Egy kérdés a FIFA vezetőihez: miért nem 64 csapatos a labdarúgó vb?

Mission impossible. Valahogy így lehet jellemezni azoknak az európai válogatottaknak a helyzetét, amelyek a világranglista 21-50. helyéről szeretnének kijutni a labdarúgó vb-re. Hiába egyre sikeresebb Európa a kétezres évek világbajnokságain, nagyon szűkszámú hely jut az öreg kontinensnek a világeseményen. A FIFA vezetői érezve azt, hogy kinőtte a világ a 32 csapat részvételével zajló szisztémát 48 csapatra emeli a vb mezőnyét 2026-tól. De ez csak újabb lebonyolítási problémákat hoz magával, és a már meglévő, Európát sújtó kvalifikációs igazságtalanságot növeli. Miért nem 64 csapatos a labdarúgó világbajnokság?

Jónap Richárd

2020. december 07.

A labdarúgó vb-re való kijutás nehézségei

Végül hét nappal a katasztrofális szovjetek elleni találkozó és a június 9-én a franciák ellen 3-0-ra elveszített harmadik csoportmeccs után a magyar labdarúgó csapat elhagyta a válogatott futball legnagyobb színpadát, és azóta sem lépett fel ott. Az eltelt 34 évben nyolc világbajnokságot játszottak le nélkülünk.

Teljes kontrasztban áll ezzel az, hogy előtte az 1986-os mexikói vb-vel bezárólag tizenhárom világbajnokságot rendeztek, kilencszer a magyar csapat részvételével. És ezek nem szimpla részvételek voltak, volt köztük két döntős és három negyeddöntős szereplés.

Döbbenetes összehasonlítani azt, hogy miképpen tudott kvalifikálni az 1986-os világbajnokságra a magyar csapat és miképpen tudna a 2022-es tornára. A 34 évvel ezelőtti vb-n még 24 csapat vehetett részt, amelyből 14-et adott Európa. Úgy, hogy mindössze 32 európai csapat vett részt a selejtezőkön.

Nehezedő kvalifikációs körülmények az európai országoknak

Szöges ellentétben áll ezzel a mostani lebonyolítás. Ugyan 32 együttes mehet majd két év múlva Katarba, ám ebből csak 13 európai. Szemben az 1986-os helyzettel most 55 válogatott reménykedik a kijutásban Európából. És ez még a nehezedő kvalifikációs körülmények egyik oldala. Régen a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia három ellenfelet adott ki. Ma helyettük meg kell küzdeni Oroszországgal, Ukrajnával, Csehországgal, Szlovákiával, Szlovéniával, Horvátországgal, Szerbiával, Boszniával, hogy csak az erősebb gárdák kerüljenek az utódállamok közül említésre.

Jelenleg csak a csoportelsőség jelent Európából automatikus világbajnoki részvételt. A sorsolásnál az első kalap így néz ki (zárójelben a FIFA aktuális világranglistáján elfoglalt pozíció): Belgium (1), Franciaország (2), Anglia (4), Portugália (5), Spanyolország (6), Olaszország (10), Horvátország (11), Dánia (12), Németország (13) és Hollandia (14). Ez nálam jelenleg a realitásokat figyelembe véve azt jelenti, hogy tízből kilenc ellenfél ellen nincs érdemi esélye egy magyar válogatotthoz hasonló erejű európai csapatnak a csoportelsőségre. Marad a három pótkvalifikációs hely, mint sovány reményfoszlány a kijutásra.

EGY SZÓ, MINT SZÁZ: A JELENLEGI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A VILÁGRANGLISTA 20. HELYE UTÁNI POZÍCIÓBÓL KVALIFIKÁLNIA MAGÁT EGY EURÓPAI CSAPATNAK A VILÁGBAJNOKSÁGRA DÖBBENETESEN NEHÉZ.

Összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint bárhonnan máshonnan a világból. A helyzet pedig nem sokat fog változni a dolgok jelenlegi állása szerint 2026-ban sem, amikor az észak-amerikai világbajnokságon 48 csapat vesz majd részt. Ebből 16 lesz európai. Személyes véleményem szerint égbekiáltó igazságtalanság az, hogy miközben 16-tal emelik a világból a csapatok számát, ebből Európa csak 3 helyet kap.

De nemcsak ez az egyetlen égbekiáltó igazságtalanság, tulajdonképpen a selejtezők földrészenkénti lebonyolítása és Európa megbocsáthatatlan jelenlegi és várható alulreprezentálása is az. A jelenlegi 32 csapatos formátumban 13 helyet adni, míg a 2026-os 48 csapatos lebonyolításban 16 helyet adni az öreg kontinens csapatainak egészen egyszerűen egy nonszensz. Hogy miért? Lássuk:

A jelenlegi világranglista alapján az első 32 csapatból 18 európai, míg az első 48 csapatból 28 jön az UEFA égisze alól. Ha ezt egy reális erősorrendnek vesszük, akkor 2022-ben öt, míg 2026-ban tíz európai csapatot foszt meg a világbajnoki részvételtől a FIFA földrészek közötti kiegyenlítő rendszere.
Jelenleg a FIFA világranglistájának 13. európai helye egyben a világranglista 19. helyét jelenti (Lengyelország), a 16. európai hely pedig a globális rangsorban a 24. (Ukrajna).
A most következő katari világbajnokságon Észak-Amerikából, Ázsiából és Afrikából összesen 14 csapat vesz majd részt szemben a 13 európaival. A 2026-os formátumban pedig Észak-Amerikát, Ázsiát és Afrikát 23 válogatott fogja majd képviselni, míg Európát 16. Miközben Európa kisajátította magának az elmúlt világbajnokságokat eredményesség tekintetében, míg az említett másik három földrész kvázi semmit sem ért el.

A kvalifikációs rendszer nem tükrözi az erőviszonyokat

Érdemes megvizsgálnunk ezt az Európa versus Észak-Amerika + Ázsia + Afrika versenyfutást az elmúlt hat világbajnokságról, amit a jelenlegi 32 csapatos formátumban bonyolítottak le. Sűrítsük be egyetlen ábrába azt, hogy hány százalékát adták a résztvevőknek, az egyenes kieséses szakaszba (legjobb 16), a negyeddöntőbe, elődöntőbe és a döntőbe jutott csapatoknak, illetve a világbajnokoknak az egyes vizsgált földrészek és földrészcsoportok:

Ahogy haladtak előre a világbajnokságok 1998 és 2018 között, úgy domináltak egyre jobban az európai csapatok. Észak-Amerika, Ázsia és Afrika világbajnoki résztvevőit már a csoportmeccseken alaposan megritkítják (pont javarészt az európai csapatok), ám az igazi lehetetlen küldetés a FIFA által felemelni kívánt földrészeknek a legjobb 8 csapat között jön el. Hat világbajnokságon 76 próbálkozásból 5-ször sikerült eljutni ide, szemben az európaiak 84 próbálkozására jutó 29 negyeddöntős szereplésével. Az elődöntőtől kezdve aztán jön a totális európai uralom.

Mindeközben a selejtezők lebonyolításánál olyan szörnyűség is előfordulhat, mint ami 2017-ben történt. A kvalifikációs csoportban a franciák mögött a második helyen végzett svédeknek (akkori világranglista 18.) a spanyolok mögött a második helyen végzett olaszok (akkori világranglista 14.) ellen kellett pótselejtezőt játszaniuk az oroszországi repülőjegyért. Ennek az lett az eredménye, hogy az olasz csapat ment a levesbe, miközben a globális pótselejtezőben Ausztráliának (akkori világranglista 39.) Hondurast (akkori világranglista 70.), Perunak (akkori világranglista 11.) pedig Új-Zélandot (akkori világranglista 122.) kellett legyőznie a vb-részvételért.

