egyéni védekezési kérdés.

Nem hangzik egyszerűen, kezdjünk is bele.

Kvázi két külön vírus

Ennek az állításnak az igazolására nem kell messzire mennünk, elég megfigyelnünk a magyar napi hivatalos fertőzésszám alakulását 2020. szeptembere és 2021. áprilisa között. Azért is kiváló példa hazánk napi fertőzésszámait mutató chartja, mert 2020. november 11. és 2021. március 7. között változatlan szigorúságú intézkedések voltak érvényben. Csak közben a vírus alapvető paraméterei drámai módon megváltoztak. Ha lehet egy kicsit programozói nyelven fogalmazni, akkor a koronavírus.1 verzió átalakult koronavírus.2 verzióvá. Lássuk ennek illusztrációjaként most a hivatalos magyar fertőzésszám hétnapos mozgóátlagának alakulását 2020. szeptember 7. és 2021. április 12. között:

A zöld téglalap mutatja a vírus egyfajta alapverzióját koronavírus.1 néven nevezve, amely ellen elegendőek voltak a kijelölt november közepi és január közepi időpont közti lezárások arra, hogy a napi fertőzésszám hétnapos mozgóátlaga ötezert fő feletti értékről ezer fő közelébe essen. Szemben ezzel a koronavírus.1 verzióval, a brit mutánsként emlegetett koronavírus.2 verzió ugyanolyan lezártsági szint mellett a február 17-i 1.594 fős hétnapos fertőzöttségi mozgóátlagról mindössze 37 nap alatt hatszorosára, 9.253 főre növelte ezt a számot. Úgy, hogy közben az egészségügyi dolgozók és az idősotthonok lakóinak jelentős része már be volt oltva.

EZ SAJNOS SZÁMUNKRA EGY KATASZTROFÁLIS VÁLTOZÁS, UGYANIS DRÁMAIAN MEGNŐTT A VÍRUS TERJEDÉSI SEBESSÉGE.

A koronavírus.1 verzió a szakemberek szerint 2,6-os reprodukciós aránnyal terjedt. Ez azt jelenti, hogy 100 már fertőzött ember 260 embertársának adta tovább a vírust egy lezárások nélküli békeidőben. Ezzel szemben a koronavírus.2 verzió megközelítőleg 4-es reprodukciós aránnyal terjed, azaz itt 100 már fertőzött ember 400 embertársának adja tovább a vírust.

Ez a különbség úgy jelenik meg az ábrán, hogy míg a november 11-én bejelentett korlátozó intézkedések képesek voltak az értéket egy alá vinni a koronavírus.1 verzió esetén, addig az a mutálódott koronavírus.2 esetében visszaugrott jóval egy fölé. És itt még a sokkal súlyosabb és végzetesebb lefolyású megbetegedésekről nem beszéltünk.

A vírus elleni küzdelemben a fő cél az R reprodukciós arány 1 alá vitele, mert ha ez tartósan bekövetkezik, akkor elhal a vírus terjedése, hiszen amennyiben 100 fertőzött 100-nál kevesebb embert fertőz tovább, akkor előbb-utóbb nem lesz kit megfertőzni. Ha egy társadalom oltással kívánja ezt az R arányt 0,9-re levinni, akkor a két verzió esetében érdemi különbség lesz a beoltandók arányában. (Most az egyszerűbb számítások miatt tételezzük fel, hogy a fertőzésen korábban átesettek nem védettek, ellenben az oltás 100 százalékosan hatékony.)

A koronavírus.1 verzió esetén ahhoz, hogy az R=2,6 szám mellett 100 már fertőzött tagja a társadalomnak ne 260 társának, hanem csak 90 társának adja tovább a vírust, arra van szükség, hogy 260 emberből 170 be legyen oltva. Ez 65,4 százalékos átoltottsági arány. Ezzel szemben a koronavírus.2 verzió R=4 reprodukciós rátája mellett a 100 fő által potenciálisan megfertőzhető 400 főből már 310 főnek kell az oltással védettnek lennie, ami 77,5 százalékos átoltottsági arány. Egy R=6 reprodukciós arány mellett már 510/600, azaz 85 százalékos átoltottság kell ezen egyszerű modellünk szerint.

Különbségek az országok közt

Jelenleg egy olyan bolygón élünk, ahol kvázi párhuzamos univerzumként léteznek egymás mellett az egyes országok. A fejlettebb világban az oltások tekintetében a legjobb helyzetben jelenleg Izrael van, ahol 59 százalék az egy dózissal, 55 százalék pedig a két dózissal beoltottak aránya. A napi fertőzésszám hétnapos mozgóátlaga így alakult Izraelben 2020. szeptember 7. és 2021. április 12. között:

Mindeközben a szomszédos 5 százalékos (egy dózis) és 1 százalékos (két dózis) átoltottságú Jordániában a helyzet a következő a fertőzésszám hétnapos mozgóátlagával az előzővel megegyező időhorizonton 2020. szeptember 7. és 2021. április 12. között:

Van különbség.

