Ezért üt óriásit a modern világrenden a koronavírus

A modern ember már azt hitte, hogy legyőzte a természetet és „csak” a társadalom rabszolgája. A koronavírus egy totális „gamechanger” napjaink világában. A modern fogyasztói társadalom szünetmentes működésre lett kitalálva. Emellett a társadalom motorja a pénzre, mint narkotikumra már gyerekkorában rászoktatott emberiség, melynek kilencvenkilenc százaléka állandó elvonási tünetekkel küzd. A koronavírus a világleállással óriási elvonást végez el…

„Acton szerette volna megírni az Ember történetét a szabadság eszméjének a történetében. Csakhogy nem írhatjuk meg a szabadság eszméjének a történetét anélkül, hogy ugyanakkor meg ne írnánk a rabszolgaság tényének a történetét.

A rabszolgaság ténye. Jobban mondva a rabszolgaságok ténye, mert az ember egymást követő kísérletei közben, hogy megvalósítsa a szabadság eszméjét, a rabszolgaság egyik formájából a másikba hull szakadatlanul.

Az ősi rabszolgaság az üres gyomor és a rossz időjárás rabszolgasága. Rabszolgaság a természettel szemben. Kiszabadulunk a természet markából, a társadalmi szervezettség és technikai lelemény segítségével. Modern nagyvárosban az is lehetséges, hogy az ember tökéletesen megfeledkezik arról, hogy van természet – kivált embertelen és ellenséges természet. Európa lakosságának fele házilag előállított világegyetemben él.

Szüntessük meg a természettel szembeni rabszolgaságot! A rabszolgaságnak nyomban más alakja merül fel. Az intézményekkel szembeni rabszolgaság: legyen az vallásos, jogi, katonai, gazdasági, nevelési, művészeti és tudományos intézmény.

Az egész modern történelem az intézmények rabszolgasága alóli felszabadulás története. Egyúttal az intézményeknek alávetett rabszolgaság tényének a története.”

Aldous Huxley „A vak Sámson” című regényének egyik főhőse elmélkedik így a világról és az emberiség történelméről. Huxley ezt a regényét 1934-ben írta. Érdekes látni a legendás író azon gondolatát, hogy Európa lakosságának a fele házilag előállított világegyetemben él (már akkor, mit gondolna vajon ma Huxley?)

Szinte a teljes emberiség második világháború lezárása óta tartó 75 éves történelme nem szól másról, mint a fogyasztói társadalom diadalmenetéről. Ezen diadalmenet közepette a természet csak egy erőforrásként szolgált a folyamatos növekedési kényszerben lévő társadalmi intézményrendszer számára. Az egész intézményrendszer működésének egyik alapját a már kiépült fogyasztói társadalmakban az embereknek folyamatosan felkínált eggyel magasabb fogyasztói kasztba való felemelkedési esély felkínálása jelenti. Emellett újabb és újabb szűz területek becsatolása a globális fogyasztói társadalomba segíti elő a növekedési kényszernek való megfelelést. Így jött létre például az elmúlt évtizedekben a modern Kína, mely napjainkban nem más, mint egy tekintélyuralmi rendszeren alapuló napról-napra amerikanizálódó fogyasztói társadalom. Érdekes például megfigyelni a globális fogyasztási rendszerbe rohamosan bekapcsolódó Vietnamban azt, hogy régi isteneiket, mint Buddha vagy Ganésa, milyen tempóban cserélik le a Benjamin Franklin, Louis Vuitton, Gucci és egyéb nevekkel fémjelezhető újakra.

Az egész globális fogyasztói társadalmi világrend elmúlt évtizedeinek sikerességét kiválóan mutatja az indexértékben 37-38 év alatt 33-szorozó vezető amerikai részvényindex, az S&P 500 indikátor 1982 és 2020 közötti félelmetes menetelése. Az egész majdnem négy évtizedes időszak alatt mindössze két kérdőjel bukkant fel az emelkedés során a 2000-es technológiai buborék és a 2008-2009-es válság formájában. Mindkét válság az emberi mohóság és kapzsiság következményeként jött létre, ám a társadalmi intézményrendszer így-úgy kezelni tudta azokat. Ezen két eseményen kívül semmi nem tudott érdemi hatással leni a bikák uralmára. A globális befektetői kör ezekhez képest kisebb-nagyobb hírecskék mentén értékelte be napról-napra a különböző termékek árfolyamát. Megfeledkeztünk a természet erőiről, miközben a fogyasztói társadalom globális alapvetéssé válásával valami elképesztő módon terheljük meg bolygónkat napról-napra. Ha nem jelentkeznének a klímaváltozás évről-évre aggasztóbb jelei, akkor azt hihetnénk, hogy legyőztük a természetet.