Népszerűsítés, de milyen áron?

Szép dolog a FIFA vezetői által az elmúlt évtizedekben oly sokszor hangsúlyozott földrészek közötti kiegyenlítődési folyamat, amelynek során majd a világ labdarúgása sokszínűbb lesz, és az afrikai és ázsiai csapatok majd versenyképesek lesznek a vb-ken az európaiakkal és dél-amerikaiakkal. Amikor 1990-ben Kamerun válogatottja drámai körülmények között esett ki Anglia ellen a negyeddöntőben nagyon lelkesek lettek a nemzetközi labdarúgás vezetői. Afrikai vb-döntősről és világbajnokról álmodtak három-négy tornán belül. Hét torna telt el azóta, és még mindig nem láttunk afrikai csapatot világbajnoki elődöntőben pályára lépni. Ázsiait is egyszer, Dél-Koreát a saját rendezésű tornáján finoman szólva is egyenlőbb elbírálású csapatként.

ITT KI KELL MONDANUNK AZ IGAZSÁGOT ARRÓL, HOGY AZ ELMÚLT HÁROM ÉVTIZEDBEN A VILÁGREND OLY SOK TERÜLETÉN LEZAJLOTT GLOBÁLIS KIEGYENLÍTŐDÉS A VÁLOGATOTT LABDARÚGÁST MESSZIRE ELKERÜLTE.

Az európai és dél-amerikai csúcscsapatokkal szemben versenyezni képes világ többi részéről származó csapatok csak a FIFA vezetőinek a fantáziavilágában léteztek és léteznek mind a mai napig. Istenigazából nemhogy felzárkózás nem történt a világ többi részéről Európához, hanem a kétezres években még a dél-amerikai csapatok is elkezdtek lemaradni a világbajnoki érmekért az európaiakkal addig folytatott teljesen kiegyenlített versenyükben. A 2002-es brazil győzelemmel végződött japán-dél-koreai közös rendezésű világbajnokság után mind a négy vb-t európai csapat nyerte. Addig felváltva győztek a két földrész reprezentánsai. A 2006-os és a 2018-as vb-n a négy között is már csak európai csapat volt. A 20. század labdarúgását domináló Brazília ezen a négy világbajnokságon egyszer jutott a négy közé, amit meg is bánhattak tekintettel a németek elleni 7-1-es ottani vereségre.

Annyira erős jelenleg az európai labdarúgás a világ többi részéhez képest, hogy amennyiben a világranglistán alapuló globális selejtező lenne a katari kijutásért, akkor véleményem szerint valahogy így nézne ki a mezőny földrészekre bontva: Katar rendezőként 1 hely, Európa 20-22 hely, Dél-Amerika 4-5 hely, a világ többi része 4-7 hely. De a vb-re nem erősorrend alapján lehet kijutni, hanem továbbra is a FIFA vezetőinek fantáziavilágán alapuló földrészekre kiosztott kvóták megszerzése által. Ez pedig a feltörekvő európai válogatottaknak óriási akadályt jelent. Pont az olyanoknak, mint a magyar válogatott, amely jelenleg a világranglista 40. helyén áll a 22. legjobb európai csapatként.

Véleményem szerint ez a rangsor jól fejezi ki nemzeti csapatunk jelenlegi pozícióját Európában, valahol a 21-25. legjobb csapat lehetünk. Ez az Európa-bajnokságok 16-ról 24-re emelt létszáma kapcsán már pont elég volt arra, hogy kapjon válogatottunk 2015-ben és 2020-ban egy utolsó esélyt a kijutásra, amivel szenzációs körülmények között élt is mindkét esetben. De ez az Eb 24 résztvevővel, míg a vb-re 13, illetve majd 16 európai csapat jut majd ki. A magyar csapat a fantasztikus őszi teljesítménye után következő célként azt tűzheti ki magának, hogy bekerüljön a földrész húsz legjobb csapata közé, a 16-20. helyre. Ha sikerült ezt elérni a következő évtizedben, akkor az stabil Eb-részvételeket jelenthet, ám a világbajnokságokon még mindig csak a nullaközeli kijutási esélyünket emeli fel alacsony esélyű sansszá.

