Hogyan fogunk belefulladni a 2020-as években a használtruha szemétbe?
A divatipar ciklusai köszönhetően a fast fashion térhódításának lerövidültek. A ruházkodás a fogyasztói kosáron belül egyre olcsóbb, a láncok futószalagon ontják a termékeiket, miközben az összeszőtt pamut és műanyag alapanyagokra szinte semmilyen újrahasznosítási technológia nem létezik. Így az egyre gyorsabban lecserélt egyre nagyobb mennyiségű elunt és elhasznált ruha döntő többsége megy a szeméttelepekre. Ha nem érkezik valamilyen érdemi újrahasznosítási megoldás, akkor nemcsak a műanyagszemétbe, hanem a kidobott használtruhákba is bele fogunk fulladni hamarosan.
A divat világában őrült változásokat éltünk meg eddig a 21. században. Felgyorsult világunkban a divat sem maradt ki a nagysebességű átalakulásokból, ami valami egészen elképesztő környezeti terhelést hoz magával. Napjainkban villámsebesen változnak a divat trendjei, és széles, globális fogyasztói réteg számára a fast-fashion divatláncok (például Hennes&Mautritz, Zara, Gap stb.) igyekeznek egyre olcsóbban eljuttatni az aktuális „menőséget”.
Ez ahhoz vezet, hogy
EGY ADOTT RUHADARABOT, FŐLEG A FIATALABB KOROSZTÁLY EGYRE KEVESEBBSZER VISEL.
A McKinsey globális felmérése szerint:
- 2000 és 2014 között egy átlagos fogyasztó 60%-kal növelte meg ruhavásárlásának a mennyiségét.
- 2002 és 2016 között (szintén globálisan) 36%-kal csökkent egy átlagos ruhadarab viselésének a száma.
A két adatból logikusan következik, hogy drámaian megnőtt a kidobott ruhák mennyisége. A legnagyobb probléma ezzel a jelenségcsomaggal az, hogy a ruhák újrahasznosításának a technológiája semmilyen szinten nem tudott lépést tartani a fast-fashion által generált ruhaszemét mennyiségnövekedésével. Emiatt a feleslegessé váló ruházat tetemes többsége a szeméttelepen végzi vagy elégetik.
Olcsóbb lett a ruha
Először azt kell látnunk, hogy az inflációs kosarakban a ruházkodás relatív költsége szinte folyamatosan csökken az elmúlt két évtizedben. Erről egy kiváló 25 éves adatsor a rendelkezésünkre is áll az Egyesült Államokból. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy mennyivel változtak az átlagos fogyasztói árak, illetve a ruházkodási költségek, ha bázisnak az 1994 decemberi árakat tekintjük:
A teljes fogyasztói kosárban egyre kisebb súlyú ruházkodási költség több ruhanemű megvásárlását teszi lehetővé az amerikai fogyasztóknak, akik élnek is a lehetőséggel.
ÉS KEVESEBBET HORDJÁK, AMIT MEGVESZNEK: MÍG 2002-BEN EGY ÁTLAGOS RUHADARABOT 42-SZER, ADDIG 2016-BAN 35-SZÖR VISELTEK AZ USA-BAN.
Globálisan az amerikai fogyasztó viseli a legkevesebbszer a megvásárolt ruhaneműit, ám a legdrasztikusabb változást nem az Újvilágban kell keresnünk 2002 és 2016 között, hanem a félelmetes ütemben amerikanizálódó Kínában. A brit Ellen MacArthur Alapítvány – melynek célja a megtermelt hulladék mennyiségének a csökkentése – évről évre felméri, hogy globálisan, az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Kínában egy átlagos ruhadarabot hányszor visel egy átlagos vásárló. A 2002 és 2016 közötti adatsorukból nagyon keményen jön ki az elsöprő erejű kínai változás:
A kínai fogyasztói szokásváltozás következtében a keleti ország átlagos ruhavásárlója már közelebb áll az amerikai fogyasztóhoz, mint az európaihoz. Márpedig Kínában nincsenek kevesen…
A világon napjainkban 53 millió tonna ruházati szálasanyagot (jellemzően pamut és valamely műanyag keveréke) állítanak elő a ruházati ipar számára. Ennek jelenleg mindössze 1%-át képes újabb ruházati termék előállítása céljából újrahasznosítani az iparág. Emellett 12% kerül még alacsonyabb minőségű termékként újrahasznosításra. Jellemzően szigetelőanyag, törlőkendő és matractöltelék készül így az elhasznált ruhákból. A gond itt az, hogy a folyamat végén ezek az újrahasznosított termékek is jó eséllyel a szeméttelepen végzik. A maradék 87% nagy része pedig valamilyen globális környezeti terhelésként jelenik meg, ahogy az alábbi ábra azt mutatja:
Ha ezek az adatok nem lennének már most is eléggé sokkolóak, akkor érdemes megnéznünk a ruházati biznisz 2015 és 2030 közötti várható környezetterhelésének az alakulását. Az alábbi ábrán a ruházati és cipőfogyasztás éves értéke és az iparág által termelt szemét mértéke millió tonnában, míg a termelés során felhasznált vízmennyiség milliárd köbméterben látható:
Érdekes módon a szabályozó hatóságok még szinte egyáltalán nem reagálnak erre a várhatóan kialakuló használtruha vészhelyzetre. Egyedül Franciaországban létezik előírás a textilgyártók számára a termékeik újrahasznosítására és ártalmatlanítására vonatkozóan.
Látva a divatipar folyamatait, India esetleges Kínához hasonló becsatlakozását a globális fogyasztói társadalomba, jó esélyünk van arra, hogy a pillepalackok mellett a használtruha szemétbe is belefulladjunk itt a Föld nevű bolygón az elkövetkező években/évtizedekben.
(Írásomat a Wall Street Journal „Why Your Used Shirts Are Destined for the Dump and Not the Recycling Center” című cikke alapján készítettem, köszönet érte. Címlapkép: Bicanski / Pixnio)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