Ez a fránya természet pedig most idedobott az emberiség elé valamit a koronavírus képében, amiről még halvány lila fogalmunk sincs, hogy milyen következményei lesznek. Jelen sorok írójaként, családapaként és hetven feletti anyával, apával, anyóssal és apóssal bíró nagycsalád mellett semmiképpen nem kívánom a vírust elbagatellizálni, ám kénytelen vagyok egy képi hasonlattal megvilágítani a jelenlegi helyzetet. A koronavírus világjárvány a természeti erők pusztításra képes félelmetes eszköztárához képest olyan, mintha ezek az erők három-négy ágyékkötős, kőbaltás harcost odaküldtek volna egy G20 meetingre. Ez a három-négy harcos pedig felolvasott egy kiáltványt, hogy a világ menetét és működését teljesen le kell állítani 4-6 hétre. Senki ne menjen sehova, nincs repülés, nincs munkahely, nincs gyártás. Utána minden mehet tovább a régi kerékvágásban. A világ vezetőinek a reakciója pontosan olyan volt a januári-februári-márciusi helyzetre, mint amilyen a G20 vezetők reakciója lett volna a kőbaltás harcosok követeléseire.

És ezért egyáltalán ne kárhoztassuk őket. Egyrészt azért, mert a társadalmi intézményrendszer a világ konfliktusainak és veszélyhelyzeteinek kezelésében kiváló „track-record”-ot mutat fel az elmúlt évtizedekben és a győztesek elkényelmesedése emberi alapjelenség. Másrészt pedig azért, mert a globális fogyasztói társadalom szünetmentes működésre lett „megtervezve”. A természet ritmusát mindennapi életünkben lecserélte társadalmi életünk üteme. Olyan gályarabjai vagyunk a rendszernek, akik hajó gyomrában a dobos ütemére húzzuk a gályát.

„A proletárnak pontosan annyi pénzt kell adni, amennyi pénzből munka után hazamegy és éppen regenerálódni tud annyira, hogy holnap is be tudjon jönni dolgozni.”

Gyermekkori szomszédunk, Zoli bácsi látlelete volt ez a szocialista rendszer működéséről, és ahogyan nézem kortárs világunkat a helyzet nem sokat változott. A proletár szó helyére elhelyezhető a munkavállaló-fogyasztó. Döbbenetes volt olvasni Jordan Belfort könyvét, aki a Wall Street farkasaként vonult be a történelembe. Belfort leírta, hogy az általa már a kilencvenes évek elején osztott millió dolláros fizetések mellett is a teljes összeg elköltésére kapacitálta munkatársait a hó végére. Azért, hogy a folyamatos pénzkeresés-teljes elköltés mókuskerék által biztosítani tudja azt, hogy a gigantikus fizetések ellenére is a másnapi „kenyér” megkeresése céljából be kelljen menniük dolgozni az embereinek.

Sok szó esik mostanában a világ sok helyén egyre éleződő társadalmi egyenlőtlenségekről. Ezen egyenlőtlenségek lenyomataként is szinte a teljes globális középosztály egyik hónapról a másikra él. Éppen ezért talált be a rendszer Achilles sarkába a koronavírus, hiszen a modern kapitalizmusban nincs leállás. Illetve a tekintélyuralmi rendszerekben a vezető tekintélyét mégsem kezdheti ki egy piszlicsáré vírus. Képzeletbeli három-négy kőbaltás harcosunk pedig talán a legszadistább feladatot adta a jelenlegi világrendnek és a világ vezetőinek. Fizetések, hitelkamatok, beszállítói láncok, utazások, találkozók, sport versenynaptár és még hosszú a sor. Ki akarta volna ezt leállítani első ránézésre? Második-harmadik ránézésre azonban már nem maradt más választás. A világ vezetőinek egy nagyon rossz és egy nagyon-nagyon rossz forgatókönyv közül kell választani immár. A kevésbé rossz forgatókönyv pedig jelenleg a világleállás.

A világleállás egy precedens nélküli eset, ami az élet minden területén gigantikus bizonytalanságokkal jár együtt. A bizonytalanság pedig az a kategória, amit a tőzsdék a legkevésbé szeretnek. A tegnapi fekete csütörtök ennek kapcsán be fog vonulni a jövő tőzsdei történelemkönyveibe. A vezető európai tőzsdeindexek az alábbi mértékben estek egy nap alatt 2020. március 12-én:

Ahogy az egynapos esések mértéke is szinte precedens nélküli, úgy az indexek háromhetes mozgása is döbbenetes. Az alábbi grafikonon a német DAX30 látható heti gyertyákkal 2016 elejétől tegnapig:

Sikerült 16 kereskedési nap alatt eltörölni a teljes 2016 és 2020 közötti, az amerikai piachoz képest kínkeserves, de mégis decens emelkedést. Négy nap -21 százalék eddig a héten.