Ez pedig könnyen azt jelentheti, hogy nekem, aki 13 évesen látott utoljára magyar csapatot foci vb-n az a mexikói sokk volt az utolsó ilyen élményem. A vágy, hogy az emberek a nemzeti csapatuknak szurkoljanak a labdarúgó világbajnokságon, rengeteg helyen van meg a bolygón, és nagyon sok helyen marad majd kielégítetlen az elkövetkező évtizedekben a dolgok jelenlegi állása szerint.

A 48-as létszámúra emelt 2026-os észak-amerikai vb sokat megold ebből a szűkösségi problémáról, csak sajnos sportszakmailag ki kell osztanunk néhány elégtelent is ezzel kapcsolatban, amik a következők:

Európa további indokolhatatlan alulreprezentálása a felemelt létszámból.
A háromtagú csoportokban a vb-re magukat kiverekedő válogatottak közül 16 csapatnak mindössze két mérkőzés jut.
A háromtagú csoportban több esetben lesz jó a döntetlen az utolsó meccset játszó két csapatnak, ami (itt előre borítékolom) óriási botrányokhoz fog vezetni a szalonremik miatt. Nem lesz jó a sportszerűség szempontjából.

AKÁRHOGY CSŰRJÜK-CSAVARJUK A DOLGOT, NEM FOGJA ELNYERI A SZURKOLÓK SZERETÉT, AZ EDDIGI TAPASZTALATOK ALAPJÁN NEM KELLENE ATTÓL A MODELLTŐL ELTÉRNI, HOGY A RÉSZTVEVŐK SZÁMA A KETTŐ HATVÁNYA.

A globális labdarúgás, mint üzlet óriásit fejlődött 1998 óta, amióta 32 csapat játszik a vb-ken. Az egyértelmű, hogy a dolog a biznisz szempontjából sokszorosan kinőtte magát a kétezres években, ami több területen is óriási hiányt generált a világbajnoksággal kapcsolatban. A jelenlegi keretek között sok tehetséges és jó játékos nem tud a legnagyobb színpadon szerepelni karrierje során. Sokmilliárd szurkoló nem láthatja csapatát a vb-n. És végül, de messze nem utolsósorban, valószínűleg a hirdetők sem csapkodták nevetve például a térdüket, amikor a legutóbbi vb előtt az utolsó selejtező mérkőzésen az Egyesült Államok csapata lecsúszott a kijutásról. Arról már ne is beszéljünk, hogy Kínának és Indiának együtt eddig egyetlen vb-szereplése van (Kína 2002, három vereség 0-9-es gólkülönbség).

Látva az adott nemzeti válogatottak világbajnoki szereplésre vonatkozó hatalmas kielégítetlen igényét és a 48 csapatos lebonyolítás csapdahelyzeteit, ezért a következő javaslatom van a FIFA vezetői részére: emeljék a 2026-os tornával kezdve 64-re a labdarúgó világbajnokságokon résztvevő csapatok számát.

Miért ne legyen 64 résztvevő a labdarúgó világbajnokságon?

Véleményem szerint ez szinte semmilyen hátránnyal nem járna. Egy dolgot lehet megemlíteni a mínusz rublikából: a torna színvonalát. De az már a 32 csapatos lebonyolításnál is megkérdőjelezhető. Ha a színvonal lenne az elsőszámú szempont, akkor 12 csapatos vb-t kellene rendezni két hatos csoporttal, elődöntővel és döntővel. Az viszont már nem oszt vagy szoroz, hogy 48 vagy 64 résztvevő van-e. Ennyit az egyetlen hátrányról és akkor most térjünk át az előnyökre:

