The war must go on

Kína számára egyértelmű volt, hogy a kereskedelmi háborúban Trumpot az agráriumon keresztül kell támadni. Nemcsak azért, mert erre van a legnagyobb hatása, hanem mert az Egyesült Államok éléskamrájának számító tágabb értelemben vett Közép-Nyugat számít a regnáló elnök legbiztosabb szavazótáborának. A lépés be is jött, az elmúlt években az amerikai farmgazdaságok körében ijesztő mértékben, közel 65 százalékkal emelkedett a csődesemények száma, a helyzettel pedig Trumpnak és stábjának kezdeni kell valamit, ha be akarják húzni a novemberi választást.

Az elmúlt időben érezhetően feszültebbé vált az amerikai-kínai viszony, mely talán legjobban a Huawei és a ZTE elleni amerikai hatósági vizsgálatokban és tiltásokban, a WHO körüli csatározásokban, illetve Kína a koronavírus világméretű elterjedésében betöltött szerepe körül kialakult vitában volt megfigyelhető. Trump egyértelműen Kínát vádolja, rendszeresen kínai vírusnak nevezi a koronavírust. Érthető, hogy miért. A járványhelyzet nem megfelelő kezelése miatt kiugróan magas a megbetegedések és halálozások száma az Egyesült Államokban. És bármennyire is próbálja magát és a kormányzati intézkedéseket kedvező színben feltüntetni, az amerikai lakosság a felmérések szerint más véleményen van.

A járványhelyzet okozta jelentős gazdasági nehézségek, a nagy gazdasági világválság óta nem látott munkanélküliség, az amerikai gazdaság recesszióba való süllyedése pedig csak tovább rontanak a helyzetén. Idén novemberben elnökválasztást tartanak, és ha a republikánusok újra Trumpot akarják az elnöki székben látni, muszáj valamit tenniük. A megoldás kézenfekvő. Kell egy ellenségkép, ami magától értetődően Kína. Ez pedig elkerülhetetlenül a januárban megkötött kereskedelmi megállapodás felülvizsgálatát fogja eredményezni.

Reality check

Annak ellenére, hogy Trump nagy sikerként értékelte a megállapodást, az amerikai agrárszakértők többsége erőteljes szkepticizmusának adott hangot a realitástartalmát illetően. A szerződés szerint a kínaiaknak nemcsak, hogy újra fel kellene pörgetniük az amerikai agrártermékek importját, hanem a 2017-es szintnél még 50 százalékkal többet kell vásárolniuk az idei évben. Vagyis közel 36 milliárd dollár értékben. Ez pedig jóval több, mint az eddigi csúcsot jelentő 28,98 milliárd dollár (2013). Ha megnézzük az elmúlt hónapok amerikai agrárexport adatait, akkor egyből látszik, hogy az agrárszakma kételye nem éppen alaptalan.

Szójabab

Méretét tekintve a szójabab nagyjából a teljes amerikai agrárexport felét teszi ki. Ebből következik, hogy rendkívül fontos termény, nagy súlya miatt jelentősen befolyásolja az exportjövedelmek alakulását. Ha valahol, akkor itt könnyen nyomon követhető a kínai vásárlások volumene. Viszont a nagy kínai vételekből semmi sem látszik. A megállapodás aláírása óta május közepéig mindösszesen alig 1,5 millió tonna szóját vásároltak és a teljes idei mennyiség is eddig csak 2,79 millió tonna. A 2019-2020-as marketingévre lekötött 13,25 millió tonnából decemberig még csak 9,6 millió tonnát szállítottak le, így az idei évhez még hozzájön 4,65 millió tonna. De ez még így is kevés. Annál is inkább, mert a 2020-21-es marketingév könyveiben csak néhány szállítmány van eddig lefoglalva, pedig a kínaiaknak legalább 40 millió tonnát kellene vásárolniuk, hogy eleget tegyenek a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. Azt feltételezhetnénk, hogy ez a koronavírus miatt van. Ez azonban nem igaz.

