Korai nekrológ az Airbnb-hez

picture

Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságoknak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számláva.

Az Airbnb más mint az Uber

Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem egyszerűen ellehetetlenítette a társaság működését. Az Uber elleni legmarkánsabb érvek az adóelkerülés, illetve a taxisokhoz képesti lazább szabályozói környezet voltak. Utóbbi talán az Airbnb esetében is fennáll, de az adó kérdése semmiképpen: általa a bérbeadás piaca fehéredett, és félő, hogy az új szabályozás a tendencia visszafordulásához vezet.

Persze lehet pozitív hatásról is beszámolni, ha az így felszabaduló kínálat hirtelen megjelenik a budapesti hosszú távú bérbeadási piacán, nyomás alá helyezve az árakat, és számos magyar fiatalnak megadva a lehetőséget, hogy a külváros helyett a belvárost válassza. Ugyanakkor fontos érv a szabályozás ellen a magántulajdonhoz való jog, és annak korlátozása. Szobák, ingatlanok bérbeadása mindig is működött Magyarországon, gondoljunk csak a balatoni Zimmer frei hirdetésekre.

A különbség az, hogy ezekkel szemben az Airbnb hasonló árszint mellett jobb minőségű megoldást kínál, átlátható platformon, ami az ideutazók számára garancia a minőségre. Nem beszélve arról, hogy a fiatalabbak a pár perc alatt telefonról lefoglalható kislakásokat preferálják a szállodákkal szemben, részben az árazás, részben a végtelenül egyszerű online kommunikáció miatt.

Régi vs új modellek

A legtöbb diszruptív technológiát – teremtő rombolást – alkalmazó vállalat piacán kiforratlan az új megoldások szabályozása, és az új cégek régóta fennálló, sokszor már elavult üzleti modellekkel működő piaci szereplőket szorítanak ki. Önmagában ez a folyamat értéket teremthet a fogyasztók számára, versenyre ösztönözheti a szereplőket, és amennyiben fehéríti a gazdaságot, az államnak is előnyös, éppen ezért kell a szabályozónak a reguláció tökéletesítésén, nem a szigorításán, végképp nem az ellehetetlenítésén dolgoznia.

Ebben az az elkeserítő, hogy nem az új innováció szabályozói környezetét tökéletesítjük, hanem

A RÉGI, IDEJÉTMÚLT ÜZLETI MODELLEKEN ALAPULÓ VÁLLALKOZÁSOKAT SEGÍTJÜK KI REMÉNYTELEN HELYZETÜKBŐL AHELYETT, HOGY A PIACRA BÍZNÁNK A MEGTISZTULÁST.

A taxisok esetében ez teljesen egyértelmű volt, de a szállodaiparban is számos olyan szereplő fog emiatt túlélni, akik az elmúlt években, minden idők legjobb turisztikai éveiben is éppen elérték a fedezeti szintet. Csak félve gondolok bele, mi lesz a következő innováció, amit megbéklyóznak. Lehet, hogy a Netflix túlságosan elnyomja a reklámoktól nézhetetlenné vált klasszikus TV-adókat? Vagy az online webáruházak, élükön az Amazonnal, nyomás alá helyezik a plázákat?

Vannak pozitív példák is, amikor az állam nem avatkozik be, mint a Malév kezének elengedése. Régiónkban egyedülálló módon nem öntöttük a feneketlen kútba az adófizetők pénzét egy olyan vállalkozást megsegítve, aminek ideje már rég lejárt, ezzel szemben előnyben részesítjük a fapadosokat, amelyek sokkal nagyobb értéket teremtenek a fogyasztók számára.

Fontos legalább magunknak beismerni: ha az innovatív technológiákkal szemben a régi modelleket részesítjük előnyben, az ország lemarad a visegrádi országokhoz mérve is. A vírus okozta sokk újból rámutatott, milyen sebezhetők recessziós környezetben a kis nyitott gazdaságok, milyen hamar leállnak a gépjármű-összeszerelő üzemek, és mennyi munkahely forog korkán egyik napról a másikra. Nem véletlen, hogy a régió több országa – élen a csehekkel – régóta igyekszik diverzifikálni a gazdaságát, aminek egyik markáns eszköze az innováció támogatása.

Nekünk is ezt az irányt kell előnyben részesítenünk az elavult modellekkel szemben.

(A cikk először a Forbes 2020. augusztusi számában jelent meg.)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.