A mostanihoz képest duplaannyi résztvevő ország, duplaannyi boldog szurkolót és egyben sportfogyasztót és fogyasztót is jelenthet. Vagy még többet, ha nagylétszámú országok is kvalifikálnak.
Duplaannyi mérkőzés is kerülne lebonyolításra, ami duplaannyi jegybevételt, közvetítési pénzt, és a szurkolók utazása miatt duplaannyi idegenforgalmi bevételt is eredményezne.
A klasszikus Európa 2006-ban rendezett utoljára vb-t és leghamarabb 2030-ban rendezhet legközelebb. Szinte mindig két-három-négy rendezős modell jönne, amivel a pályázó országok szélesebb körét lehetne kielégíteni a rendezés iránt. A 32-ről 64-re emelt létszám semmilyen problémát nem jelentene, lehetne például angol-francia, olasz-német, spanyol-portugál, japán-kínai stb. közös rendezés.
Ha a mostanihoz hasonlóan, de nem 8, hanem 16 csoportban küzdenének a csapatok két továbbjutóval, akkor a mostani 16-os egyenes kieséses tábla 32-es tábla lenne. A győztesnek egy meccsel többet kellene játszania a trófeáért. A duplára emelt létszám mellett mindössze négy nappal kellene hosszabbnak lennie a rendezvénynek.
Egyszerre érvényesülhetne a sportszakmai szempont, ami alapján a legjobb 20-25 európai válogatottnak a vb-n van a helye és a FIFA kiegyenlítésért folytatott munkája, ami elviszi a focit a világ minden szegletébe.

Mindezek mellett a FIFA számára is óriási mozgásteret jelentene a hirtelen megemelt formátum arra, hogy még jövedelmezőbbé és egyben igazságosabbá tegye a lebonyolítást. És én itt nem lennék szívbajos. Egyrészről három világbajnokságra (2026, 2030, 2034) szabadkártyát adnék Kínának és Indiának, hogy több mint két és fél milliárd ember hazájában is fejlődésnek induljon a játék. Az ebből származó szponzori többletbevételt egy az egyben a legszegényebb és legelmaradottabb infrastruktúrájú tagállamoknak adnám a játék fejlesztésére.

Másrészről a rendezésért cserébe és a földrészek selejtezőiből „csak” 55 csapat jutna ki az eseményre direkt módon. Ebbe bele kellene férnie 18-20 európainak is, azaz az UEFA selejtezői „halálcsoportjaiból” a második helynek is automatikus kvalifikációt kellene érnie. A maradék 9 helyért pedig a vb előtti évben december utolsó két hetében egy öbölmenti (Katar, Emirátusok, Szaúd-Arábia stb.) 24 csapat részvételével (hat csoport, csoportonként négy csapat és két továbbjutó, hat párharc, ahonnan a győztes kijut, a hat vesztes még egy meccsen három kijutó helyért megy rendszerben) zajló mini kvalifikációs világbajnokságot rendeznék. Ezen nagyjából a világ 55-80. legjobb csapata venne részt, és kiválóan lehetne mérni az egyes földrészek teljesítményét. Ráadásul sportszakmailag maximálisan indokolhatóan Európa 25. legjobb együttese is kapna egy komoly esélyt a részvételre.

Ennyi a javaslat. Egyrészt elég volt a magyar szurkoló sorsaként az évtizedes számolgatásból és az európai válogatottakat a vb-ről az egyre jobb teljesítményük ellenére egyre jobban kiszorító földrészek közötti kiegyenlítő mechanizmusból. De kívülállóként sem szeretnék több olasz-svéd kvalifikációs párharcot látni.

Másrészt a koronavírus-világjárvány sportéletet és turizmust gyilkoló hatása után minden potenciális növekedési lehetőséget meg kell becsülni ezekben a szektorokban. A 64 csapatos foci-vb pedig pontosan ez, egy növekedési lehetőség.

(Címlapkép: Franciaország története során másodszor lett világbajnok 2018-ban, forrás: FoxSports)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.