A kínaiak igenis nagy mennyiségben vesznek szójababot, csak éppen Brazíliától. Év eleje óta több, mint 18,94 millió tonnát vásároltak, szemben az amerikai 2,79 millió tonnával. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az év első hónapjaiban hagyományosan a brazil szója is megjelenik a piacon (ekkor takarítják be), erős versenyt támasztva ezzel az amerikai szójának. Ugyanakkor ha akartak volna, akkor vehettek volna amerikai szóját is. Csak a brazil olcsóbb volt. A következő hetekben, hónapokban várhatóan élénkülni fog a kínai kereslet és szinte biztosra vehető, hogy lesz néhány kiugróan nagy szállítmány is, aminek a piac örülni fog. Az viszont igencsak kétséges, hogy a teljes előirányzott mennyiséget megveszik-e, ami 46 millió tonna körül van. Ez elég nagy mennyiség.

Kukorica

Nagy reményeket fűznek az amerikai farmerek az idei exporthoz. Egyes piaci pletykák szerint a kínaiak fel akarják tölteni az állami raktárakat és ez 20 millió tonna kukorica megvételét jelentené. Bődületesen nagy szám, főleg ha azt nézzük, hogy 2014-2018 között a Kínába irányuló kukoricaexport nem érte el az 1 millió tonnát. Május közepéig a 2019/2020-as könyvekben 2,02 millió tonna szállítmány került lefoglalásra, ami 2014 óta a legmagasabb mennyiség. Azonban ennél sokkal többet vártak és a nagy vételeknek egyelőre semmi jele.

Gyapot

Viszonylag jól indult az idei év, élénk kereslet mellett május közepére elérte az 1.659 millió bálát a Kínába irányuló gyapotexport. Az USDA adatai szerint ezzel már elérték a tavalyi év szintjét, köszönhetően egy április végi 537,7 ezer bálás exportvételnek. Ez 2011 novembere óta a legnagyobb heti exportmennyiség. Bár jócskán elmarad a pár évvel ezelőtti mennyiségtől, azért reális esély mutatkozik, hogy elérje, illetve meghaladja a 2017-es exportszintet. Persze ennek feltétele, hogy továbbra is élénk maradjon a kereslet.

Cirok

E szó hallatán legtöbbünknek a cirokseprű jut először az eszünkbe és valószínűleg többen most elmosolyodtak. Pedig igen fontos takarmánynövény. Az Egyesült Államok évente több millió tonnát exportál világszerte, nem beszélve a hazai felhasználásról. Nem véletlenül került bele a kereskedési megállapodásba. A gyapothoz hasonlóan a ciroknál is erős volt az április végi export, 318.747 tonnát exportáltak Kínába. Ez 2017 decembere óta a legnagyobb heti exportmennyiség. Május közepéig az idei exportmennyiség elérte az 2,12 millió tonnát. Ez közel triplája a tavalyi 0,76 millió tonnának, ugyanakkor jelentősen elmarad a korábbi évek 5 millió tonna környéki mennyiségétől. 2017-ben az USA 4,60 millió tonnát exportált Kínába és ha az elvártnak megfelelően 50 százalékkal megnöveljük ezt a mennyiséget 6,90 milliót tonnát kapunk. Ennél többet pedig csak 2015-ben exportált, igaz akkor 9,10 millió tonnát. Ha időarányosan nézzük és kitartanak a vételek, akkor meglehet az elvárt mennyiség.