Az izraeli mellett a másik nagyon sikeres oltási program Nagy-Britanniáé jelenleg. A szigetországban pillanatnyilag 48 százalék, illetve 12 százalék az egy, illetve két dózissal oltottak aránya. A napi fertőzésszám hétnapos mozgóátlaga így alakult Nagy-Britanniában 2020. szeptember 7. és 2021. április 12. között:

Tekintettel arra, hogy egy szigetországról van szó, illetve hogy a felgyorsított oltási programmal párhuzamosan szigorú korlátozó intézkedéseket is bevezettek, nincs igazán olyan ország, amivel Nagy-Britanniát érdemes összevetni. De azt hiszem így önmagában is önmagáért beszél ez a grafikon.

Éppen ezért nem összehasonlításként álljon itt Brazília a maga fertőzésszámainak hétnapos mozgóátlagával 2020. május 7. és 2021. április 12. között:

Az országban terjedő mutáns elsősorban nem is a tavaly nyárihoz képest a másfélszeresére növekvő fertőzésszámot dobta meg, hanem sajnálatos módon a háromszorosára emelkedő átlagos napi halálozási számot. Brazíliában jelenleg 11 százalékos, illetve 4 százalékos az átoltottsági arány.

Készülj a rosszabbra, örülj a jobbnak

Borzasztóan rosszul esik ezt a mondatot leírni, ám látva a jelenlegi indiai helyzetet, sajnos nem lehet mást tenni. India napi fertőzésszámainak hétnapos mozgóátlaga így alakult 2020. május 7. és 2021. április 12. között:

Ez sajnos messze a legijesztőbb grafikon, amit jelenleg a koronavírus-járványban láthatunk. Mindössze egy hónap alatt emelkedett hétszeresére a heti átlagos fertőzésszám Indiában a helyben terjedő dupla mutánsnak köszönhetően.

Én már csak nagyon remélni tudom, hogy ez a variáns nem hoz újabb negatív csavart a mostani világjárványba. A helyzet azonban sajnos fokozódik, ami ha csak a Pfizer vakcináit nézzük, akkor két helyen is látszik. Egyrészt gőzerővel folyik a 12 és 15 évesek közötti korosztály számára az oltások előkészítése, mert egyre magasabbra tolódik a szakértők által becsült oltottsági küszöbérték, ami a vírus eliminálásához szükséges. Másrészt, ahogy hétfőn kiszivárgott a bolgár miniszterelnöktől az Európai Unió immár 19,5 euróért vásárol 900 millió dózisnyi vakcinát 2022-re és 2023-ra, ami 60 százalék fölötti áremelkedés az eredeti 12 eurós árhoz képest.

Az Európai Unió és a Pfizer kettős veresége

2021. április 06. Jónap Richárd

Az Egyesült Államok 32:12 arányban vezet az Európai Unióval szemben az oltottak arányát tekintve. A mind lakosságszámban, mind gazdasági erejében egymással jól összehasonlítható USA és EU között hogyan alakulhatott ki ilyen különbség? Ezzel foglalkozik a mai írás.

Össztársadalmi szolidaritási akció

Nagyon kevésszer hangsúlyozzák, hogy az oltás és nem oltás közötti egyéni döntés kérdése nemcsak az adott egyénről szól. Gyakran meg is felejtkezünk arról, hogy bizonyos helyzetekben nemcsak magunkról vagy a szűk környezetünkről hozunk döntéseket, hanem ezen döntések eredőivel egész társadalmak helyzetét, jövőjét is meghatározzuk. Véleményem szerint az oltás és nem oltás közötti döntésnek alapvetően két aspektusa van.

EGY EGYÉNI ASPEKTUS ÉS EGY TÁRSADALMI ASPEKTUS. NÉZZÜK MEG MOST EZT A KETTŐT ÍGY EGYMÁS MELLÉ HELYEZVE.

Az egyéni aspektus hellyel-közzel világos mindenki számára. Az oltással az adott egyén védeni kívánja a saját egészségét, el kívánja kerülni a fertőzést és annak esetleges következményeit, beleértve ebbe a megbetegedést, a kórházba kerülést, a lélegeztetőgépre kerülést és az elhalálozást. Az egyéni védelem szempontjai között általában ott van a szűk családi környezet védelme is.

Van azonban egy másik szempont is, ami méltatlanul nincs kihangsúlyozva az oltás és nem oltás közötti döntéshozatalnál. Tulajdonképpen itt is egy kérdésre kell válaszolnia mindenkinek, ami nálam a következőképpen hangozna:

„Szeretné-e Ön kiiktatni magát a koronavírus fertőzési lánc jövőbeli tagjai közül (illetve ennek az esélyét minimalizálni)? Szeretné-e Ön az oltás segítségével drasztikusan lecsökkenteni az esélyét annak, hogy – akár a fertőzöttségéről nem is tudó – fertőzött és ezáltal potenciálisan fertőző emberként (akaratlanul is) embertársai egészségi helyzetét és akár életét is veszélyeztesse?”