Ha kivesszük a 2016 és 2020 közötti időszakból a technológiai részvények szárnyalásának a hatását, akkor az Egyesült Államok részvénypiaca sem néz ki sokkal jobban. Az alábbi ábrán a klasszikus Wall Street legszélesebb indexét, az NYSE Composite-t látjuk heti gyertyákkal 2016 elejétől tegnapig:

A szürke vonal a Donald Trump megválasztásakori indexérték. Innentől három és egynegyed év szorgalmas és hathatós elnöki segítséggel (is) bekövetkező emelkedését (zöld nyíl) három és egynegyed hét (kék téglalap) alatt törölte le a koronavírus. Ez az index most mínuszban van Trump regnálása alatt!!!

Az amerikai elnök rettenetesen rosszul is viseli egy hónappal ezelőtt még fantasztikusnak tűnő tőzsdei életművének semmivé porladását. Szerda esti beszédében ennek köszönhetően megidézte a világ számára a Monty Python Gyalog galoppjának Fekete Lovagját.

A klasszikus filmrészlet:

És íme az amerikai elnök 2020-as verziója:

Az elnöki üzenet fanyarú angol humort idéző mondata: „The virus will not have a chance against us”, azaz a vírusnak
nincs esélye ellenünk. Ez remélhetőleg és valószínűleg igaz lesz egészségügyi értelemben, ám látva a tőzsdeindexek mozgását messze nem igaz gazdasági értelemben. A Fekete Lovag legalább döntetlent ajánlott négy végtagjának elvesztése után…

A tőzsdei lejtmenet nehezen csillapítható mivoltát kiválóan mutatta a tegnapi nap napon belüli kereskedése az Egyesült Államokban. A kereskedés felénél a FED 500 milliárd dollárnyi repókeretet hirdetett meg a kialakult dollárhiány enyhítése céljából. Napon belül erre a SPY (S&P 500-at leképező) ETF a következő módon reagált (kétnapos, ötperces gyertyákkal):

Az „ötszázas” mindössze 15 percnyi eufórikus felfelé korrekcióra volt elég (kék téglalap). Egy órán belül már ugyanott voltak az indexek, mint az 500 milliárd előtt.

SOK PÉNZRE LESZ SZÜKSÉG A MOSTANI VÁLSÁGKEZELÉSHEZ. NAGYON SOKRA.

„A pénz narkotikum, amire manapság a gyerekkorától kezdve mindenkit rászoktatnak. Az emberek kilencvenkilenc százaléka, ahogyan azt már biztosan te is megfigyelted, állandó elvonási tünetekkel küzd. Egy százalék ránézésre élvez, de…”

Viktor Pelevin „Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre” című regényének orosz oligarcha főhőse, Fjodor Szemjonovics jellemzi így korunk társadalmát. A 2008-2009-es válság következtében immár a teljes tőkepiac is rászokott a jegybanki pénzpumpa nevű narkotikumra. Most akkorák a fájdalmak, hogy még egy lórúgásnyi adag sem tart sokáig. A következő héten szerintem valami újfajta droggal fognak előállni a vezető jegybankok ennek a következtében.

Folytatva Fjodor Szemjonovics (Pelevin) gondolatát:

„Szegény Caligulának igazgyöngyöket kellett feloldania ecetben, és ezt az undorító löttyöt meg kellett innia a hízelgőinek és talpnyalóinak szeme láttára. Az élvezet mechanizmusa itt a következő: az imperátor issza a millió sestertiust érő oldatot, körben állnak a nézők, akik ezt tudják, és Caligula tudja, hogy tudják, és azok tudják, hogy az imperátor tudja, hogy tudják. Ezt nevezik tükörlabirintusnak…

Mi mai Caligulák, sekélyebb vízben úszunk, mint a hajdaniak, de ugyanabban a stílusban. Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat és másokat, hogy nem ezer, hanem tízezer rubeles bort iszunk, mert a nyelv nemigen érzi a különbséget. Ily módon nem a bort isszuk, hanem a benne feloldott narratívát…

A mi időnk abban különbözik az ókortól, hogy ma már a szegények számára is megtanultak feloldott igazgyöngyöt készíteni – legalábbis drága mobiltelefonok formájában. Neked is van menő mobilod, igaz? Akkor tudod, mi a fejlett szegénység narratívája. Ez persze félelmetes. A rómaiak idejében a rabszolga gazdája legalább maga fizette a nyakörvet, manapság pedig a rabszolgák inkább nem esznek eleget, csak hogy meg tudják venni maguknak.”

Hát így néz ki napjaink világa és ezért tud három-négy kőbaltás harcosával is óriásit ütni napjaink társadalmán a természet. A modern világrend motorja a pénzre, mint narkotikumra rászoktatott emberiség, ahol kilencvenkilenc százalék állandó elvonási tünetekkel küzd. Erre érkezett meg a jelenlegi világjárvány az alábbi módon:

KORONAVÍRUS = VILÁGLEÁLLÁS = PÉNZHIÁNY.

Az élet minden területén egészen extrém 2020-as év előtt állunk.

(Címlapkép: Adria Fruitos for TAR)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.