Sertés- és marhahús

Ha valahol, akkor a sertéshúsnál igazán látszik, hogy mit jelent az, ha Kína vásárol. Az afrikai sertéspestis tavalyi kitörése óta a kínai sertésállomány jelentős része odaveszett, így képtelenek kielégíteni a belső keresletet. A kínaiak hagyományosan nagy sertéshús fogyasztók, különösen a Holdújév idején, ami egyfajta családi ünnep is. Ennek köszönhetően a tavalyi évben új exportrekord született: a sertéshús önmagában elérte a 358 ezer tonnát, ha pedig a húskészítményeket is hozzászámoljuk, akkor az 574.988 tonnát. Az idei év is erősnek mondható, már most elérte a 324 ezer tonnát. Ugyanakkor a szakértők a kínai kereslet lanyhulására számítanak, mivel nagyon felszökött a sertéshús ára. Április közepe óta a vágóhidak részleges leállása miatt a sertéshús tőzsdei határidős árfolyama (lean hogs) 41,5 cent környékéről 61 cent fölé ugrott fontonként, ami közel 50 százalékos emelkedés.

A marhahús már egy teljesen más történet, de azért ott is vannak pozitívumok. A kínai hatóságok februárban feloldották a 30 hónapnál idősebb állatból származó marhahús és húskészítmények importtilalmát. Ezt követően, ha óvatosabb ütemben is, de megindultak a vásárlások. Ennél a terméknél is érezhetően erősebb volt az április, bár így is csak alig 3,5 ezer tonnánál tart az összmennyiség.

Kína hosszú távú stratégiája

Érthető módon nem nagyon tetszik Kínának a jelenlegi alárendelt szerep és biztosra vehető, hogy ez nem fog örökké így maradni.

KÍNA MINDIG IS TÖREKEDETT ARRA, HOGY AZ ÉLELMISZER- ÉS NYERSANYAGSZÜKSÉGLETEIT DIVERZIFIKÁLT FORRÁSBÓL SZEREZZE MEG.

De ami talán ennél is fontosabb, a lehető legnagyobb mértékben kontrollálja azt. Az Egyesült Államoknak az agrártermékek piacán két nagy versenytársa van: Argentína és Brazília. Olyannyira, hogy a szójabab és kukorica esetében a világ három legnagyobb termelője ez a három ország. Így teljesen logikus lépés Kína részéről a már meglévő kereskedelmi kapcsolatok mélyítése a dél-amerikai országokkal. Elsősorban Argentínával.

Mindenki számára ismeretes Argentína nehéz gazdasági helyzete, államcsőd közeli állapota. Míg a nyugati tőke menekül az országból, addig Kínában teljesen máshogy látják a helyzetet. A válság egyben lehetőség is, és ahelyett, hogy tőkét vonnának ki, inkább befektetnek. Persze jó okuk van rá, Kína a legnagyobb felvásárlója az argentin szójababnak és szójatermékeknek. Az állami tulajdonú konglomerátum, a COFCO pedig az elmúlt évek agresszív vállalatfelvásárlásainak köszönhetően a legnagyobb agrártermék exportőrré vált Argentínában. Az új lehetőség ezúttal is a logisztika területén kínálkozik. Az argentin agrárexport 80 százaléka a Paraná folyón bonyolódik. A folyó elég mély és széles ahhoz, hogy az óceánjáró szállítóhajók felhajózzanak rajta egészen az ország fő termőterületéig, és ott megrakodva induljanak útra. Ez igen nagy versenyelőnyt jelent az amerikaiakkal és brazilokkal szemben és így kiemelt fontossággal bír a vízi út. Aki ellenőrzi a Paraná-t, az ellenőrzi az argentin agrárexportot. Kicsit olyan, mint a Dűnében. „Whoever controls Dune, controls the spice”.

A vízi út koncessziós jogát jelenleg a luxemburgi székhelyű Jan De Nul birtokolja, mely hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a mindenkori argentin kormánnyal. A koncessziós jog azonban 2021 áprilisában lejár és a kínai CCCC (China Communications Construcion Co.) erőteljesen érdeklődik a jog iránt. Kína közismerten a nagyrészt állami tulajdonú CCCC-n keresztül nyomul előre, ha infrastrukturális vagy egyéb, az ország ellátását célzó külföldi beruházásokról van szó.