Amikor az oltás és a nem oltás közül valaki a nem oltást választja, akkor automatikusan – és az esetek döntő többségében bele sem gondolva ebbe – erre a két kérdésre is nemmel válaszol. És ez még csak a jéghegy csúcsa esetünkben a nemmel megválaszolt kérdéseknek.

Tételezzünk fel egy leegyszerűsített paraméterekkel rendelkező társadalmat a közeljövőben. Legyen a beoltottak aránya 50 százalék. A korábbi fertőzésekből származó természetes védettséggel rendelkező lakosság aránya pedig 10 százalék, miközben az R=4, és tételezzük fel, hogy a vakcina 100 százalékos védettséget ad a fertőzöttség és a fertőzés ellen is. Tételezzük fel, hogy a lakosság teljes nyitást szeretne ebben a társadalomban.

A számok azonban kegyetlenek. Az aktuális járványügyi helyzetben a 2019-es mozgásszabadsággal kalkulálva ugyanis a következő folyamat zajlik le: minden 100 fertőzött megfertőzne 400 másik embert, akik közül 200 be van oltva, míg 40 természetesen védett a korábbi betegség miatt. Sajnos azonban még mindig marad 160 megfertőzhető ember, ezért az 50 százalékos átoltottság, a 10 százalékos természetes védettség és 100 százalékosan hatékony vakcina mellett is a tényleges R értéke 1,6 lesz. Azaz, ha nem is villámgyorsan, de komoly erővel tud terjedni a járvány akkor, ha teljes a mozgásszabadsága az embereknek.

PONTOSAN EZÉRT HANGSÚLYOZZÁK EGYRE GYAKRABBAN A SZAKEMBEREK, HOGY AKÁR A LAKOSSÁG 80 SZÁZALÉKÁT IS BE KELL OLTANI. MÁSKÜLÖNBEN VÁGYÁLOM MARAD A TARTÓSABB MOZGÁSSZABADSÁG.

Amikor az oltás és nem oltás közötti kérdést felteszi magának valaki, akkor bele sem gondolva ebbe a jelenlegi paraméterek között, az oltásra való nemet mondással tulajdonképpen nemet mond az alábbi elképzelt kérdésekre is:

• Szeretném-e kockázatmentesen megölelni az anyámat?
• Szeretném-e azt, hogy a gyermekem vagy az unokám végre újra társaságban legyen az online oktatás helyett?
• Szeretném-e azt, hogy a fiam végre egyetemre járhasson és legszebb fiatal éveinek egyre nagyobb részét ne kelljen totálisan képernyőket bámulva és mentálisan egyre jobban leépülve töltenie?
• Szeretném-e azt, hogy a Covid osztályon ápolónőként dolgozó barátnőm megpihenhessen végre egy picit?
• Szeretném-e azt, hogy a nagyon kedves szomszéd srác újra pincérként dolgozhasson, és ne az egyre nagyobb apátiába süllyedve tengesse életét?
• Szeretném-e azt, hogy a legjobb baráti család rendezvényszervező cége újra működhessen és visszamásszanak az anyagi csődhelyzetből, amit az elmúlt 14 hónap zúdított rájuk?

A kérdések sora végtelenül folytatható. A mutálódott koronavírus kegyetlenül bánik velünk és szadista kérdéseket tesz fel nekünk szüntelenül. Csak a társadalmi szinten nagyon magas átoltottság az egyetlen reményünk. Az oltás vagy nem oltás kérdésnek szinonimája az oltás vagy perpetual fucked-upness. Vagy szinonimája a mozgásszabadság vagy nemoltás is.

A koronavírus világjárvány bolygónkat egy olyan kíméletlen hellyé változtatta, mint amilyen egy amerikaifoci pálya. Az amerikai fociban pedig hatalmas a sérülésveszély.

„Három perc és életetek csatáját kell megvívnotok. Itt dől el minden. Ha sikerül megmaradunk, mint csapat. Ha nem, végünk. Apránként, lépésről lépésre meghalunk. Ez itt a pokol uraim, higgyétek el. Vagyis itt várhatunk, még a szart is kiverik belőlünk vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a fényre. És ott is maradjunk egy adott ideig.”

A szenzációs Minden héten háború című amerikafoci világát bemutató filmből származik ez az idézet, amelyet az Al Pacino által játszott edző ad elő a kulcsfontosságú mérkőzés előtt. A teljes négyperces monológ így hangzik:

„Tehát vagy túléljük ezt a harcot egy csapatként, vagy odaveszünk egyénenként. Ennyi a történet.”

ENNYI A TÖRTÉNET.

(A cikk először a Forbes.hu-n jelent meg, 2021. április 15-én. Címlapkép: a Pfizer-Biontech vakcinája, forrás: Getty Images.)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.