A KÍNAIAK AZ ÉVEK SORÁN ELÉG KOMOLY KAPCSOLATOKAT ÉPÍTETTEK KI AZ ARGENTIN POLITIKAI ELITTEL ÉS MIVEL A LEGNAGYOBB FELVÁSÁRLÓJA AZ ARGENTIN AGRÁRTERMÉKEKNEK, 

nagyon erős pozícióból várja a koncessziós jog újratárgyalását. Ráadásul nemcsak a jog megszerzéséről van szó. A CCCC ígéretet tett, hogy ha megkapja a Paraná koncessziós jogát, akkor a folyót mélyíteni is fogja. Hogy ennek mi értelme? Szakértői számítások szerint minden egyes lábnyi (0,3048 méter) mélyítés szállítmánytól függően +1.800-2.500 tonnányi súly szállítását tesz lehetővé. A nagyobb exportbevételek lehetősége pedig olyan csábítás, aminek az argentinok, különösen a jelenlegi helyzetükben nehezen fognak tudni ellenállni.

A Paraná folyó hajózható vízi útja

Forrás: Map4News; Cámara de Actividades Portuarias y Marítimas (CAPYM)

Kína hosszú távú stratégiájának azonban nem a Paraná az egyetlen eleme. Kiemelt szerep jut az Amazonas folyónak és Perunak is. Peru már régóta szeretné az országot behálózó Amazonast és mellékfolyóit a nagy kereskedelmi hajók számára is hajózhatóvá tenni. És Kína, mint mindig, ha érdekei úgy kívánják, segítőkezet nyújtott. 2017-ben a Sinohydro kínai állami vállalat és a perui Casa S.A. közösen létrehozták a Cohidro konzorciumot, melyet fele-fele arányban tulajdonolnak. A Cohidro elnyerte a perui kormány „Hidróvia Amazónica” projektjét, melyben a Maranon, Ucayali, Huallaga és az Amazonas folyók vízi útjait teszik hajózhatóvá 2.687 km-es szakaszon. Így nemcsak a perui termékek, hanem a brazil szója, kukorica és egyéb agrártermékek is eljuthatnak Paita kikötőjébe és onnan Kínába. Ha minden szükséges engedélyt megkapnak (amit nem kétlek), akkor az új vízi út 2022-től kezdve lesz járható és a konzorcium 20 évre megkapja a koncessziós jogokat.

Az Amazonas folyó hajózható víziútjai

Forrás: Diálogo Chino

Bár Peru számára kiemelt fontossággal bír az Amazonas projekt, nem ez az egyetlen. A perui kormány az elkövetkezendő években 52 kulcsfontosságú infrastrukturális beruházást szeretne megvalósítani és az Amazonas projekt csak egy közülük. A teljes program a kormány becslése szerint mintegy 108 milliárd dollárt emésztene fel, ami nagyjából fele az ország éves GDP-jének. Érthető módon Perunak nincs erre elég pénze. A megoldást most is Kína jelentheti.

KÍNA STRATÉGIAI ÉRDEKEI EGYBEVÁGNAK PERUÉVAL ÉS HAJLANDÓ BESZÁLLNI AZ ORSZÁG INFRASTRUKTURÁLIS FEJLESZTÉSÉBE.

Ennek első lépéseként tavaly Peru hivatalosan is felvételt nyert az „Új Selyemút” programba. Az American Enterprise Institute (AEI) adatai szerint Kína külföldi beruházásainak összege 2005 és 2019 között meghaladta a 2 ezer milliárd dollárt. Ebből 175,52 milliárd dollár Dél-Amerikában került befektetésre. Mérget lehet rá venni, hogy ezek a számok a jövőben csak növekedni fognak.

Trump Achillese

Kína számára egyértelmű volt, hogy a kereskedelmi háborúban Trumpot az agráriumon keresztül kell támadni. Nemcsak azért, mert erre van a legnagyobb hatása, hanem mert az Egyesült Államok éléskamrájának számító tágabb értelemben vett Közép-Nyugat számít Trump legbiztosabb szavazótáborának. A lépés bejött, az amerikai agrárexport összezuhanása olyan nehéz helyzetbe hozta a gazdákat, hogy a szövetségi kormánynak lépnie kellett.

A szövetségi Farm Aid Program (FAP) nem új keletű dolog. Régóta létezik és elsődlegesen a mezőgazdaságot ért károk, legyen az természeti vagy más jellegű, enyhítésére szolgál. Mint a lenti ábrán is látható, a kereskedelmi háborút megelőző években a program mérete átlagosan 11 milliárd dollár környékén mozgott, ám a konfliktus teljesen átszabta a megszokott kereteket. Nemcsak megnövelték, hanem új elemként belekerült a Market Facilitation Program (MFP) is. Ez gyakorlatilag a kereskedelmi háború miatt a gazdákat ért károk enyhítésére szolgál. A teljes FAP 2019 végére elérte a 23,65 milliárd dollárt, melyből 14,31 milliárd dollárt tett ki a farmereknek kifizetett kompenzáció.

Bár jelentős összegű kifizetésekről van szó, a helyzet az, hogy ez nem elég. Igaz, hogy a program mérete az eddigi átlag 11 milliárd dollárról 23,65 milliárdra növekedett, de ha ebből levonjuk az MFP 14,31 milliárdos összegét, akkor egyből kiderül, hogy kevesebb pénz jut a program eredeti szerepére (9,34 milliárd USD). De ez csak az egyik dolog. 2017-ben a Kínába irányuló amerikai agrárexport értéke közel 24 milliárd dollár volt, és az azt megelőző években 28 milliárd dollár körül mozgott. A Market Facilitation Program keretében kifizetett 14,31 milliárd dollár lényegesen elmarad az exportkiesés okozta károktól. És mint látható, Kína helyett nem fogja más megvenni a termékeket.

A Trump adminisztráció így rákényszerült arra, hogy egy újabb programot jelentsen be, a Coronavirus Food Assistance Program-ot. A múlt hónapban bejelentett új program 19 milliárd dollár értékű, melyből 16 milliárd dollár közvetlenül a gazdáknak kerül kifizetésre. A fennmaradó 3 milliárd dollárt az USDA tejtermékek, húsok és egyéb mezőgazdasági termékek vásárlására fogja fordítani, melyeket a rászorulók között fognak élelmiszersegélyként szétosztani. Bár az új program nevében a koronavírushoz köthető, valójában a Farm Aid Programmal együtt az amerikai agrárszektor megmentésére irányul.

Az agrárvállalkozások nem az elmúlt 2-3 hónap korlátozásai miatt véreztek ki, hanem az évek óta elhúzódó kereskedelmi háború miatt. A Statista adatai szerint az elmúlt években az amerikai farmgazdaságok körében ijesztő mértékben, közel 65 százalékkal emelkedett a csődesemények száma. Különösen kiugró a tavalyi 2019-es év. Ha valami, akkor ez jól jelzi a helyzet súlyosságát és egyértelmű kritikát fogalmaz meg Trump politikájával, és a szövetségi kormány lassú reagálásával szemben. Ennek az árát Trump nagyon könnyen szavazatvesztéssel fizetheti meg az idei amerikai elnökválasztáson.

Érdemes a következő két ábrát együtt nézni. Az első ábra az elmúlt bő egy év farmcsődjeinek területi megoszlását mutatja, míg a másik a 2016-os amerikai elnökválasztás eredményét területi bontásban. Ha összevetjük a két ábrát, akkor egyértelműen látszik, hogy

A TÖMEGES FARMCSŐDÖK AZOKAT AZ ÁLLAMOKAT ÉRINTIK A LEGSÚLYOSABBAN, AMELYEK LEGUTÓBB TRUMPRA SZAVAZTAK.

És itt persze nemcsak arról van szó, hogy pár farmer lehúzza a rolót. Ezekben az államokban a mezőgazdaság meghatározó szerepet tölt be és ha a farmok tönkremennek, az a rájuk épülő többi gazdasági szereplőt is negatívan érinti. Üzemek zárnak be, munkahelyek szűnnek meg. Ha pedig az emberek egzisztenciája a munkahelyek elvesztésével megrendül, kétséges, hogy legközelebb ugyanoda húzzák-e az X-et.

A farmcsődök területi megoszlása (2019. április – 2020. március)

Forrás: American Farm Bureau Federation

Ezzel persze nem azt mondom, hogy novemberben kékbe fog borulni az ország. Ezek az államok hagyományosan republikánus pártiak és bármilyen nehézségen is megy keresztül a „vidéki Amerika”, a lakosság jellemzően a GOP-re szavaz. Ugyanakkor érezhetően növekszik a frusztrációjuk és a felmérések szerint csökkenőben van Trump támogatottsága. Persze az elnökválasztásig még sok idő van, viszont a helyzettel Trumpnak és stábjának kezdeni kell valamit.

A 2016-os amerikai elnökválasztás eredménye

Forrás: 270towin.com

Zárógondolatok

Magyarországon a befektetők többsége (legyen az intézményi vagy lakossági befektető) nem nagyon foglalkozik az agrártermékek piacával (Agricultural Commodities), túlságosan egzotikusnak tartják. Ezzel nincs is semmi gond. Ugyanakkor most olyan időket élünk, amikor nem árt egy kicsit képben lenni a dolgokkal. Nem gondolom, hogy most mindenkinek neki kellene állni szóját és kukoricát tradelni, de azt igen, hogy érdemes legalább az amerikai agrárexporttal foglalkozó cikkeket elolvasni.

NOVEMBERBEN ELNÖKVÁLASZTÁS LESZ ÉS SZINTE BIZTOSRA VEHETŐ, HOGY KÍNA ÉS A „PHASE 1” KERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS A KÖZPONTI TÉMÁK KÖZÉ FOG TARTOZNI.

Teljesen mindegy, hogy indexben, technológiai papírban vagy bármilyen más részvényben ülünk majd, ez igen nagy hatással lesz az árfolyamokra. Trumpnak erőt kell mutatni és ennek legkézenfekvőbb módja az, ha Kínát támadja. És nemcsak a koronavírus kapcsán.

Elkerülhetetlennek látszik, hogy előkerüljön a „Phase 1” kereskedelmi megállapodás és annak felülvizsgálata. Szavak szintjén Kína a szerződés melletti elkötelezettségét hangsúlyozza, de a tettek mást mutatnak. Nem tetszik neki az alárendelt szerep és még ha rövid távon egyfajta kényszerpályán is mozog, mindent megtesz, hogy hosszú távon ez ne így legyen. Egyértelmű, hogy Kína Trump bukásában érdekelt és legkönnyebben azzal tudja befolyásolni az elnökválasztás kimenetelét, ha továbbra is mérsékelt intenzitással fogja vásárolni az amerikai agrártermékeket.

MINDEN JEL ARRA MUTAT, HOGY A KERESKEDELMI HÁBORÚ MÉG SOKÁIG FOG KÍSÉRTENI MINKET. ANNÁL IS INKÁBB, MERT EZ A KONFLIKTUS NEM EGYSZERŰEN A KÜLKERESKEDELMI EGYENLEGEK RENDEZÉSÉRŐL SZÓL, HANEM AZ USA ÉS KÍNA KÜZDELMÉRŐL A GLOBÁLIS VEZETŐ SZEREPÉRT.

Ez már az új hidegháború.

(Címlapkép: Centre for International Governance Innovation)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.